[Evangelium] 2005-11-16

[evangelium at communio.hu]

   2005. november 16. - Szerda

   Jézus  Jeruzsálemhez  közeledett.   Sokan  azt   hitték,  hogy   hamarosan
   megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
   "Egy előkelő  ember  messze földre  indult,  hogy ott  királyi  méltóságot
   nyerjen, és  úgy térjen  vissza. Magához  hívta tíz  szolgáját. Tíz  mínát
   adott nekik, és  így szólt:  "Kereskedjetek vele, míg  vissza nem  térek!"
   Polgártársai azonban  gyűlölték őt,  ezért  követséget küldtek  utána,  és
   tiltakoztak: "Nem akarjuk, hogy ez  legyen a királyunk!" Az előkelő  ember
   mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta  szolgáit,
   akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
   Előlépett az első, és így szólt: "Uram, mínád tíz mínát hozott." Erre  azt
   mondta neki: "Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
   város kormányzását bízom rád." Jött a  másik szolga, és így szólt:  "Uram,
   mínád öt  mínát hozott.  "  Ennek azt  mondta:  "Te öt  város  kormányzója
   leszel." Jött a harmadik, és így szólt: "Uram, itt a mínád. Kendőbe  kötve
   elrejtettem. Féltem  ugyanis tőled,  mert szigorú  ember vagy:  felveszed,
   amit le nem tettél, és learatod,  amit nem is vetettél." Ezt így  büntette
   meg: "A  magad  szavával  ítéllek el,  haszontalan  szolga.  Tudtad,  hogy
   szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
   vetettem. Miért  nem  adtad  pénzemet a  pénzváltóknak,  hogy  hazaérkezve
   kamatostul kaptam volna vissza?" Aztán a körülállókhoz fordult:  "Vegyétek
   el  tőle  a  mínát,  és  adjátok  annak,  akinek  tíz  mínája  van!"  Azok
   megjegyezték: "Uram,  hiszen már  van  tíz mínája."  De ő  így  válaszolt:
   "Mondom nektek:  Mindenkinek, akinek  van,  még adnak,  hogy  bővelkedjék.
   Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
   pedig, akik nem akarták,  hogy királyuk legyek,  hozzátok ide, és  öljétek
   meg szemem láttára!"" E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
   Lk 19,11-28

   Elmélkedés:

   Krisztus  Király  ünnepéhez  közeledvén  az  evangéliumban  egy  királyról
   hallottunk, aki  szolgáinak pénzt  ad,  hogy kereskedjenek  vele.  Egyesek
   vállalják a befektetés kockázatát, s  az elszámoláskor fel tudják  mutatni
   annak eredményét. De van,  akit a félelem  megbénít, nem mer  kockáztatni,
   azt gondolja, hogy elegendő lesz az, ha visszaadja majd a királynak,  amit
   kapott. Az  evangélium  emellett megemlíti  azokat  az embereket,  akik  a
   király ellen fordulnak  távollétében. Nekik és  a haszontalan szolgának  a
   király ítélete  szerint  szigorú büntetés  jár.  A példabeszéd  szerint  a
   királyhoz való  viszony  meghatározza  és eldönti  az  emberek  sorsát:  a
   hűséges szolgák jutalomban  részesülnek, de a  hűtlenekre és a  tétlenekre
   büntetés vár.
   Az én életem sorsában is döntő szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban
   állok  a  királlyal,  Jézus   Krisztussal.  Hűséges  maradok-e  hozzá,   s
   kamatoztatom-e mindazt,  amit rám  bízott?  Vagy inkább  ellene  fordulok,
   esetleg a félelem miatt semmit sem teszek? Jézusnak szolgálni  szabadságot
   és üdvösséget jelent, ha megengedem, hogy Ő legyen életem királya. (his)



   Imádság:

   Ima szülőkért és testvérekért

   Mennyei  Atyám,  köszönöm  neked,   hogy  szüleimen  keresztül   számtalan
   jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik  a sok jóért, amit velem  az
   első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk.
   Áldd meg  munkájukat és  fáradozásukat, tartsd  meg őket  jó  egészségben,
   vigasztald őket a  megpróbáltatások idején. Engedd,  hogy gazdagodjanak  a
   jóban és őrizd meg őket minden rossztól.
   Áldd meg testvéreimet is  és minden rokonomat.  Ne engedd, hogy  családunk
   egy tagja is  elvesszék örökre,  hanem egyesíts  mindannyiunkat újra  örök
   atyai házadban. Ámen.