[Evangelium] 2005-10-31

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 31. - Hétfő, Boldog Romzsa Teodor püspök és vértanú

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék. Étkezés  közben  a  házigazdához fordult:  "Amikor  ebédet  vagy
   vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat,  se
   gazdag szomszédaidat,  mert azok  is meghívnak  és viszonozzák  neked.  Ha
   lakomát adsz, hívd meg a  szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.  Boldog
   leszel, mert  ők  nem  tudják  neked  viszonozni.  Te  azonban  az  igazak
   feltámadásakor megkapod jutalmadat."
   Lk 14,12-14

   Elmélkedés:

   Egy ünnepi alkalomra  szóló meghívásnak mindig  örömmel teszünk eleget.  A
   vendégeskedés és annak viszonzása  mindennapi életünk része. Ha  meghívunk
   valakit esküvőre, keresztelésre, bérmálásra,  ballagásra vagy más  családi
   ünnepünkre, joggal  várjuk el,  hogy a  meghívottak visszahívjanak  minket
   hasonló alkalmakkor.  Sok  veszekedés  és  sértődés  származna  a  rokonok
   között, ha ez nem így volna. Jézus  nem e gyakorlat ellen beszél, hanem  a
   jócselekedetek önzetlen gyakorlásának módját ajánlja a mai  evangéliumban.
   Nem az  a legtökéletesebb  jele  a tiszteletnek  és  a szeretetnek,  ha  a
   viszonzás reményében tudunk  csak adni.  A jócselekedetek  értéke akkor  a
   legnagyobb, ha nem várunk cserébe  semmit. Könnyebb ezt megtennünk  akkor,
   ha egyedül  Istentől  várjuk  jutalmunkat,  és  nem  számítunk  az  emberi
   viszonzásra. Egyetlen kincsre vágyakozzunk, az üdvösségre, amelyet  hitünk
   és jócselekedeteink érdeméül kapunk Istentől. (his)



   Imádság:

   Kegyelmes Isten!
   Kinek kezébe
   Életemet adtam:
   Viseld gondomat,
   Vezéreld utamat,
   Mert csak rád maradtam.
   Balassi Bálint