[Evangelium] 2005-10-30
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2005. Okt. 30., V, 05:10:02 CET
2005. október 30. - Évközi 31. vasárnap
Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz: "Mózes
tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok
közül, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
Krisztus a mi tanítónk
Egy a ti tanítótok: Krisztus - olvassuk a mai evangéliumban. Mit
jelentenek ezek a szavak? Jézus nyilvános működésének történetét olvasva a
Szentírásban szembetűnik számunkra, hogy mennyire fontos volt üdvözítőnk
számára a tanítás. Nemcsak tanítványai és apostolai oktatására fordított
időt, hanem minden alkalmat megragadott, hogy az emberek sokaságát is
tanítsa. A sátoros ünnep alkalmával tanít a jeruzsálemi templomban (Jn
7,14), máskor a vidéki zsinagógákban, például Kafarnaum városában
(Mk1,21). Egyik leghíresebb és legszebb tanítása a hegyi beszéd (Mt 5-7),
de beszél az embereknek sík vidéken és a tóparton is. Vándortanítóként
járja végig az országot, látszólag semmiben sem különbözik a kor más
tanítóitól. A hallgatóság azonban észreveszi a különbséget, amelyet Máté
evangélista így foglal össze éppen az említett hegyi beszéd lezárásaként:
"A nép csodálkozott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van
és nem úgy, mint az írástudók" (Mt 7,28-29).
De a különbség nem csupán ebben ismerhető fel. Jézus korában, ha valaki a
Törvény értelmezését és magyarázatát meg akarta tanulni, akkor tanítót,
mestert választott magának. Jézusnál ez éppen fordítva történt: ő
választott magának tanítványokat. Amíg az írástudók magyarázták a
törvényeket, Jézus isteni tekintélyével beteljesítette azokat, azaz
feltárta a törvény eredeti, mélyebb értelmét. Nem áll meg az ószövetségi
törvények és írások ismertetésénél, hanem Isten Országáról és annak
örömhíréről beszél. A hivatalos tanítóktól eltérően nem a maga tanítását
hirdeti, hanem az Atyáét (Jn 8,28). Aki hallgatja és elfogadja tanítását,
az magától Istentől tanul. Jézus beszédét nem nehéz megérteni, hiszen
sokszor példabeszédekkel szemlélteti mondanivalóját, olykor részletesen
meg is magyarázza.
Jézus tanításának lényegét lehetetlen néhány mondatban összefoglalni. Márk
evangélista tulajdonképpen mégis erre tesz kísérletet, amikor elkezdi
Jézus nyilvános működésének leírását. Így ír: "Beteljesedett az idő, és
már közel van az Isten Országa. Tartsatok bűnbánatot (más fordításokban:
térjetek meg), és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1,15). Ennél pontosabb
összegzést ma sem tudnánk mondani. Jelen elmélkedésünk keretei nem adnak
rá lehetőséget és nem is szándékunk, hogy ennél részletesebben kifejtsük
Jézus tanításának elemeit, inkább álljunk meg egy kicsit ezen
összefoglalás mondanivalójánál!
Ebben a márki bevezetőben benne van, amit az evangéliumok oly szépen és
világosan kifejtenek számunkra: Isten Országának eljövetele felszólítást
jelent számunkra a megtérésre és a hitre.
Először is tehát a megtérésre, hiszen Jézus tanítása új magatartást, új
életmódot kíván a hallgatóktól és mindenkitől, akit Krisztus meghív, hogy
tanítványa legyen, tőlünk is. Szakítanunk kell bűneinkkel és Krisztusban
újjászületve egész emberi lényünkkel Isten felé kell fordulnunk. Ez a
megtérés pedig már nem azért fontos, mert közel van az ítélet, ahogyan
egykor Keresztelő Szent János hirdette, hanem azért, mert az üdvösségünk
feltétele.
Jézus tanítása ugyanakkor felszólít a hitre. Hittel kell hallgatnunk és
elfogadnunk Jézus szavait. Azt kéri tőlünk, hogy higgyünk Őbenne, higgyünk
evangéliumában, az örök élet igéjében, tehát itt is előkerül az üdvözülés
szempontja. A megtérés mellett az üdvösség másik feltétele a Krisztusban
való hit.
Ez az a pont, ahol már ki kellene szélesítenünk mai elmélkedésünk témáját.
Hiszen a keresztény ember Krisztusban nem csupán a tanítót látja, hanem
azt is hisszük, hogy Ő a mi Megváltónk, Üdvözítőnk, Urunk, Ő a Messiás, Ő
az Isten Fia. Mi, keresztények, akiket Krisztus meghívott, hogy
tanítványai legyünk, nem csak egyszerűen tanulók vagyunk, hanem Jézus
társai, akik úgy szeretnénk élni, mint Ő. Jézus követői és feltámadásának
hirdetői vagyunk. Ő a mi tanítónk, aki az örök élet tanításával ismertet
meg bennünk és Ő a mi üdvösségünk, hiszen nincs üdvösség senki másban,
csak egyedül Jézus Krisztusban. (his)
Imádság:
Rudnyányszky Gyula: Mária országa (részlet)
Ez az ország, Magyarország,
Drága Szent Szűz, a Tied!
Viharok, ha elsodorták:
mindig véle volt szíved.
Jó napokban, rossz időben
Csak Te voltál csillaga;
meg is érzé százszor, bőven:
Ha baj éri - nincs maga!
Óh, Mária, hála Néked!
Liliomszál, drága Szűz!
Áhítattal magyar néped
Minden rózsát fődre fűz.
Amit István szent királyunk
Immár ezer éve tett:
országunkat felajánljuk
Buzgó szívvel Teneked!
More information about the Evangelium
mailing list