[Evangelium] 2005-11-13
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2005. Nov. 13., V, 05:10:02 CET
2005. november 13. - Évközi 33. vasárnap
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott
velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így
szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta."
Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű
voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot
adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól
van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád:
Menj be urad örömébe!"
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem
ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még
adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!
Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30
Elmélkedés:
Vállalni a hit kockázatát
Az elmúlt években Magyarországon több esetben is előfordult, hogy egy
befektetésekkel foglalkozó cég egyszerűen eltűnt a befektetők pénzével
vagy tönkrement és nem tudta visszafizetni a pénzt. A károsultak évekig
járhatnak a bíróságra, de lehet, hogy akkor sem kapják vissza
megtakarított pénzüket. A pénzügylet mindig bizalom kérdése, olyanra bízom
szívesebben a pénzemet, aki kamatoztatni tudja azt. De rizikóval is jár,
és senki sem örül annak, ha kamat nélkül vagy egyáltalán nem kapja vissza,
ami az övé.
Egy ilyen bizalmi pénzügyletről hallottunk az evangéliumban. Egy úr
rábízza vagyonát a szolgákra, hogy kamatoztassák azt távollétében. Egyesek
vállalják a kereskedés kockázatát és kétszer annyit tudnak visszafizetni
az úr visszatérésekor. A harmadik szolga azonban, aki félelmében inkább
elásta a pénzt, csak ugyanannyit tudott visszaadni. Az úr, aki tőle is azt
várta, hogy kamatoztassa a rábízottat, haragjában megbüntette őt, a
többiek pedig jutalomban részesültek.
Könnyen felismerjük, hogy ez a történet valójában nem a pénzről szól, és
nem arra vonatkozóan ad nekünk tanácsot, hogy jól nézzük meg, melyik
bankra bízzuk pénzünk kezelését. A példabeszéd Jézus azon beszédeinek
sorába illeszkedik, amelyek a végső időkről, az Emberfia végső
eljöveteléről szólnak. Korábban Jézus arról tanít, hogy milyen jelei
lesznek második eljövetelének, milyen megpróbáltatások várják tanítványait
(Mt 24,15-28), és figyelmeztet, hogy senki sem tudja előre az eljövetel
időpontját (Mt 24,36-44). A hű és a hűtlen szolgáról (Mt 24,45-51),
valamint a bölcs és az oktalan szüzekről (Mt 25,1-13) szóló példázatok az
állandó éberségre és a készenlétre hívják fel figyelmünket. A
talentumokról szóló mai beszéd az Úr visszatéréséről és az elszámolásról
szól, amelyet az irgalmasság cselekedeteinek a részletezése követ (Mt
25,31-46), amelyről a jövő vasárnap, Krisztus Király ünnepén fogunk
hallani.
A mai evangéliumban hallott talentumokról szóló beszéd arra tanít
bennünket, hogy milyen legyen a magatartásunk, az életstílusunk a Jézus
második eljövetele előtti időszakban.
A hívőre először is az jellemző, hogy szüntelenül várja Urának
eljövetelét. A hitvallásban azt imádkozzuk, hogy Jézus "ott ül az Atyának
jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat". A
szentmisében pedig, közvetlenül az átváltoztatás után Jézushoz fordulunk
imádságunkkal: "hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz". Mi,
keresztények, Jézus mennybemenetele óta ebben a Krisztust váró korban
élünk, olyan időben, amikor Krisztus dicsőséges második eljövetelét
várjuk. Erről a várakozásról soha nem szabad elfeledkeznünk, hiszen akkor
a hűtlen szolgákhoz hasonlítanánk, akiket meglepetésként és
felkészületlenül ér az úr érkezése. Ne veszítsük el éberségünket!
