[Evangelium] 2005-11-06

[evangelium at communio.hu]

   2005. november 6. - Évközi 32. vasárnap

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: "Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!"  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek, és  felszították lámpásaikat.  A balgák  kérték az  okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak  ezt
   válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!" Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt: "Bizony
   mondom  nektek,  nem  ismerlek  titeket!"  Virrasszatok  tehát,  mert  nem
   ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   Az üdvösség ajtaja nyitva áll előttünk
   Németországban, egy gótikus székesegyház bejáratánál találkoztam pár évvel
   ezelőtt a 10 hajadon ábrázolásával, akikről az evangéliumban hallottunk. A
   főbejárat melletti  oszlopok tetején  mindkét  oldalon 5-5  nőalak  szobra
   állt:  bal  oldalon  kendővel   bekötött  szemű  ostobák,  kezükben   üres
   mécsesekkel, jobbról pedig az égő lámpásokat tartó okosak éberen figyelve.
   Ezek az evangéliumi példabeszédben  szereplő hajadonok fogadták a  templom
   látogatóit.  Elgondolkoztam,  vajon  mit  üzenhetnek  évszázadok  óta   az
   érkezőknek és a távozóknak? Az ostobák és az okosak között a szélesre tárt
   kapu hívogatta az embereket,  s mintha a szobrok  csak azt mondták  volna:
   "Jöjjetek, az ajtó nyitva áll előttetek! Gyertek, vár bennetek a vőlegény,
   vár  a  ti  Uratok,  Jézus!"  A  szobrok  sugallta  üzenetet  követve  pap
   barátaimmal éppen  be  akartunk lépni  a  templomba, amikor  a  sekrestyés
   pillanatok alatt becsukta a hatalmas kapuszárnyakat, s hiába mondtuk neki,
   hogy messziről érkeztünk  és papok  vagyunk, ő csak  annyit mondott,  hogy
   jöjjünk vissza délután, s elment ebédelni. Ha délután ki is nyitották újra
   a templomot,  s  visszatérvén be  is  mehettünk, mindenesetre  volt  időnk
   elgondolkozni azon, milyen érzés  kívül maradni, megtapasztalni azt,  hogy
   becsukják előttünk a kaput és nem tudunk bemenni, bármire is  hivatkozunk.
   A mennyország kapuja előtt semmiképpen sem szeretnék így járni!

   Mit üzen tehát nekünk az evangélium?  Mit mondanak nekünk ma a  hajadonok?
   Minden bizonnyal azt, hogy éberen várakozzunk és mindig legyünk készen  az
   Úrral  való  találkozásra.   A  szentmise  szövegei   erre  az   igazságra
   figyelmeztetnek bennünket, s  ez a gondolat  egyre inkább előtérbe  kerül,
   ahogyan az  egyházi év  végéhez közeledünk.  Legyünk éberek,  nehogy  olaj
   nélkül, üres lámpával, üres kézzel, jócselekedetek nélkül álljunk,  amikor
   az Úr  megérkezik hozzánk.  Az olvasmányban  arról hallottunk,  hogy mi  a
   virrasztásunk célja: "aki  a bölcsességért virraszt,  hamar megszabadul  a
   gondoktól" - olvastuk. Nem fognak bennünket nyomasztani az evilági  gondok
   és nem  veszítjük  el  reményünket, ha  bölcsen  előrelátóak  vagyunk,  és
   állandóan  gondolunk  arra,  hogy  találkozni  fogunk  Istennel.  Ennek  a
   jövőbeni találkozásnak a  reménye jelen  életünkre is  hatással van,  azaz
   állandóan  szemünk   előtt  tartjuk   azt,   hogy  mit   kell   megtennünk
   üdvösségünkért,  amely  halálunk  és   feltámadásunk  után  vár  ránk.   A
   szentleckében olvasottak tovább  erősítik reményünket.  Szent Pál  apostol
   azt írta a tesszaloniki híveknek, hogy ne aggodalmaskodjanak az  elhunytak
   sorsa felöl, mert "Isten Krisztussal együtt feltámasztja mindazokat,  akik
   Jézusban hunytak el".  Az örök  életre való  feltámadásban tehát  mindazok
   részesülnek, akik megőrizték a Krisztussal való közösséget. Akik hűségesek
   maradnak Krisztushoz, és éberen várják őt, azok előtt nem fog becsukódni a
   mennyország ajtaja. Belépőnek  pedig az  ember jócselekedetei  számítanak,
   mindaz  a   szolgálat,  amit   önzetlenül  végzünk   másokért.  Ezeket   a
   jócselekedeteket jelképezi  az  olaj,  amellyel a  hajadonok  egyik  része
   rendelkezett,  a  másik  fele  viszont  nem.  Az  olaj  jelképezi  továbbá
   imádságainkat, a kísértések visszautasítását és hűséges helytállásunkat az
   üldözések idején. Mindezeket nem lehet kölcsönadni másoknak, mert mindenki
   személyesen felel saját üdvösségéért. E személyes felelősségre utal,  hogy
   az okosak  nem tudnak  olajat  adni azoknak,  akiknek nincs  elegendő.  Az
   emberi előrelátást és készületet, tehát  a saját érdemeinket azonban  soha
   nem szabad olyannyira túlhangsúlyoznunk, hogy közben elfeledkezünk  arról,
   hogy  üdvösségünk  egyúttal  Isten  kegyelmének  az  ajándéka   számunkra.
   Üdvözülésünket a  mi emberi  igyekezetünk és  az ezirányú  isteni  szándék
   találkozása jelenti.

