[Evangelium] 2005-12-19

[evangelium at communio.hu]

   2005. december 19. - Hétfő

   Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
   papi  osztályába  tartozott.  Felesége   Áron  törzséből  származott,   és
   Erzsébetnek   hívták.   Mindketten   igazak   voltak   Isten   előtt,   és
   feddhetetlenül  éltek  az  Úr  parancsai  és  törvényei  szerint.  De  nem
   született gyermekük, mivel Erzsébet  magtalan volt, és  már mind a  ketten
   éltesebb korúak voltak.
   Amikor  Zakariás   egy   alkalommal  osztályának   rendjében   szolgálatot
   teljesített Isten  színe  előtt, ráesett  a  sor, hogy  a  papi  szolgálat
   szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
   tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott  a templomon kívül. Akkor  az
   áldozati oltár jobb oldalán megjelent  Zakariásnak az Úr angyala.  Láttára
   Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
   hozzá: "Ne félj, Zakariás!  Könyörgésed meghallgatásra talált.  Feleséged,
   Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz  ő,
   és sokan  örülnek  majd születésének.  Nagy  lesz  az Úr  előtt:  bort  és
   részegítő italt nem  iszik, sőt már  anyja méhében betelik  Szentlélekkel.
   Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
   és erejével  fog színe  előtt járni,  hogy  az atyák  szívét a  fiak  felé
   fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr  iránt
   készségessé tegye a népet."
   Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt?  Hiszen
   már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így  válaszolt:
   "Én Gábor vagyok,  az Isten  színe előtt  állok, aki  azért küldött,  hogy
   beszéljek veled, és meghozzam neked ezt  az örömhírt. De mivel nem  hittél
   szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem  tudsz
   beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és  csodálkozott,
   hogy annyit  késlekedik  a templomban.  Amikor  pedig kijött,  nem  tudott
   megszólalni. Ebből megértették,  hogy a templomban  látomása volt.  Intett
   nekik, de néma maradt.
   Mihelyt szolgálatának napjai  elmúltak, hazament. E  napok után  felesége,
   Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. "Így tett velem
   az Úr - mondta -, arra  méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet  az
   emberek előtt."
   Lk 1,5-25

   Elmélkedés:

   A Megváltó jövetele az öröm légkörét teremtette meg. Keresztelő János  már
   anyja méhében örvendezve  fogadta őt.  Mária örvendezve  mond igent  Isten
   tervére. Az Üdvözítő jövetele öröm  az angyaloknak, akik a szent  éjszakán
   érkezését hírül hozzák  és öröm  az embereknek, akinek  az életébe  belép.
   Jézus örömhírt  hoz, az  üdvösség örömhírét  minden ember  számára. Ha  az
   Evangélium szerint élünk, Isten is örömét fogja lelni bennünk.
   Karácsony ünnepéhez közeledvén egyre  jobban fokozódik szívünkben a  vágy,
   hogy  találkozzunk  Isten  egyszülött  Fiával,  és  egyre  jobban  eltölti
   szívünket a beteljesült  várakozás öröme,  a találkozás  és az  istenlátás
   öröme, a megváltottság öröme.
   Örvendezzünk, mert  már  közeledik  üdvösségünk  napja!  Fogadjuk  örömmel
   Megváltónkat! (his)



   Imádság:

   Ó jöjj el Jessze vesszeje,
   rab nemzeteknek fényjele;
   ha szólsz, elnémul földi nagy,
   jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  "Ó-antifónák",
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)