[Evangelium] 2005-12-11

[evangelium at communio.hu]

   2005. december 11. - Advent 3. vasárnapja

   Abban az időben  föllépett egy  ember: az Isten  küldte, és  János volt  a
   neve. Azért jött, hogy tanúságot  tegyen, tanúságot a világosságról,  hogy
   mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy)
   tanúságot tegyen  a  világosságról. János  így  tett tanúságot:  A  zsidók
   papokat és levitákat  küldtek hozzá Jeruzsálemből,  hogy megkérdezzék  őt:
   "Ki vagy te?" Erre  megvallotta, nem tagadta,  hanem megvallotta: "Nem  én
   vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?"
   "Nem vagyok" - felelte.  "A próféta vagy?" Erre  is nemmel válaszolt.  Azt
   mondták tehát neki:  "Akkor ki  vagy? Mert választ  kell vinnünk  azoknak,
   akik küldtek  minket. Mit  mondasz magadról?"  Ezt felelte:  "A  pusztában
   kiáltó hangja  vagyok: egyengessétek  az Úr  útját, amint  Izajás  próféta
   mondta". A küldöttek  a farizeusoktól jöttek,  ezért megkérdezték:  "Miért
   keresztelsz hát,  ha  nem  te vagy  a  Messiás,  sem Illés,  sem  pedig  a
   próféta?" János így  válaszolt: "Én csak  vízzel keresztelek. De  köztetek
   áll az, akit nem ismertek, aki utánam  jön, s akinek még a saruszíját  sem
   vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
   tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,6-8; 19-28

   Elmélkedés:

   Szórakozni akarsz vagy örülni?
   Az  adventi  koszorún  meggyújtott  harmadik  gyertya  jelzi,  hogy  egyre
   közelebb kerülünk Urunk  születésének napjához.  Ez a  harmadik gyertya  a
   keresztény hagyomány szerint nem a bűnbánatra akar figyelmeztetni  minket,
   mint a többi  lila színű,  hanem ez a  rózsaszín gyertya  az örömöt  jelzi
   számunkra. Gaudete vasárnapnak, öröm-vasárnapnak is nevezzük ezt a napot.
   "Örüljetek az Úrban szüntelenül:  újra csak azt  mondom, örüljetek, az  Úr
   közel van!" -  ezekkel a szavakkal  kezdődik ma, Advent  3. vasárnapján  a
   szentmise. Szintén az örömre irányítja figyelmünket az olvasmány, amelyben
   Izajás próféta a következőket mondja:  "Nagy örömmel örvendezem az  Úrban,
   lelkem ujjong az én Istenemben", valamint  a zsoltár is, amely Szűz  Mária
   imádsága:  "Magasztalja  lelkem  az   Urat,  és  szívem  ujjong   üdvözítő
   Istenemben". A szentmise imádságaiból sugárzó  öröm átjárja a lelküket  és
   örömtelivé  teszi  adventi  várakozásunkat.  Örvendezésünk  oka  az,  hogy
   közeledik Karácsony  ünnepe,  egyre  közelebb kerülünk  a  naphoz,  amikor
   beteljesedik várakozásunk és megláthatjuk a Megváltót.

