[Evangelium] 2005-12-24

[evangelium at communio.hu]

   2005. december 24. - Szombat

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   "Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
   népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
   családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
   által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
   néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
   emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
   váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
   kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
   előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
   az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje."
   Lk 1,67-79

   Elmélkedés
   A  műholdas   helymeghatározó   eszközök   korában  sem   bontják   le   a
   világítótornyokat,  amelyek  évszázadok  óta  a  biztos  irányt   mutatják
   fényükkel a  hajósoknak.  A  fény segít  bennünket  a  tájékozódásban,  az
   eligazodásban és a helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató
   világosságra,  főleg  akkor,  ha  eltévedünk,  vagy  idegen   környezetben
   vagyunk, mert a sötétben elveszítjük biztonságérzetünket és  bizonytalanul
   keresgélünk.
   Jézus születése fogja beragyogni a mai éjszakát. A Gyermek, Mária fia, aki
   ezen az  estén  megszületik  Betlehemben  és a  te  szívedben,  az  isteni
   kegyelem fényét hozza  el a  mennyből, hogy  megtörje a  bűn sötétségét  a
   földön. Jézus  tündöklő fénye  mutatja  meg nekünk  az irányt  a  mennybe.
   Kövesd a betlehemi  csillag fényét,  hogy megtaláld  Jézust, életed  igazi
   világosságát! (his)

   2005. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Éjféli mise
   Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve." Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Lk 2,1-14

   Elmélkedés:

   Fogadjuk szívünkbe a Gyermeket!
   A katolikus  keresztény hagyomány  szerint Karácsonyt  három  szentmisével
   ünnepeljük: az éjféli misével, a reggel bemutatott pásztorok miséjével, és
   az ún.  ünnepi misével.  Most az  első karácsonyi  szentmisére, az  éjféli
   misére jöttünk össze.
   Éjfélkor az  ember  általában  aludni  szokott.  Késő  éjszaka  amúgy  sem
   szívesen megyünk el otthonról, téli  hidegben pedig főleg nem. Most  mégis
   elindultunk otthonról,  hogy eljöjjünk  a templomba  és reszt  vegyünk  az
   éjféli misén,  mert különleges  ez az  éjszaka, nem  olyan mint  a  többi.
   Eljöttünk, hogy  Jézus  Krisztus  születésének  napjára  emlékezzünk.  Mi,
   keresztények ilyenkor  nem törődünk  a  zord éjszaka  hidegségével,  hanem
   miután a szentestét  odahaza, családi körben  megünnepeltük, késő  éjszaka
   elindulunk, hogy  a karácsonyi  éjféli misén  közösen is  megünnepeljük  a
   Megváltó születését.

   Emlékszem, hogy amikor még egészen kicsi voltam, akkor is mindig eljöttünk
   ilyenkor. Gyerekként  néha  persze  elaludtam  a  mise  alatt,  de  mindig
   eljöttünk,   mert   ez   hozzátartozott   családunkban   a   Karácsonyhoz.
   Hagyományból, de mégsem csupán megszokásból, hanem meggyőződésből jöttünk,
   mert a keresztény élethez, a vallásossághoz hozzátartozik az éjféli mise.

   A Karácsony egy vallási ünnep,  egy keresztény ünnep, amikor Isten  Fiának
   Jézus Krisztusnak a születését ünnepeljük. Számunkra egészen természetesek
   ezek a szavak, de talán mégsem felesleges újra és újra elmondani, mert úgy
   tűnik, hogy a világban sokan megkérdőjelezik ezt, és mindenféléről szólnak
   a Karácsonnyal kapcsolatban csak éppen Jézus Krisztusról nem. Jézus nélkül
   valójában nem lehet beszélni  a Karácsonyról, mint a  szeretet, a béke,  a
   család, a jóság vagy  a megbékélés ünnepéről,  mert mindezeket maga  Jézus
   adja nekünk  és mert  a  Karácsony Jézus  születésének az  ünnepe.  Mindig
   vannak próbálkozások, hogy  Jézust eltávolítsák az  ünnepből vagy  esetleg
   egy fenyőfával helyettesítsék. Az  ilyen sikertelen próbálkozások után  az
   emberek  rájönnek,  hogy  ha  Jézust  elkergetjük  a  Karácsonytól,  akkor
   igazából Karácsony sincs. Jó példa erre, hogy tavaly az egyik  ausztráliai
   iskolában  nem  tartottak  semmiféle  karácsonyi  ünnepséget.  Az   iskola
   vezetése azzal  indokolta a  dolgot, hogy  a karácsony  iskolai  ünneplése
   hátrányosan megkülönböztetné a nem  keresztény gyerekeket, akiket -  mivel
   más vallásúak - nem lehetne arra kérni, hogy vegyenek részt az ünnepségen.
   Az eset a szülők körében nagy felháborodást váltott ki, s szinte az  egész
   világ megdöbbent a híren. A történet folytatása az lett, hogy az  ausztrál
   oktatási miniszter  idén  november  közepén levélben  fordult  az  iskolák
   igazgatóihoz, amelyben  arra  kérte őket,  hogy  mindenütt tartsák  meg  a
   karácsonyi  ünnepet,   adjanak  elő   betlehemes  játékokat,   énekeljenek
   karácsonyi énekeket  és  tanítsák  meg  a  gyerekeknek  az  ünnep  vallási
   jelentését. Ez a példa is azt mutatja, hogy a karácsony  elválaszthatatlan
   Jézus Krisztustól Ausztráliában is, Amerikában is, a világon mindenütt, és
   Magyarországon is.

