[Evangelium] 2005-11-13

[evangelium at communio.hu]

   2005. november 13. - Évközi 33. vasárnap

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
   ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk  bízta
   vagyonát.  Az  egyiknek  öt  talentumot   adott,  a  másiknak  kettőt,   a
   harmadiknak pedig  egyet, kinek-kinek  rátermettsége szerint,  aztán  útra
   kelt. Hosszú idő elteltével  megjött a szolgák  ura, és számadást  tartott
   velük. Jött az,  aki öt talentumot  kapott: hozott másik  ötöt is, és  így
   szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem  rajta."
   Az úr így válaszolt: "Jól van, te  derék és hűséges szolga! A kevésben  hű
   voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
   Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot
   adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt:  "Jól
   van, te derék és  hűséges szolga! A kevésben  hű voltál, sokat bízok  rád:
   Menj be urad örömébe!"
   Végül jött  az is,  aki  csak egy  talentumot  kapott, így  szólt:  "Uram!
   Tudtam, hogy kemény  ember vagy,  ott is  aratsz, ahová  nem vetettél,  és
   onnan is  szüretelsz,  ahová nem  ültettél.  Félelmemben elmentem  hát  és
   elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
   Válaszul az úr  ezt mondta neki:  "Te gonosz és  lusta szolga! Ha  tudtad,
   hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová  nem
   ültettem,  ezüstjeimet  a  pénzváltóknak  kellett  volna  adnod,  hogy  ha
   megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot  és
   adjátok oda annak, akinek  tíz talentuma van! Mert  akinek van, annak  még
   adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
   van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső  sötétségre!
   Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
   Mt 25,14-30

   Elmélkedés:

   Vállalni a hit kockázatát
   Az elmúlt  években Magyarországon  több esetben  is előfordult,  hogy  egy
   befektetésekkel foglalkozó  cég egyszerűen  eltűnt a  befektetők  pénzével
   vagy tönkrement és nem  tudta visszafizetni a  pénzt. A károsultak  évekig
   járhatnak  a  bíróságra,   de  lehet,   hogy  akkor   sem  kapják   vissza
   megtakarított pénzüket. A pénzügylet mindig bizalom kérdése, olyanra bízom
   szívesebben a pénzemet, aki kamatoztatni  tudja azt. De rizikóval is  jár,
   és senki sem örül annak, ha kamat nélkül vagy egyáltalán nem kapja vissza,
   ami az övé.

   Egy ilyen  bizalmi  pénzügyletről  hallottunk  az  evangéliumban.  Egy  úr
   rábízza vagyonát a szolgákra, hogy kamatoztassák azt távollétében. Egyesek
   vállalják a kereskedés kockázatát  és kétszer annyit tudnak  visszafizetni
   az úr visszatérésekor.  A harmadik szolga  azonban, aki félelmében  inkább
   elásta a pénzt, csak ugyanannyit tudott visszaadni. Az úr, aki tőle is azt
   várta, hogy  kamatoztassa  a  rábízottat,  haragjában  megbüntette  őt,  a
   többiek pedig jutalomban részesültek.

   Könnyen felismerjük, hogy ez a történet  valójában nem a pénzről szól,  és
   nem arra  vonatkozóan ad  nekünk  tanácsot, hogy  jól nézzük  meg,  melyik
   bankra bízzuk  pénzünk kezelését.  A  példabeszéd Jézus  azon  beszédeinek
   sorába  illeszkedik,   amelyek  a   végső  időkről,   az  Emberfia   végső
   eljöveteléről szólnak.  Korábban  Jézus  arról tanít,  hogy  milyen  jelei
   lesznek második eljövetelének, milyen megpróbáltatások várják tanítványait
   (Mt 24,15-28), és figyelmeztet,  hogy senki sem  tudja előre az  eljövetel
   időpontját (Mt  24,36-44).  A hű  és  a hűtlen  szolgáról  (Mt  24,45-51),
   valamint a bölcs és az oktalan szüzekről (Mt 25,1-13) szóló példázatok  az
   állandó  éberségre   és  a   készenlétre   hívják  fel   figyelmünket.   A
   talentumokról szóló mai beszéd az  Úr visszatéréséről és az  elszámolásról
   szól, amelyet  az irgalmasság  cselekedeteinek  a részletezése  követ  (Mt
   25,31-46), amelyről  a  jövő  vasárnap,  Krisztus  Király  ünnepén  fogunk
   hallani.

