[Evangelium] 2005-10-25

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 25. - Kedd, Boldog Mór püspök

   Jézus egy  alkalommal így  beszélt a  néphez az  Isten országáról:  "Mihez
   hasonlít az Isten országa? Mihez  is hasonlítsam? Hasonló a  mustármaghoz.
   Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott  felnő, és nagy fává lesz. Az  ég
   madarai megpihennek ágai között."  Majd így folytatta: "Mihez  hasonlítsam
   az Isten  országát?  Hasonlít a  kovászhoz,  amelyet fog  az  asszony,  és
   elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."
   Lk 13,18-21

   Elmélkedés:

   Jézus az  Isten országáról  mond két  hasonlatot a  mai evangéliumban.  Az
   előző részekben a Jézussal szembeni ellenállás több esetéről számolt be az
   evangélista, amelyek ezután is folytatódnak majd. Mégis mindennek ellenére
   az Isten országa növekszik és  fejlődik. Kicsiny módon és rejtve  kezdődik
   megvalósulása, mégis  láthatóvá válik  egy idő  után mindenki  számára.  A
   szembenállást nem csak Jézus, hanem tanítványai is meg fogják tapasztalni,
   de  ha  teljesítik  küldetésüket,  akkor   meg  fogják  látni  az   Ország
   növekedését. Az  Ország  elválaszthatatlan  Krisztus  személyétől,  akiben
   növekszik és  az Egyháztól,  amelyben megvalósul.  Ha közösségben  vagyunk
   Krisztussal  és   az   Egyházzal,   amelyeknek   legszebb   kifejezése   a
   szentáldozás, az Eucharisztia vétele, azaz ha megtartjuk az eucharisztikus
   közösséget, akkor valóban megtapasztalhatjuk,  hogy az Isten köztünk  van,
   bennünk és általunk növekszik a világban. (his)



   Imádság:

   Boldog Mórt, Krisztus követét dicsérjük,
   kit hitéért és nemes életéért
   szép ünnepnapján az egek karával
   áld a magyar nép.

   Szíve szelíd volt, szava csupa hűség,
   útja szeplőtlen, hótiszta a lelke,
   élete végig a teremtő Lélek
   tiszta csodája.
   Vágya csak egy volt, a hatalmas Isten,
   Krisztussal titkon az egekben élt már,
   hősi erényét a királyfi látta,
   s csókja jelezte.

   Szent püspökünknek mi is hódolunk ma,
   s kérleljük szívből fakadó imával:
   üdvös szószólónk legyen az egekben,
   hogy oda jussunk.

   Hála, dicsőség, örök áldás néked,
   aki az égben ragyogó Király vagy,
   mindenkor Úr vagy az egész világon,
   hármas is, egy is. Ámen.