[Evangelium] 2005-12-16

[evangelium at communio.hu]

   2005. december 16. - Péntek

   Abban az időben Jézus így  beszélt a zsidókhoz: "Ti Jánoshoz  fordultatok,
   és ő  tanúságot  tett  az  igazságról. De  nekem  nincs  szükségem  emberi
   tanúskodásra. Csak azért  mondom ezt, hogy  üdvözüljetek. Égő és  világító
   fény  volt  ő,  ti   azonban  csak  ideig-óráig  akartatok   fénysugarában
   gyönyörködni. Olyan  tanúságom  van, amely  felülmúlja  Jánosét:  tetteim,
   amelyeknek teljesítését  rám  bízta az  Atya.  Maguk a  tettek,  amelyeket
   végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem."
   Jn 5,33-36

   Elmélkedés:

   Jézus világító fénynek nevezi Keresztelő Jánost, akinek a fényében azonban
   csak ideig-óráig gyönyörködtek  az emberek.  Más fények  elvonták róla  az
   emberek figyelmét, s ők engedtek  a csillogó látszatnak. Szemünket  könnyű
   elkápráztatni.  De   a   káprázat   hamar  elmúlik,   mert   a   decemberi
   hangulatvilágítást   januárban    leszerelik    a    városokban    és    a
   bevásárlóközpontokban. A  karácsonyi  vásárlásra  csábító  csillogás  csak
   ideig-óráig tart, s  helyét más  reklámfogások veszik majd  át. Az  ünnepi
   fények hamar kialszanak, s a világító fényfüzérek a következő  karácsonyig
   a raktárakba kerülnek. Úgy tűnik, nem ez az igazi fény.
   A karácsonyi  Gyermek  a  mi igazi  világosságunk.  Krisztus  születésével
   érkezik a Világosság a világba. Felismerjük-e Krisztus örök fényét? (his)



   Imádság:

   129. zsoltár - A mélységből kiáltok/2.
   Remélek az Úrban, benne remél a lelkem, és bízom ígéretében.
   Lelkem várja az Urat, jobban, mint éji őr a hajnalt.
   Bizony, jobban, mint éji őr a hajnalt, várja Izrael az Urat,
   mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges a megváltás nála.
   Választott népét ő váltja meg minden bűnétől.