[Evangelium] 2005-10-30

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 30. - Évközi 31. vasárnap

   Abban az időben Jézus így beszélt  a tömeghez és a tanítványokhoz:  "Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit  magatok
   közül, mert  egy a  ti  Atyátok, a  mennyei.  És tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Krisztus a mi tanítónk
   Egy  a  ti  tanítótok:  Krisztus  -  olvassuk  a  mai  evangéliumban.  Mit
   jelentenek ezek a szavak? Jézus nyilvános működésének történetét olvasva a
   Szentírásban szembetűnik számunkra, hogy  mennyire fontos volt  üdvözítőnk
   számára a tanítás. Nemcsak  tanítványai és apostolai oktatására  fordított
   időt, hanem  minden alkalmat  megragadott, hogy  az emberek  sokaságát  is
   tanítsa. A sátoros  ünnep alkalmával  tanít a  jeruzsálemi templomban  (Jn
   7,14),  máskor  a  vidéki   zsinagógákban,  például  Kafarnaum   városában
   (Mk1,21). Egyik leghíresebb és legszebb tanítása a hegyi beszéd (Mt  5-7),
   de beszél az  embereknek sík  vidéken és a  tóparton is.  Vándortanítóként
   járja végig  az országot,  látszólag  semmiben sem  különbözik a  kor  más
   tanítóitól. A hallgatóság azonban  észreveszi a különbséget, amelyet  Máté
   evangélista így foglal össze éppen az említett hegyi beszéd  lezárásaként:
   "A nép csodálkozott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma  van
   és nem úgy, mint az írástudók" (Mt 7,28-29).

   De a különbség nem csupán ebben ismerhető fel. Jézus korában, ha valaki  a
   Törvény értelmezését és  magyarázatát meg akarta  tanulni, akkor  tanítót,
   mestert  választott  magának.  Jézusnál  ez  éppen  fordítva  történt:   ő
   választott  magának  tanítványokat.  Amíg   az  írástudók  magyarázták   a
   törvényeket,  Jézus  isteni  tekintélyével  beteljesítette  azokat,   azaz
   feltárta a törvény eredeti, mélyebb  értelmét. Nem áll meg az  ószövetségi
   törvények és  írások  ismertetésénél,  hanem  Isten  Országáról  és  annak
   örömhíréről beszél. A hivatalos tanítóktól  eltérően nem a maga  tanítását
   hirdeti, hanem az Atyáét (Jn 8,28). Aki hallgatja és elfogadja  tanítását,
   az magától  Istentől tanul.  Jézus beszédét  nem nehéz  megérteni,  hiszen
   sokszor példabeszédekkel  szemlélteti mondanivalóját,  olykor  részletesen
   meg is magyarázza.

   Jézus tanításának lényegét lehetetlen néhány mondatban összefoglalni. Márk
   evangélista tulajdonképpen  mégis  erre tesz  kísérletet,  amikor  elkezdi
   Jézus nyilvános működésének  leírását. Így ír:  "Beteljesedett az idő,  és
   már közel van az Isten  Országa. Tartsatok bűnbánatot (más  fordításokban:
   térjetek meg), és higgyetek az  evangéliumban" (Mk 1,15). Ennél  pontosabb
   összegzést ma sem tudnánk mondani.  Jelen elmélkedésünk keretei nem  adnak
   rá lehetőséget és nem is  szándékunk, hogy ennél részletesebben  kifejtsük
   Jézus  tanításának   elemeit,  inkább   álljunk   meg  egy   kicsit   ezen
   összefoglalás mondanivalójánál!

   Ebben a márki bevezetőben  benne van, amit az  evangéliumok oly szépen  és
   világosan kifejtenek számunkra:  Isten Országának eljövetele  felszólítást
   jelent számunkra a megtérésre és a hitre.
   Először is tehát a  megtérésre, hiszen Jézus  tanítása új magatartást,  új
   életmódot kíván a hallgatóktól és mindenkitől, akit Krisztus meghív,  hogy
   tanítványa legyen, tőlünk is.  Szakítanunk kell bűneinkkel és  Krisztusban
   újjászületve egész  emberi lényünkkel  Isten felé  kell fordulnunk.  Ez  a
   megtérés pedig már  nem azért fontos,  mert közel van  az ítélet,  ahogyan
   egykor Keresztelő Szent János hirdette,  hanem azért, mert az  üdvösségünk
   feltétele.
   Jézus tanítása ugyanakkor  felszólít a hitre.  Hittel kell hallgatnunk  és
   elfogadnunk Jézus szavait. Azt kéri tőlünk, hogy higgyünk Őbenne, higgyünk
   evangéliumában, az örök élet igéjében, tehát itt is előkerül az  üdvözülés
   szempontja. A megtérés mellett az  üdvösség másik feltétele a  Krisztusban
   való hit.

   Ez az a pont, ahol már ki kellene szélesítenünk mai elmélkedésünk témáját.
   Hiszen a keresztény ember  Krisztusban nem csupán  a tanítót látja,  hanem
   azt is hisszük, hogy Ő a mi Megváltónk, Üdvözítőnk, Urunk, Ő a Messiás,  Ő
   az  Isten  Fia.   Mi,  keresztények,  akiket   Krisztus  meghívott,   hogy
   tanítványai legyünk,  nem csak  egyszerűen  tanulók vagyunk,  hanem  Jézus
   társai, akik úgy szeretnénk élni, mint Ő. Jézus követői és  feltámadásának
   hirdetői vagyunk. Ő a mi tanítónk,  aki az örök élet tanításával  ismertet
   meg bennünk és  Ő a mi  üdvösségünk, hiszen nincs  üdvösség senki  másban,
   csak egyedül Jézus Krisztusban. (his)



   Imádság:

   Rudnyányszky Gyula: Mária országa (részlet)

   Ez az ország, Magyarország,
   Drága Szent Szűz, a Tied!
   Viharok, ha elsodorták:
   mindig véle volt szíved.
   Jó napokban, rossz időben
   Csak Te voltál csillaga;
   meg is érzé százszor, bőven:
   Ha baj éri - nincs maga!

   Óh, Mária, hála Néked!
   Liliomszál, drága Szűz!
   Áhítattal magyar néped
   Minden rózsát fődre fűz.
   Amit István szent királyunk
   Immár ezer éve tett:
   országunkat felajánljuk
   Buzgó szívvel Teneked!