   A  mai  evangéliumban  hallott  talentumokról  szóló  beszéd  arra   tanít
   bennünket, hogy milyen  legyen a magatartásunk,  az életstílusunk a  Jézus
   második eljövetele előtti időszakban.
   A  hívőre  először   is  az  jellemző,   hogy  szüntelenül  várja   Urának
   eljövetelét. A hitvallásban azt imádkozzuk, hogy Jézus "ott ül az  Atyának
   jobbján,  de  újra  eljön  dicsőségben,  ítélni  élőket  és  holtakat".  A
   szentmisében pedig, közvetlenül az  átváltoztatás után Jézushoz  fordulunk
   imádságunkkal: "hittel  valljuk feltámadásodat,  amíg el  nem jössz".  Mi,
   keresztények, Jézus  mennybemenetele óta  ebben  a Krisztust  váró  korban
   élünk,  olyan  időben,  amikor  Krisztus  dicsőséges  második  eljövetelét
   várjuk. Erről a várakozásról soha nem szabad elfeledkeznünk, hiszen  akkor
   a   hűtlen    szolgákhoz   hasonlítanánk,    akiket   meglepetésként    és
   felkészületlenül ér az úr érkezése. Ne veszítsük el éberségünket!
   Magatartásunk másik jellemzője, hogy várakozásunk nem tétlenséget  jelent,
   hanem azt,  hogy szem  előtt tartva  a ránk  váró ítéletet,  felelősséggel
   használjuk mindazt, amit  Isten ránk  bízott. Nem  elegendő a  hagyományok
   őrzése és az  azokhoz való  ragaszkodás, hanem  fejlődnünk és  növekednünk
   kell. Kamatoztassuk emberi értékeinket!
   Harmadszor: fontos, hogy  az eljövetelt próbatételek  előzik meg,  amelyek
   magát az Egyházat és annak tagjait is érintik. Az Egyház szüntelenül várja
   Krisztus   jövetelét,   amely   a   történelem   bármelyik    pillanatában
   bekövetkezhet, de  előbb  át kell  mennie  a próbatételeken.  Az  ítéletig
   együtt növekszik a  konkoly a  búzával, a  rossz a  jóval. Nem  mondhatjuk
   azonban azt,  hogy  Isten  Országának beteljesedése  az  Egyház  folytonos
   fejlődésének és  a  világ feletti  győzelmének  lesz az  eredménye,  hanem
   sokkal inkább arról van szó, hogy maga Isten fog győzelmet aratni a  rossz
   felett, amely nagy teret kap a végső időkben. A próbatételek közepette  se
   veszítsük el reményüket!
   Negyedszer: Krisztus eljövetele ítéletet jelent az emberek számára,  tehát
   mindenkinek számot kell  adnia hitéről. Máté,  Márk és Lukács  evangéliuma
   ezt az  ítéletet, illetve  számonkérést inkább  a távoli  jövőbe, a  végső
   időkre helyezi, ezzel szemben János evangélista azt hangsúlyozza, hogy  az
   ítélet már azáltal megtörtént, hogy az  Atya elküldte Jézust a világba,  s
   minden embernek állást kell foglalnia, hogy hisz-e Őbenne. Aki hisz benne,
   az nem esik ítélet alá, aki viszont  nem hisz, az ítéletet von magára  (Jn
   3,18-19). Az ítélet szempontjából tehát a hit, a mi személyes válaszunk  a
   döntő. Ezért írja Lukács  evangélista a következőket:  "Csak az a  kérdés,
   hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8)  Őrizzük
   meg hitünket, hogy Krisztus eljövetelekor fel tudjuk azt mutatni!

   Az egyházi  év a  végéhez  közeledik, két  hét  múlva már  megkezdődik  az
   Advent. Ebben  az  időszakban  a  szentmise  liturgiája  a  végső  időkre,
   Krisztus eljövetelére irányítja figyelmünket.  Használjuk fel ezt az  időt
   arra, hogy életünket vagy  legalább az utóbbi  egy évünket áttekintjük,  s
   megvizsgáljuk, mennyit  növekedtünk lélekben,  hogyan kamatoztattuk  lelki
   javainkat és  erősödött-e a  hitünk? Ha  valaki mostanában  Németországban
   vagy Olaszországban  elővenné az  egykor a  pincében elásott  márkát  vagy
   lírát és  be akarná  váltani az  új fizetőeszközre,  az euróra,  bizonyára
   furcsán  mosolyognának  rá  a  bankban.  Ezek  a  pénzek  azóta  már   nem
   használhatóak.  A  pénz,  amit  kivonnak  a  forgalomból  és   elrejtenek,
   elveszíti értékét.  A hit,  amelyet valaki  nem él  meg a  mindennapokban,
   hamar elveszítheti életerejét. Istentől kapott képességeink, amelyeket nem
   kamatoztatunk magunk  vagy mások  javára, teljesen  haszontalanná  válnak.
   Rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e  a hit kockázatát üdvösségünk  reményében!
   (his)



   Imádság:

   Engesztelő imádság a káromkodások és az istentelen beszédek bocsánatáért

   Áldott legyen az Isten!
   Áldott legyen szent neve!
   Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember!
   Áldott legyen Jézus neve!
   Áldott legyen szentséges Szíve!
   Áldott legyen drága szent Vére!
   Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben!
   Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek!
   Áldott legyen Isten fölséges Anyja, Mária!
   Áldott legyen szent és szeplőtelen fogantatása!
   Áldott legyen dicsőséges mennybevétele!
   Áldott legyen Szűz Mária szent neve!
   Áldott legyen Szent József, Mária tisztaságos jegyese!
   Áldott legyen Isten az ő angyalaiban és szentjeiben!
   Ámen.