   Azt  is  megfigyelhetjük  az   evangéliumban,  hogy  mennyire   praktikus,
   gyakorlatias, előrelátó az éberség és a bölcsesség, amely igyekszik minden
   élethelyzetre, még  a hosszas  várakozásra is  felkészülni. A  példabeszéd
   szerint nem az a fontos, hogy ki tud egész éjszaka fennmaradni, hiszen  az
   ostobák és az okosak egyaránt elalszanak, hanem az, hogy kik készülnek  el
   egyetlen pillanat alatt, amikor felébresztik őket. Az oktalanok nem  azzal
   követik el a hibát, hogy elalszanak a várakozás közben, hanem azzal,  hogy
   nem voltak előrelátóak,  s nem  készültek fel  kellőképpen. Az  előrelátás
   számunkra azt  jelenti,  hogy  legyünk készen  arra,  hogy  "ha  álmunkból
   ébresztenek is  fel bennünket",  azonnal  készen álljunk,  és  bemehessünk
   Jézussal, a mi Urunkkal  az örök életre, azaz  hosszabb ideig ne  terhelje
   lelkünket súlyos bűn, hanem  a szentgyónásban rendszeresen tisztítsuk  meg
   lelkünket.

   Mi, lelkipásztorok a papi zsolozsmában  a kedd esti kompletóriumban  Szent
   Péter apostol  első  leveléből  a  következő  részt  imádkozzuk:  "Józanok
   legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán ordító oroszlán módjára ott
   kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen  el. Erősen álljatok neki ellen  a
   hitben!" (1Pét5,8-9) A figyelmeztetés papoknak és világi híveknek egyaránt
   szól.  Esténként  lélekben  menjünk  ki  Jézussal  az  Olajfák-hegyére,  a
   Getszemáni-kertbe, arra  a helyre,  ahol Urunk  a halála  előtti  éjszakán
   virrasztott.  De  ne  aludjunk  el,   mint  egykor  az  apostolok,   hanem
   virrasszunk és imádkozzunk  vele! Nem  tudhatjuk előre, hogy  melyik a  mi
   utolsó éjszakánk.  Legyünk bölcsek,  akik mindenkor  készen állunk  az  Úr
   eljövetelére. Az üdvösség ajtaja nyitva áll előttünk. (his)



   Imádság:

   Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled
   el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre  ne
   teperje; adj  egyenes  szívet,  hogy azt  semmiféle  mellékszándék  el  ne
   görbítse,  maga  felé  ne  hajlítsa,  adj  erős  szívet,  hogy  azt  semmi
   viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos
   érzelem magához ne fűzhesse.
   Adj, Uram,  Istenem, Téged  megismerő  értelmet, Téged  kereső  buzgalmat,
   Téged megtaláló  bölcsességet; add,  hogy  életem Előtted  kedves  legyen,
   állhatatosságom téged  bízvást  várjon;  és  adj  bizodalmat,  mely  Téged
   végtére átkarolhasson.
   (Aquinói Szent Tamás)


   ________________________________

   Aktuális:
   Az atyák számára, akik  a mindennapi prédikációhoz szeretnék  felhasználni
   az elmélkedéseket, mostantól lehetőség van arra, hogy egy nappal  korábban
   kapják meg  a lelki  csomagot. Erre  a szolgáltatásra  nem lehet  kívülről
   feliratkozni. Akik  élni  szeretnének  a lehetőséggel,  kérem  küldjék  el
   nevüket, egyházmegyéjük nevét és e-mail címüket a his1969 at gmail.com címre,
   jelezvén, hogy egy nappal korábban kérik az e-vangéliumot, s felírom  őket
   a külön listára. (Rendszeresen igeliturgiát végző lelkipásztori  kisegítők
   számára is rendelkezésre áll e lehetőség.)
   István atya