[Evangelium] 2005-11-20

[evangelium at communio.hu]

   2005. november 20. - Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben Jézus így  szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia  eljön
   az  ő  dicsőségében,  összes  angyalának  kíséretében,  és  helyet  foglal
   dicsőséges trónusán,  akkor minden  nemzet összesereglik  előtte, ő  pedig
   elválasztja őket  egymástól,  miként a  pásztor  elválasztja a  juhokat  a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
   Azután a király így  szól a jobbján  állókhoz: "Jöjjetek, Atyám  áldottai,
   vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert  éhes
   voltam és ti ennem  adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok;  idegen
   voltam, s  ti befogadtatok;  ruhátlan voltam,  és ti  betakartatok;  beteg
   voltam, és  ti fölkerestetek;  börtönben voltam,  és ti  meglátogattatok!"
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  "Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?" Akkor a király  így felel: "Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
   Ezután a balján állókhoz szól:  "Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam,  s
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem;  s  ti  nem  látogattatok meg  engem!"  Erre  ők  is
   megkérdezik: Uram, mikor láttunk  téged éhezni vagy szomjazni,  idegenként
   vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő
   pedig ezt feleli  majd nekik:  Bizony, mondom nektek:  Amit e  legkisebbek
   egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök  büntetésre
   mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   Krisztus az Atyától kapta hatalmát
   Ma, az  egyházi év  utolsó vasárnapján,  Krisztust, a  mindenség  királyát
   ünnepli az Egyház, és a katolikus  hívők, akik szerte a világon  különböző
   országokban  és  különböző  uralmak  alatt  élnek,  arra  gondolnak,  hogy
   mindannyian Krisztus országához  tartoznak és az  Ő szelíd uralma  egyesít
   minden  benne  hívő  keresztény  embert.  A  mai  vasárnapon  elmélkedjünk
   Krisztus királyi uralmának természetéről, e hatalomnak a földi hatalmakkal
   való kapcsolatáról és arról, hogy mit kell tennünk Isten országának  földi
   megvalósulásáért és Isten örök Országának, az üdvösségnek az elnyeréséért.

   Először tehát  nézzük, hogy  milyen  Krisztus királyságának,  uralmának  a
   természete. Ennek  megértéséhez  két  evangéliumi  történet  nyújt  nekünk
   segítséget.
   Az  egyik  Jézus  megkísértésének  a  története.  Szent  Máté  evangéliuma
   szerint, amikor  nyilvános működése  előtt a  pusztában a  sátán  többször
   megkísérti  Jézust,   két   sikertelen  próbálkozást   követően   harmadik
   kísértésként egy  magas hegyre  viszi fel  Őt az  ördög, és  felvonultatja
   szeme előtt a világ minden országát (Mt 4,8-9). Lukács evangéliumában ez a
   második kísértésként  szerepel (Lk  4,5-7),  de a  másfajta sorrend  a  mi
   szempontunkból most nem lényeges.  A hegyen a  sátán azt mondja  Jézusnak,
   hogy minden dicsőséget  és hatalmat  neki ad, ha  leborulva imádja.  Jézus
   határozottan visszautasítja a kísértőt,  elutasítja a felkínált  hatalmat,
   nem kér ebből az uralomból, mert nem így akar uralkodni a világon. Az Úr a
   következőket mondja: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet  imádd
   és csak neki szolgálj!" (Mt 4,10) Ezekkel a szavakkal Jézus elismeri Isten
   elsőbbségét és Isten  országává, az ő  tulajdonává nyilvánítja a  világot.
   Nem a sátán kezében van tehát a világ, hanem az Atya tulajdonában. A világ
   csak ott lehet jó, ahol Isten uralkodik, és csak akkor van a világban  élő
   embernek méltósága és szabadsága, ha elismerik Istent, aki ezeket adja.
   A  másik   történet   Jézus   működése   során   történt.   A   csodálatos
   kenyérszaporítást után Jézus  észrevette, hogy  az emberek,  akik ettek  a
   kenyérből, "érte akarnak jönni és  erőszakkal királlyá akarják tenni"  (Jn
   6,15). De Ő félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus
   nem akar politikai értelemben vett király lenni és elzárkózik attól,  hogy
   népfelkiáltással királlyá válasszák.

   A két történetből  világosan látszik,  hogy Jézus  mind a  sátán, mind  az
   emberek által felkínált királyságot  elutasítja, és ennek nagyon  egyszerű
   oka van:  igazi  hatalommal  valójában  sem  a  sátán,  sem  a  tömeg  nem
   rendelkezik. Az igazi hatalom Isten kezében van, és Jézus egyedül Istentől
   fogadja  el  a  hatalmat.   Mennybemenetele  előtt  Jézus   összegyűjtötte
   tanítványait egy hegyen és a  következő szavakkal búcsúzott el tőlük:  "Én
   kaptam meg  minden  hatalmat  az  égen és  a  földön.  Menjetek,  tegyétek
   tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és  a
   Szentlélek  nevére,  és  tanítsátok  őket  mindannak  megtartására,   amit
   parancsoltam nektek. És én veletek  vagyok mindennap, a világ végéig"  (Mt
   28,18-20). Jézus Istentől  kapott hatalma maradandó.  A világ  országainak
   dicsősége, amit egykoron a sátán megmutatott, időközben eltűntek. Krisztus
   dicsősége  azonban,  amely  szenvedésében,  halálában  és   feltámadásában
   nyilvánult meg, nem múlik  el soha. Ezt a  dicsőséget nevezhetjük a  világ
   végéig velünk maradó Krisztus királyságának.

