[Evangelium] 2005-11-12

[evangelium at communio.hu]

   2005. november 12. - Szombat, Szent Jozafát püspök

   Abban az időben Jézus példabeszédet  mondott arról, hogy szüntelenül  kell
   imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: "Az egyik városban élt
   egy bíró,  aki Istentől  nem félt  és embertől  nem tartott.  Élt abban  a
   városban egy özvegyasszony  is. Ez  elment hozzá,  és kérte:  "Szolgáltass
   nekem igazságot ellenfelemmel szemben." A bíró egy ideig vonakodott, aztán
   mégis így szólt magában: "Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de
   ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki,  mert
   a végén még nekem jön és megver."
   Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy  mit mond az igazságtalan bíró.  Vajon
   Isten nem szolgáltat igazságot  választottjainak, akik éjjel-nappal  hozzá
   folyamodnak?  Talán   megvárakoztatja  őket?   Mondom  nektek,   hamarosan
   igazságot szolgáltat  nekik. Csak  az a  kérdés, hogy  amikor az  Emberfia
   eljön, talál-e hitet a földön?"
   Lk 18,1-8

   Elmélkedés:

   Isten megszólítása  imádságainkban  mindig a  hit  cselekedete.  Lelkünket
   Istenhez emeljük,  hogy szeretetébe  helyezzük magunkat  és neki  ajánljuk
   önmagunkat. Imáinkban  elsősorban Isten  szándékait keressük,  de  sokszor
   kérünk tőle segítséget gondjainkban. Úgy érezzük, hogy valamire szükségünk
   van, de közben tudjuk,  hogy Isten is jól  ismeri, mire van szükségünk  az
   üdvösségünkhöz. Az  imában  kialakul  a párbeszéd,  amely  során  a  belső
   bizonyosságtól, hogy  Isten  minden  kérésünket  teljesíti,  elindulunk  s
   haladunk abba az irányba, amikor már csak azért fohászkodunk, hogy ne a mi
   akaratunk valósuljon  meg,  hanem  Istené  teljesüljön  életünkben.  Az  ő
   legfőbb akarata, hogy üdvözüljünk és eljussunk az örök boldogságra. (his)



   Imádság:

   Uram, te  ismersz engem.  Fogadj el  hát olyannak,  amilyen vagyok,  -  és
   mutasd meg, amilyennek látni akarsz!