   Karácsony éjszakáján Jézus  születéséről hallottunk  az evangéliumban.  Az
   evangélium elején  egy pontos  történelmi kormeghatározást  hallottunk  az
   akkori uralkodókról és a népszámlálásról,  amelynek eleget téve indult  el
   József,  feleségével  Máriával  Betlehembe   (Lk  2,1-5).  A   körülmények
   meghatározása után Szent Lukács evangélista nagyon röviden foglalja  össze
   Jézus születését: amíg Betlehemben tartózkodtak Mária megszülte gyermekét,
   világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert
   nem kaptak helyet a szálláson (Lk 2,6-7). Ezt követően arról számol be  az
   evangélium, hogy  a környékbeli  pásztoroknak  angyalok jelennek  meg,  és
   elmondják, hogy  megszületett a  Megváltó. Az  angyali szóra  a  pásztorok
   felkerekednek, hogy megkeressék a Megváltót (Lk 2,8-14).

   A Jézus világrajöveteléről  szóló angyali üzenetet  hallgatva, most mi  is
   lélekben elindulunk,  hogy  felismerjük  a  jelet,  a  pólyába  takart  és
   jászolban fekvő újszülöttet és felkeressük Megváltónkat. Jézus születése a
   mi számunkra  is Isten  dicsőségéről  tanúskodik és  nekünk is  elhozza  a
   békességet. Ezen  az  estén már  nem  figyelünk a  szemünket  elkápráztató
   csillogásokra és fényekre,  hanem a  jászol elé  letérdelve szemléljük  az
   igazi Fényt, a  világ Világosságát,  Jézus Krisztust. A  Szent Család  nem
   kapott helyet  a szálláson,  ezért  a város  szélén, egy  barlangban,  egy
   istállóban húzták  meg magukat  éjszakára. Amikor  most körbepillantunk  a
   betlehemi istállóban és látjuk annak szegénységét és egyszerűségét,  akkor
   megértjük, a mi otthonunk sem méltatlan, hogy befogadjuk Jézust. Ne zárjuk
   be előtte lakásunk ajtaját! Ne zárjuk be előtte szívünk ajtaját! Mert Ő  a
   mi otthonunkban és  a mi szívünkben  is meg akar  születni, hogy  megossza
   velünk az emberi életet minden örömét  és gondját. Fogadjuk Őt örömmel  és
   kérjük, hogy árassza ránk áldását!

   Egy karácsonyi  áldás  szavaival  fejezzük be  elmélkedésünket:  Amikor  a
   Betlehemben született gyermekre emlékszel, hajolj meg a tulajdon szívedben
   élő gyermek  előtt, és  kövesd álmaid  csillagának fényét,  s tudd,  Isten
   veled van, bárhová mész is.
   Hagyd, hogy az istállóban  született remény megmutassa  neked, hogy az  Úr
   egy kisgyermeken  át is  képes megváltani  a világot.  Karácsony  szelleme
   egész évben melengesse lelkedet!
   Béke és kegyelem  kísérjen utadon  az Atya, a  Fiú és  a Szentlélek  Isten
   nevében! (his)



   Imádság:

   Karácsonyi áldás
   Amikor a Betlehemben született gyermekre emlékszel, hajolj meg a  tulajdon
   szívedben élő gyermek előtt, és kövesd álmaid csillagának fényét, s  tudd,
   Isten veled van, bárhová mész is.
   Hagyd, hogy az istállóban  született remény megmutassa  neked, hogy az  Úr
   egy kisgyermeken át is képes megváltani a világot.
   Karácsony szelleme  egész  évben  melengesse lelkedet!  Béke  és  kegyelem
   kísérjen utadon  az Atya,  a Fiú  és a  Szentlélek Isten  nevében a  világ
   végezetéig.
   Ámen.