   Másodszor nézzük meg azt, hogy Krisztus égi hatalma milyen viszonyban  áll
   a földi hatalmakkal. Sokszor láthatjuk, hogy a földi uralkodók nem ismerik
   el Istent, és  kényük-kedvük szerint bánnak  az emberekkel és  őket a  szó
   szoros értelmében alattvalóiknak  tekintik. A  történelem során  számtalan
   példa bizonyítja, hogy önkényuralom és diktatúra alakul ki mindenütt, ahol
   az uralkodó nem ismeri el Isten felsőbbségét. Ki kell mondanunk: csak az a
   földi hatalom lehet  jó, amelyik  elismeri az  "égi hatalmat".  Csak az  a
   földi hatalom tehet jót, azaz szolgálja az emberek javát, amelyik elismeri
   és elfogadja  az isteni  értékrendet,  és az  Isten szándéka  szerinti  jó
   megvalósítására törekszik. Csak az a hatalom megbízható, amelyik nem  csak
   a maga erejében  bízik, hanem Isten  áldását is kéri.  Csak azt az  embert
   érdemes hatalommal megbízni, aki a felsoroltakat szem előtt tartva,  élete
   legfőbb Urának  és  Királyának ismeri  el  Krisztust, és  a  vezetésben  a
   szolgáló Jézust tekinti példaképének.

   És végül  szóljunk arról,  hogy mit  kell tennünk  Isten Országának  földi
   megvalósulásáért és örök  országának elnyeréséért. A  mai evangélium  adja
   meg erre a választ: Az éhezőknek étel, a szomjazóknak ital kell adnunk.  A
   ruhátlanokat fel kell öltöztetnünk, a börtönben sínylődőket és a betegeket
   meg kell látogatnunk, a rászorulóknak  és a szegényeknek segítenünk  kell.
   Összefoglalva: gyakorolnunk kell az irgalmasság cselekedeteit! Mindazok  a
   jócselekedetek, amelyekkel Isten Országát itt a földön építjük, belépőként
   szolgál majd az örökké tartó országba, s ezek által nyerhetjük el az  örök
   üdvösséget.

   Egy ember egyszer  az erdőbe  ment, ahol  látott egy  sánta rókát.  Nagyon
   elcsodálkozott, hogy a  szerencsétlen állat hogyan  élhet még, hiszen  nem
   tud vadászni. Elhatározta, hogy megfejti a titkot. Másnap észrevette, hogy
   a közelben egy tigris vadászott, elejtette zsákmányát, s miután jóllakott,
   a maradékot a sánta róka ette  meg. A következő napokban hasonló  történt.
   Az ember azt gondolta magában, hogy ha Isten ilyen jó egy állathoz,  akkor
   hozzá is jó. Letelepedett  az erdőben, és  várta, hogy Isten  gondoskodjon
   róla. Napok és hetek teltek el így, de a segítség nem jött. Ekkor  álmában
   hangokat hallott: "Ostoba! Ne a róka legyen a példaképed, hanem a tigris!"
   Mivel  már  majdnem  éhen  halt,  visszaindult  a  városba.  Ott   szegény
   gyerekeket, éhezőket, betegeket  és haldoklókat  látott. Megértette,  hogy
   neki  kell  másokat  segítenie,  és  nem  mások  támaszára  kell   várnia.
   Megértette, hogy mit jelent  az, hogy ne a  róka, hanem a tigris  példáját
   kövesse.

   Nem mindegy, hogy milyen magatartásformát tartunk követendőnek! Ne legyünk
   ostobák, akik  tehetetlenül nézzük  az emberek  nyomorát, hanem  segítsünk
   nekik. Egy ifjúsági közösségben  a fiatalokkal éppen  a világ sok  bajáról
   beszélgettünk, amikor az egyik fiú azt mondta, hogy "Isten nem jó  világot
   teremtett". Aztán magabiztosan még hozzátette, hogy ő "jobb világot  tudna
   teremteni".  Meghökkentő  mondatán   társai  elcsodálkoztak,   és  az   én
   lélegzetem is elállt egy pillanatra.  Aztán csak annyit mondtam neki:  "És
   akkor most mire vársz?  Tedd jobbá a világot!  A teremtéssel már nem  kell
   vesződnöd, de a világot valóban jobbá teheted."

   És talán ez mindenkinek szólhat: Mire  várunk még? Tegyük jobbá a  mulandó
   földi világot, hogy egykor birtokba  vehessük Atya által nekünk  készített
   örök országot! (his)



   Imádság:

   Jézus, add, hogy  úgy szóljak mindig,  mintha ez lenne  az utolsó  szavam,
   amelyet kimondok! Add,  hogy mindig  úgy cselekedjem, mintha  ez lenne  az
   utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
   mintha ez lenne  az utolsó gyötrelmem,  amelyet felajánlhatok Neked!  Add,
   hogy mindig úgy imádkozzam,  mintha ez lenne az  utolsó lehetőségem itt  a
   földön, hogy beszélgessek Veled!
   Chiara Lubich