[Evangelium] 2005-11-15

evangelium at communio.hu evangelium at communio.hu
2005. Nov. 15., K, 05:10:02 CET


   2005. november 15. - Kedd

   Abban az időben: Jézus Jerikó városán  haladt át. Élt ott egy Zakeus  nevű
   gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és  megismerni
   Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
   előrefutott, felmászott  egy vad  fügefára, hogy  láthassa, mert  Jézusnak
   arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és  megszólította:
   "Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre ő
   sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták,  méltatlankodva
   megjegyezték: "Bűnös embernél  száll meg."  Zakeus azonban  odaállt az  Úr
   elé, és így szólt: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és  ha
   valakit  valamiben  megkárosítottam,  négyannyit  adok  helyette."   Jézus
   kijelentette: "Ma üdvösség köszöntött  erre a házra,  hiszen ő is  Ábrahám
   fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett."
   Lk 19,1-10

   Elmélkedés:

   A vak koldus meggyógyításának története után, ma ismét egy olyan  emberről
   hallottunk az evangéliumban,  aki szintén rászorul  Jézus segítségére.  De
   amíg a vak koldus ezt tudta, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen
   csak kíváncsi,  aki  látni  akarja  Jézust.  A  vámosok  vezetője  nem  is
   gondolja, hogy neki  bármre is szüksége  lenne az Úrtól,  s nem is  sejti,
   hogy  milyen  változást   fog  eredményezni  életében   a  Jézussal   való
   találkozás. Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus hitéről, s nem szól
   arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné
   Jézus segítségét.  Nem feltételezhetjük,  hogy azzal  a szándékkal  keresi
   Jézus közelségét, hogy ettől majd  megváltozik az élete, de valamit  mégis
   keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá,
   ő csak ül csöndben  a fán, s  szemeivel vagy talán a  szívével is az  arra
   érkező Jézus keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem  az
   eddig érzéketlen és  a mások előtt  bezárt szívét nyitja  meg. Az  emberek
   lenézik őt, de Jézus  meglátja benne az  egyetlen elveszett bárányt,  akit
   meg kell mentenie.
   Előfordulhat,  hogy   nem  is   érezzük   azt,  hogy   rászorulunk   Jézus
   támogatására, s nem  is tudjuk,  hogy mit  kérjünk tőle  vagy nem  akarjuk
   kényelmesen elrendezett  életünket  megváltoztatni. Engedjük,  hogy  Jézus
   belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy  megváltoztassa
   életünket! Keressük közelségét,  legyen bennünk  a vágy,  hogy lássuk  őt!
   Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünk! (his)



   Imádság:

   Istenünk, Atyánk, minden emberrel egyesülve hozzád intézzük könyörgésünket
   a Szűzanya Szíve és keze által, egységben az Egyházzal és Szent-atyánkkal.
   Atyánk, tégy minket békéd eszközévé Szentlelked által!
   Szabadíts meg minket  a félelemtől  és az  erőszaktól, a  kiszámíthatatlan
   önmegsemmisítéstől és minden-fajta háborútól!
   Szabadíts meg  minket  a  reménytelenségtől, a  gyűlölettől  és  az  ember
   istengyermeki méltóságának lealacsonyításától!
   Szabadíts meg minket a jó és a rossz tudásának elvesztésétől!
   Szabadíts meg minket az  emberi élet elleni  bűnöktől, egészen annak  első
   pillanataitól fogva!
   Szabadíts meg minket az igazságtalanság minden fajtájától!
   Szabadíts meg minket isteni parancsolataid megszegésétől!
   Szabadíts meg minket a kísértéstől,  hogy kioltsuk az emberi szívekben  az
   igazságra való vágyakozást!




More information about the Evangelium mailing list