Magatartásunk másik jellemzője, hogy várakozásunk nem tétlenséget jelent,
hanem azt, hogy szem előtt tartva a ránk váró ítéletet, felelősséggel
használjuk mindazt, amit Isten ránk bízott. Nem elegendő a hagyományok
őrzése és az azokhoz való ragaszkodás, hanem fejlődnünk és növekednünk
kell. Kamatoztassuk emberi értékeinket!
Harmadszor: fontos, hogy az eljövetelt próbatételek előzik meg, amelyek
magát az Egyházat és annak tagjait is érintik. Az Egyház szüntelenül várja
Krisztus jövetelét, amely a történelem bármelyik pillanatában
bekövetkezhet, de előbb át kell mennie a próbatételeken. Az ítéletig
együtt növekszik a konkoly a búzával, a rossz a jóval. Nem mondhatjuk
azonban azt, hogy Isten Országának beteljesedése az Egyház folytonos
fejlődésének és a világ feletti győzelmének lesz az eredménye, hanem
sokkal inkább arról van szó, hogy maga Isten fog győzelmet aratni a rossz
felett, amely nagy teret kap a végső időkben. A próbatételek közepette se
veszítsük el reményüket!
Negyedszer: Krisztus eljövetele ítéletet jelent az emberek számára, tehát
mindenkinek számot kell adnia hitéről. Máté, Márk és Lukács evangéliuma
ezt az ítéletet, illetve számonkérést inkább a távoli jövőbe, a végső
időkre helyezi, ezzel szemben János evangélista azt hangsúlyozza, hogy az
ítélet már azáltal megtörtént, hogy az Atya elküldte Jézust a világba, s
minden embernek állást kell foglalnia, hogy hisz-e Őbenne. Aki hisz benne,
az nem esik ítélet alá, aki viszont nem hisz, az ítéletet von magára (Jn
3,18-19). Az ítélet szempontjából tehát a hit, a mi személyes válaszunk a
döntő. Ezért írja Lukács evangélista a következőket: "Csak az a kérdés,
hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8) Őrizzük
meg hitünket, hogy Krisztus eljövetelekor fel tudjuk azt mutatni!
Az egyházi év a végéhez közeledik, két hét múlva már megkezdődik az
Advent. Ebben az időszakban a szentmise liturgiája a végső időkre,
Krisztus eljövetelére irányítja figyelmünket. Használjuk fel ezt az időt
arra, hogy életünket vagy legalább az utóbbi egy évünket áttekintjük, s
megvizsgáljuk, mennyit növekedtünk lélekben, hogyan kamatoztattuk lelki
javainkat és erősödött-e a hitünk? Ha valaki mostanában Németországban
vagy Olaszországban elővenné az egykor a pincében elásott márkát vagy
lírát és be akarná váltani az új fizetőeszközre, az euróra, bizonyára
furcsán mosolyognának rá a bankban. Ezek a pénzek azóta már nem
használhatóak. A pénz, amit kivonnak a forgalomból és elrejtenek,
elveszíti értékét. A hit, amelyet valaki nem él meg a mindennapokban,
hamar elveszítheti életerejét. Istentől kapott képességeink, amelyeket nem
kamatoztatunk magunk vagy mások javára, teljesen haszontalanná válnak.
Rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e a hit kockázatát üdvösségünk reményében!
(his)
Imádság:
Engesztelő imádság a káromkodások és az istentelen beszédek bocsánatáért
Áldott legyen az Isten!
Áldott legyen szent neve!
Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember!
Áldott legyen Jézus neve!
Áldott legyen szentséges Szíve!
Áldott legyen drága szent Vére!
Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben!
Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek!
Áldott legyen Isten fölséges Anyja, Mária!
Áldott legyen szent és szeplőtelen fogantatása!
Áldott legyen dicsőséges mennybevétele!
Áldott legyen Szűz Mária szent neve!
Áldott legyen Szent József, Mária tisztaságos jegyese!
Áldott legyen Isten az ő angyalaiban és szentjeiben!
Ámen.
More information about the Evangelium
mailing list