   Napjainkban az öröm fogalmát felváltotta  a szórakozás, mintha az  emberek
   nem az igazi öröm forrását keresnék, hanem csak a szórakozás  lehetőségét.
   Pedig az öröm  és a  szórakozás nem  ugyanaz! A  hatalmas (bevásárló-  és)
   szórakoztatóközpontok  épülése,  a  televíziós  showműsorok  sokasága,  az
   évente több  ezer  új  mozifilm  bemutatása,  és  a  számítógépes  játékok
   elterjedése  mind-mind  a  szórakoztatóipar  térhódításának  a  jelei.   A
   különféle szórakozási formák  kívülről hatnak  az emberre,  és csak  rövid
   ideig biztosítják a kikapcsolódás élményét, aztán a szórakozni vágyó ember
   újabb lehetőségeket keres. Ezzel szemben  az igazi öröm belülről fakad,  a
   szívükből ered és tartósnak bizonyul. A szórakozáshoz kétórás  moziélmény,
   hajnalig  tartó  mulatozás   vagy  3  szintes,   50  ezer   négyzetméteres
   szórakoztatópalota kell. Ezzel szemben az igazi örömhöz elég pár pillanat,
   amíg a szerelmesek egymás kezét fogják,  vagy amíg az édesanya átöleli  és
   megcsókolja gyermekét. Az igazi szívből  jövő örömöt fel tudja  ébreszteni
   egy szál virág, amit a férj ad feleségének, egy baráti látogatás vagy  egy
   levél, amit távolban élő ismerősünknek küldünk. Mindezek hosszú idő múltán
   is  emlékezetesek.  A  lelki   örömhöz  elegendő  az  isteni   megbocsátás
   megtapasztalása a szentgyónás alkalmával, a Krisztussal való találkozás  a
   szentáldozásban  vagy  az  imádságban,  a  szeretet  apró  cselekedete   a
   rászorulók felé. Amíg a hétvégi szórakozás által az ember menekülni akar a
   hétköznapi problémák elől és feledtetni akarja a mindennapok  nehézségeit,
   addig az öröm  elfogadja a  szenvedéseket, a  nélkülözést, a  szegénységet
   annak reményében,  hogy  amilyen  mértékben  részünk  van  ezekben,  olyan
   mértékben lesz részünk egykor abban az el nem múló örömben, amit Isten  ad
   nekünk. Fogadjuk el  az igazi  örömöt, mint Isten  ajándékát! Fogadjuk  el
   Isten karácsonyi  ajándékát, a  Gyermeket, akit  most, az  adventi  időben
   örvendezve várunk! Jézus legyen örömünk forrása!

   A mai evangéliumban  Keresztelő Szent János  tanúságtelét hallottuk  Jézus
   Krisztusról, amelyből két fontos elemet emeljünk ki elmélkedésünkben.
   Először is azt, hogy  Jánost az Isten küldte.  Igazi próféta tehát ő,  aki
   nem a maga szavait mondja el és nem a saját gondolatait hirdeti, hanem  az
   Isten küldötteként azt hirdeti  a népnek, amivel  Isten bízta meg.  János,
   mint igehirdető  abból meríti  bátorságát és  határozottságát, hogy  Isten
   küldte őt. Ebben  az értelemben mondhatjuk,  hogy nem "magabiztos",  hanem
   Isten megbízottja. Az olvasmányban szereplő Izajás ezt mondta feladatáról:
   "az Úr küldött engem, hogy  örömhírt vigyek". Pontosan ugyanez  vonatkozik
   Keresztelő Jánosra is,  akit szintén Isten  küldött, hogy örömhírt,  Jézus
   közelgő jövetelének örömhírét hirdesse az embereknek. Krisztus örömhírének
   hirdetése a világban mindannyiunk kötelessége. Mindig örömmel végezzük ezt
   az Istentől kapott feladatunkat!
   Másodszor: János  tanúságtételének igazi  lényege abban  rejlik, hogy  nem
   önmagáról, hanem  Jézusról tesz  tanúságot. A  Jánoshoz küldött  papok  és
   leviták arra kíváncsiak,  hogy ki János.  "Ki vagy te?"  - kérdezik  tőle.
   János ekkor nem beszél  származásáról, nem mondja el,  hogy kik a  szülei,
   nem olvassa fel  részletes önéletrajzát és  nem dicsekszik élete  egyetlen
   eseményével sem.  Kijelenti,  hogy  nem  ő a  várt  Messiás,  aki  azonban
   hamarosan el fog jönni,  sőt már ott  áll a nép  körében. Bár a  küldöttek
   János személye iránt érdeklődnek, ő mégsem önmagáról beszél, hanem Jézusra
   irányítja a  figyelmet. Szavaink  és életünk  tanúságtételével  irányítsuk
   Jézusra az emberek figyelmét!

   Jánoshoz hasonlóan mi is "útkeresők" és "útmutatók" vagyunk, akik önmagunk
   számára meg  akarjuk találni  és mások  számára szeretnénk  megmutatni  az
   Istenhez, az üdvösségre vezető utat.
   Induljunk el az öröm útján,  hogy Karácsony napján Betlehembe  megérkezvén
   ujjongó szívvel örvendezhessünk Megváltónknak! (his)



   Imádság:

   Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét.
   Add, kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező
   lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk. A  mi Urunk, Jézus  Krisztus, a te  Fiad
   által,  aki  veled  él  és  uralkodik  a  Szentlélekkel  egységben,  Isten
   mindörökkön-örökké. Ámen.