[Evangelium] 2005-10-24

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 24. - Hétfő

   Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit  a
   betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
   hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta,  magához
   hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
   rátette a kezét. Az  rögtön felegyenesedett, és  dicsőítette az Istent.  A
   zsinagóga  elöljárója   méltatlankodott   azért,  hogy   Jézus   szombaton
   gyógyított, és a  sokasághoz fordult:  "Hat napotok van  a munkára.  Akkor
   jöjjetek gyógyulást  keresni,  ne  szombaton!" Jézus  feléje  fordult,  és
   megfelelt neki: "Képmutatók!  Van-e köztetek egy  is, aki nem  oldja el  a
   jászoltól ökrét vagy szamarát  szombati napon, hogy megitassa?  Ábrahámnak
   ezt a lányát pedig a sátán  tartotta megkötözve immár tizennyolc éve.  Nem
   kellett-e őt  feloldani  kötelékétől  akár  szombaton  is?"  Ellenfelei  e
   szavakra szégyenükben  elpirultak. A  nép  pedig örvendezett,  hogy  Jézus
   ilyen csodát művelt.
   Lk 13,10-17

   Elmélkedés:

   A mai evangélium, amely a 18 éve beteg asszony meggyógyításán keresztül  a
   gyakorlatban mutatja be  Isten Országának  eljövetelét és  megvalósulását,
   megelőzi  az  Országról   szóló  példabeszédeket   (Lk  13,18-21).   Isten
   Országának közelségét  az  emberek  nem  csak  Jézus  tanításán  keresztül
   ismerhetik meg, hanem  a tanítást  megerősítő csodák által  is. Jézus  egy
   asszonnyal, egy nővel tesz csodát, akik  abban a korban ki voltak zárva  a
   zsinagógai istentiszteletből, s  ezzel azt mutatja,  hogy az Ő  országában
   mindenki részesedhet az isteni jótéteményekből. A gyógyítással és a kegyes
   cselekedettel Jézus egyúttal rámutat a szombat megtartásának lényegére is.
   A zsidó vezetők szinte mindent megtiltottak, szombaton nem volt szabad sem
   jót, sem  rosszat tenni.  Jézus szerint  a szombati  nap  megszenteléséhez
   szorosan kapcsolódik  az irgalmasság  gyakorlása. Nem  kell tehát  ezen  a
   napon megtiltani  a jócselekedeteket,  hanem éppen  ezek megtételére  kell
   ösztönözni az embereket.
   A mi  vasárnapunkhoz, a  keresztények feltámadás  ünnepéhez is  és  minden
   napunkhoz  hozzátartozik  rászoruló  embertársaink  megsegítése.  Ha   ezt
   tesszük, örvendezni fog a világ, amely az irgalmasság cselekedeteit  látva
   Isten jelenlétét tapasztalhatja meg. (his)



   Imádság:

   Bűnös imája
   Szemed  elé  tárjuk,  Uram,  bűneinket,  és  összehasonlítjuk  ránk   mért
   csapásaiddal. Ha nézzük a  rosszat, amit elkövettünk: keveset  bűnhődtünk,
   többet  érdemeltünk.  Súlyos  volt  bukásunk:  enyhe  lakolásunk.  Vétkünk
   büntetését érezzük:  és  mégis szüntelen  konokul  vétkezünk.  Görnyedünk,
   megtörünk ostorod alatt:  gonoszságunk azért  csak a  régi marad.  Lelkünk
   sír,  gyötrődik:  nyakunk   meg  nem  hajlik.   Életünk  csupa   fájdalom,
   sóhajtozás: de tetteinkben nincs semmi  javulás. Nem jobbulunk, ha  vársz;
   nem fog rajtunk, ha bosszút állsz. Mikor fenyítesz, megvalljuk  bűneinket:
   látogatásod után feledjük  könnyeinket. Ha ránk  emeled karod,  szavunknak
   nem állunk. Ha sújtasz:  kolduljuk irgalmadat; ha irgalmaztál:  ingereljük
   haragodat. Íme, előtted  állunk, bűnbánó  bűnösök; ha  meg nem  bocsátasz,
   jogosan vetsz kárhozatra.


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves e-vangéliumos listatagok!
   Tegnap, október  23-án a  Szent Péter  téren tartott  ünnepi misével  XVI.
   Benedek pápa bezárta az  Eucharisztia évét és  a Püspöki Szinódust.  Ennek
   kapcsán beszélt arról, hogy a  keresztény embernek mindig Krisztustól,  az
   Eucharisztiától kell elindulnia, attól  a vágytól vezetve, hogy  tanúságot
   tegyen  a  szeretet  titkáról.  Az  Oltáriszentség  jelenvalóvá  teszi  és
   közvetíti felénk  Isten szeretetének  teljességét. Az  Eucharisztia  titka
   minden keresztényt arra  ösztönöz, hogy  "megtört kenyér"  legyen a  többi
   emberért.

   Úgy gondolom,  hogy  ezek  a  szavak  -  bár  hivatalosan  befejeződik  az
   eucharisztikus év  -  feladatot adnak  nekünk  a jövőben.  "Maradj  velünk
   Urunk!" - II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal indított el bennünket  az
   Eucharisztia Évének kezdetekor, és most, egy esztendő elmúltával is ezeket
   a szavakat  ismételjük.  Maradj  velünk,  Urunk,  mert  szükségünk  van  a
   jelenlétedre! Maradj velünk, Urunk, mert  szeretnénk folytatni, ami az  év
   folyamán elkezdődött bennünk! Maradj  velünk, Urunk, mert azt  szeretnénk,
   hogy még jobban elmélyüljön az Oltáriszentség iránti tiszteletünk!  Maradj
   velünk, Urunk,  hogy a  továbbiakban  is részesüljünk  e  legcsodálatosabb
   Szentség kegyelmeiben!

   Azt  kívánom  nektek,  hogy   tovább  erősödjön  az  Eucharisztia   iránti
   ragaszkodásotok és maradjatok meg az Eucharisztia közösségében! Folytassuk
   az eucharisztia  évét  úgy,  hogy  másokat  szolgálva  "megtört  kenyérré"
   válunk! Minden nap imádkozzunk Jézushoz: Maradj velünk, Urunk!
   Maradjon veletek Krisztus!
   Szeretettel: István atya