[Evangelium] 2005-10-29

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 29. - Szombat

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék.  Amikor  észrevette,  hogy  a  meghívottak  válogatják  az  első
   helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakodalomra hívnak,  ne
   ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
   ez megérkezik,  odajön, aki  meghívott  titeket, és  felszólít: Add  át  a
   helyedet neki! És akkor szégyenszemre  az utolsó helyet kell  elfoglalnod.
   Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
   hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
   Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
   magát  felmagasztalja,  megalázzák,   aki  pedig   magát  megalázza,   azt
   felmagasztalják."
   Lk 14,1. 7-11

   Elmélkedés:

   "Aki magát  felmagasztalja, megalázzák,  aki  pedig magát  megalázza,  azt
   felmagasztalják"  -  szól  Jézus  figyelmeztetése  mindannyiunknak  a  mai
   evangéliumban. Sok esetben különbözik  az, hogy mit gondolunk  önmagunkról
   és hogyan vélekednek  róluk mások.  Sokszor egyik sem  egyezik meg  azzal,
   amilyenek valójában  vagyunk.  A  legtöbb ember  ugyanis  próbálja  hibáit
   elrejteni mások  elől,  s  inkább  a jó  tulajdonságait,  a  jobbik  énjét
   igyekszik mutatni.  Ettől viszont  nem  leszünk jobbak  és a  hibáink  sem
   szűnnek meg. Önmagunk felértékelésével  könnyen becsaphatunk másokat,  sőt
   magunkat is,  de  Isten  nem.  Hibáink  kijavításában  a  bűneinktől  való
   szabadulás segít a szentgyónás  alkalmával. Nem felmagasztalni kell  tehát
   magunkat, hanem az alázat és  a bűnbánat útját kell választanunk,  amelyek
   által  olyannak  ismerjük  meg  magunkat,  amilyennek  Isten  lát.  Az   Ő
   értékelése többet  ér az  emberi ítéleteknél.  Egyedül Ő  képes  felemelni
   bennünket megbocsátó irgalma által. (his)



   Imádság:

   Semmit sem  akarok  magamnak megtartani,  hanem  inkább magam  s  mindenem
   szeretném önként és szíves-örömest neked adni.
   Uram, Istenem, teremtőm  és megváltóm,  akkora vonzódással,  tisztelettel,
   dicsérettel és tisztességgel, akkora  hálával, odaadással és  szeretettel,
   akkora hittel,  reménnyel,  tisztasággal  szeretnélek  ma  magamhoz  venni
   téged,  amekkorával  méhébe  fogadott  és  óhajtott  szentséges  anyád,  a
   dicsőséges Szűz Mária, amikor alázatosan és áhítattal felelt az angyalnak,
   aki a  megtestesülés örömhírét  jelentette neki:  íme, az  Úrnak  szolgáló
   leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
   Kempis Tamás