[Evangelium] 2005-10-23

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 23. - Évközi 30. vasárnap

   Abban az  időben,  amikor a  farizeusok  meghallották, hogy  Jézus  hogyan
   hallgattatta  el  a  szadduceusokat,  köréje  gyűltek,  és  egyikük,   egy
   törvénytudó alattomos  szándékkal  a  következő kérdést  tette  fel  neki:
   "Mester, melyik  a legfőbb  parancs a  törvényben?" Jézus  így  válaszolt:
   "Szeresd az Urat,  a te  Istenedet teljes szíveddel,  teljes lelkeddel  és
   egész értelmeddel. Ez az  első és legfőbb  parancsolat. A második  hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
   az egész törvény és a próféták."
   Mt 22,34-40

   Elmélkedés:

   ... ahogyan Jézus szeret minket
   Melyik a  legfőbb parancs  a törvényben?  - kérdezik  a mai  evangéliumban
   Jézustól. A  válaszban  Jézus az  első  helyre az  Isten  iránti  szeretet
   parancsát teszi,  de  azonnal mellé  állítja  az emberek  iránti  szeretet
   kötelességét is. Ezt a két parancsot mi is nagyon jól ismerjük, s  tudjuk,
   hogy valóban  ezek a  legfontosabbak. De  hogyan kell  szeretnünk?  Hogyan
   szeressük Istent és hogyan szeressük embertársainkat? Jézus szavai erre is
   pontosan megadják a választ: Teljes szívünkből, teljes lelkünkből,  teljes
   elménkből és minden erőnkkel kell szeretnünk Istent, felebarátainkat pedig
   úgy, mint önmagunkat. Mit jelent ez a gyakorlatban?

   Hogyan szeressük Istent? Könnyen beláthatjuk, hogy csak az képes  szeretni
   Istent, aki már korábban megtapasztalta Isten szerető jóságát. Szeretetünk
   mindig az  Ő  szeretetének  a  viszonzása.  Hittanos  gyerekektől  szoktam
   gyakran kérdezni: mi  az ember  helyes magatartása Isten  felé? A  választ
   mindig jól  tudják:  szeretnünk  kell  Istent.  És  miért?  Mert  Ő  előbb
   szeretett bennünket! Az  istenszeretet azzal  kezdődik, hogy  tudatosítjuk
   magukban azt, hogy  Isten szeret bennünket.  Szeretetből ajándékozott  meg
   bennünket az élettel, szeretetből váltott meg minket Jézus, és szeretetből
   szeretné Isten nekünk adni az örök élet üdvösségét. Vegyük észre mindenben
   Isten  szeretetének  a  jelét!   Próbáljuk  jóban  és  rosszban   egyaránt
   felismerni és  viszonozni!  Természetesen  a  jóban,  amikor  meghallgatja
   kéréseinket vagy amikor örömet és boldogságot nyújt, akkor sokkal könnyebb
   észrevenni  Isten  jóságát   és  lelkesebben  fejezzük   ki  iránta   való
   szeretetünket.  De  a  szenvedésben,  a  betegségben,  s  mindabban,  amit
   emberileg rossznak tartunk, abban is ismerjük fel a szeretet próbatételét,
   s ilyenkor is igyekezzük viszonozni. Minden édesanya örül, amikor gyermeke
   engedelmeskedik  és   segít  neki,   amikor  igazat   mond,  vagy   amikor
   szorgalmasan tanul és  jó jegyeket  visz haza. Ilyenkor  a szülő  boldogan
   öleli meg gyermekét,  s kifejezi iránta  szeretetét. De ha  a gyermek  nem
   fogad szót vagy  megtagadja a  segítséget, akkor  sokan hirtelen  mérgesek
   lesznek és kiabálnak vele. Vagy ha kiderül, hogy a gyermek hazudott,  vagy
   rossz jegyeket kapott az iskolában, akkor könnyen elcsattan egy-egy pofon.
   A mérgelődés, a  kiabálás, a pofon  nem a szeretetnek  a jelei. Milyen  jó
   volna, ha  az ilyen  "rossz"  helyzetekben is  minden szülő  kedves  tudna
   maradni gyermekéhez, türelemmel és  szeretettel tanítaná, nevelné a  jóra!
   Ne legyünk  türelmetlenek, ne  veszítsük el  reményüket, ne  tagadjuk  meg
   hitünket, amikor Isten a szenvedésekkel  vagy bármi más "rosszal"  próbára
   tesz minket! Szeressük  Őt a jón  és a rosszon  keresztül is, mert  minden
   mögött Ő rejtőzik! Jézus  áldozata mutatja, hogy  az Atya iránti  szeretet
   mozdulatlanságot, engedelmességet, tehetetlenséget, gyötrelmet jelent,  de
   ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását
   is. Szent Ágoston  mondja: "Az  életeddel szeress!" Jézus  az életével  és
   életének   feláldozásával   szeretett    bennünket.   Figyeljünk    minden
   élethelyzetben Istenre,  az  Ő  üdvözítő akaratára  és  fogadjuk  el  azt!
   Szeressük Jézust egész életünkkel!

   És mit jelent  felebarátaink szeretete?  Kiket kell  nekünk szeretnünk  és
   hogyan? Az előbbiekre hivatkozva talán valaki azt mondja: "Csak azokat  az
   embereket szeretem, akik  engem is  szeretnek. Azok  felé, akik  szeretnek
   engem, viszonzom  a  szeretetet, de  másokat  én nem  szeretek."  Ez  nagy
   tévedés! A  szeretet nem  csak mindenkire  érvényes törvény,  hanem  olyan
   parancs, amit kivétel nélkül mindenkivel szemben kell gyakorolnunk.  Jézus
   kérésére szeretnünk  kell  azokat is,  akik  nekünk rosszat  akarnak  vagy
   tesznek, sőt még az ellenségeinket is. Nem lehetünk személyválogatóak! Nem
   mondhatjuk, hogy  egyeseket szerünk,  másokat nem.  Mert Isten  szeretete,
   kegyelme és irgalma is minden emberre egyaránt kiárad és Jézus mindenkiért
   meghalt a  kereszten.  A  felebaráti szeretet  mértéke  és  példája  Jézus
   eljövetele óta megváltozott.  Már nem csak  azt ismételgetjük, amit  Jézus
   idéz az  ószövetségből: "Szeresd  felebarátodat, mint  önmagadat!",  hanem
   emellett  komolyan  vesszük  az   igazi  szeretet  mértékét,  amelyet   az
   újszövetségi keresztény ember számára így  határoz meg Jézus új  parancsa:
   "Úgy  szeressétek  egymást,  amint  én  szerettelek  benneteket!   Nagyobb
   szeretete  senkinek  sincs  annál,   mint  aki  életét  adja   barátaiért"
   (Jn15,12-13). Amikor szeretettel fordulunk embertáraink felé, akkor tegyük
   ezt úgy, ahogyan Krisztus tette, aki mindenkit szeretett. És itt is igazak
   Szent Ágoston  idézett szavai.  Szolgáljuk  egész életünkkel  másokat!  Az
   életünkkel szeressünk! (his)



   Imádság:

   Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és
   fussanak a  bűntől! Legyenek  a föld  sója és  a világ  világossága,  amit
   Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre,  de
   követőinek is.
   Kapisztrán Szent János