[Evangelium] 2005-10-18

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 18. - Kedd, Szent Lukács evangélista

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: "Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
   nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek  és
   igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
   házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit
   elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
   hozzátok az Isten országa!"
   Lk 10,1-9

   Elmélkedés:

   Szent Lukács személyéhez nem csupán a nevével fémjelzett evangélium, hanem
   az Apostolok Cselekedeteinek a megírása  is kötődik. A két könyvből  elénk
   tárul, hogyan indul  el Jézus  mennybemenetele után  az igehirdetés,  azaz
   hogyan teljesítik az apostolok Jézusnak azt a kérését, hogy menjenek el az
   egész  világra  az  Isten  országának  elérkezését  hirdetvén.  Lukács  az
   evangélium megírásával  kapcsolódik be  ebbe  a tevékenységbe.  Szent  Pál
   apostol útitársa vagy  munkatársa ő, legalábbis  a népek apostolának  első
   útjain.
   Lukács evangéliumának egyik sajátossága az irgalmas Isten bemutatása,  aki
   az emberiség  iránt  érzett könyörületből  elküldi  Fiát a  világba,  akit
   azonban nem mindenki fogad szívesen.  Jézus elutasítása mégsem vonja  maga
   után azt, hogy  Isten irgalma bezárulna  az emberek előtt,  hanem újra  és
   újra felkínálja kegyelmét, a  megtérés lehetőségét. Amikor napjainkban  az
   evangéliumot hirdetjük,  s eközben  olykor visszautasítással  találkozunk,
   nem szabad  abbahagynunk küldetésünket,  hanem tovább  kell hirdetnünk  az
   irgalmas Isten jelenlétét. (his)



   Imádság:

   Óh dicsőséges

   Óh dicsőséges,
   gyönyörűséges
   csillag, tündök-fényes!
   Világ Úrnője,
   Anya, keggyel ékes!

   Angyali szózat,
   próféta-jóslat!
   Dávidnak magzatja!
   Salamon dalát
   Terólad hangzatta.

   Ég Királynője!
   Bűnünk mentője,
   égbolt erőssége,
   bimbózó tavasz
   szivárványos éke!

   Mécs a sötétbe,
   hajnal kikölte,
   szétáradt Nap fénye!
   Mindent beragyogsz
   éjszakánk enyésztve.

   Szép ezüst Holdunk,
   lanyhaság hol fut!
   Segíts a bűnt oldnunk!
   Mert fullaszt börtön:
   vétekért zsoldunk.

   Nap vetélytársa,
   tömjén felszállta,
   szép szelíd leányka,
   Szeplőtlen Király
   szépséged kívánta!

   Ékszer aranyja,
   hűs szőlőlanka,
   Király ivótornya!
   Légy te szegényeid
   sisak-oltalma!