[Evangelium] 2005-10-09

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 9. - Évközi 28. vasárnap

   Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben  szólt a főpapokhoz és a  nép
   véneihez: A  mennyek  országa  olyan, mint  amikor  egy  király  menyegzőt
   rendezett a fiának.  Elküldte szolgáit, hogy  szóljanak a  meghívottaknak,
   jöjjenek a menyegzőre. Ők  azonban nem akartak  jönni. Erre más  szolgákat
   küldött: "Mondjátok meg  a meghívottaknak: íme,  a lakomát  elkészítettem.
   Ökreim  és  hizlalt  állataim  leöltem.  Minden  készen  áll,  jöjjetek  a
   menyegzőre!" De azok mindezzel mit  sem törődve szétszéledtek: az egyik  a
   földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
   estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra  lobbant.
   Elküldte  seregeit,  és  felkoncoltatta  a  gyilkosokat,  városukat  pedig
   felégette.  Azután  így  szólt  a  szolgákhoz:  "A  menyegző  kész,  de  a
   meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az  útkereszteződésekre,
   és akit csak találtok,  hívjátok el a menyegzőre!"  A szolgák kimentek  az
   utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és  jókat
   egyaránt. A lakodalmas  ház megtelt vendégekkel.  Amikor a király  bejött,
   hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem  volt
   menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:  "Barátom, hogy jöhettél be  ide,
   ha  nincs  menyegzős  ruhád?"  De  az  csak  hallgatott.  Erre  a   király
   megparancsolta a szolgáknak: "Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a
   külső sötétségre!  Ott  sírás  lesz és  fogcsikorgatás!"  Sokan  vannak  a
   meghívottak, de kevesen a választottak!
   Mt 22,1-14

   Elmélkedés:

   Az Úr napján elfogadjuk Jézus hívását a szentmisére
   Az étkezésnek és különösen a közösségi étkezésnek nagyobb jelentősége  van
   életünkben, mint  sok  más  emberi tevékenységnek.  A  közös  étkezésekben
   kifejeződik  az   udvariasság,   a  vendégszeretet,   az   egymás   iránti
   megbecsülés. Örömmel osztjuk meg kenyerünket  másokkal, és a közös  asztal
   létközösséget is teremt. Az ünnepi étkezéseknek a jelentősége  kiemelkedik
   a mindennapi evések sorozatából.

   Az  evangéliumban  nem  csupán  egy  egyszerű  hétköznapi  étkezésre  való
   meghívásról hallottunk, hanem egy jentősebb alkalomról, amikor egy  király
   hívja meg  az embereket  a  menyegzőre, a  lakodalmi étkezésre.  Amikor  a
   meghívottak  hétköznapi  tennivalóikra  hivatkozva   nem  fogadják  el   a
   meghívást, akkor  egyúttal a  meghívó  barátságát és  vendégszeretetét  is
   visszautasítják. Ezután a király  mindenkit meghív a lakodalomra,  amelyen
   azonban csak azok vehetnek részt,  akik hétköznapi ruhájuk helyett  ünnepi
   viseletet öltenek magukra erre az alkalomra.

   Jézus minden  vasárnap egy  ünnepi étkezésre  hív bennünket,  egy  hálaadó
   örömünnepre. A  szentmisében  vendégül  lát  bennünket,  megosztja  velünk
   tanítását, barátságát, sőt, önmagát adja nekünk. Sajnos sokan vannak, akik
   nem hallják meg  az ő  hívását. Ezekben a  napokban zajlik  Rómában a  XI.
   Püspöki Szinódus, amelynek témája az Eucharisztia évében természetesen  az
   Oltáriszentség.  A  szinódusról  szóló  híradásokban  szerepelt,  hogy   a
   püspökök aggódva  figyelik,  hogy sok  helyütt  a világon  a  keresztények
   alacsony létszámban  vesznek  részt  a  szentmiséken.  A  gyermekek  és  a
   felnőttek unalmasnak tartják  a misét,  s nem motiválja  őket semmi,  hogy
   részt vegyenek azon. Bizonyára nem csak a püspökök látják ezt, hanem mi is
   találkoztunk már olyan emberekkel,  akik érdektelenségüknek adtak  hangot,
   ha arra bíztattuk őket, hogy ők is jöjjenek a szentmisére, sőt lehet, hogy
   még  a   közvetlen  családtagjaink   között   is  vannak   olyanok,   akik
   visszautasítják hívásunkat. És persze mindenki kitalál valamiféle indokot,
   hogy miért nem  tud elmenni  a misére.  Egyesek arra  hivatkoznak, hogy  a
   vasárnapi ebédet meg kell  főzniük a családjuknak, mások  a hét közben  el
   nem végzett  munkájukat végzik  inkább,  a fiatalabbak  talán  szívesebben
   mennek szórakozni és kikapcsolódni a  hétvégén, a gyerekek pedig  vasárnap
   tovább alhatnak vagy  kedvenc rajzfilmjüket  nézik a  televízióban. S  még
   sokáig  folytathatnánk   modern  korunk   kifogásait,  amelyek   valójában
   ugyanolyan gyenge érvek,  mint amilyenekről  az evangéliumban  hallottunk.
   Igen, ma  is  sokan akarnak  dolgozni  földjükön vasárnaponként  és  sokan
   akarják intézni saját üzletüket, ma  is sokan vannak, akik számára  egyéni
   ügyeik sajnos  előbbre  valóbbak  az  Istennél,  s  visszautasítják  Jézus
   szeretetteljes meghívását.

   Az  Egyház  küldetése,  hogy  közvetítse  Isten  meghívását.  Ahogyan   az
   evangéliumban szereplő király elküldte szolgáit, ugyanígy küld ma  bennünk
   Jézus, hogy menjünk, és hívjuk meg az emberek az Ő áldozati lakomájára,  a
   szentmisére.  Hívjuk  őket,  hogy  hallgassák  szavát  az  igeliturgiában,
   Krisztusnak  ajánlják   életüket   az  áldozati   liturgiában   és   Ővele
   egyesüljenek a szentáldozásban. A közös étkezés, Krisztus testének  vétele
   a legszorosabban kapcsol minket Jézushoz és testvéri kapcsolatot hoz létre
   azok között, akik  az egy  kenyérből, Krisztus  Testéből táplálkoznak.  El
   kell mondanunk a szentmise iránt érdektelenséget vagy közömbösséget mutató
   embertársainknak, hogy a vasárnap  ünnep, amely kiemelkedik a  hétköznapok
   sorából, mert félretéve mindennapi tennivalónkat Istennek szenteljük ezt a
   napot.  Minden  szentmise   ünnep,  mert   Jézussal  találkozhatunk,   aki
   valóságosan jelen  van a  Testévé és  Vérévé átváltoztatott  kenyérben  és
   borban.

   Naptárunk szerint a  vasárnap a  hét utolsó  napja, pedig  a régi  időkben
   ezzel kezdődött a hét. A szentírásban több helyen olvashatunk arról,  hogy
   a szombat utáni első napon, azaz a hét első napján támadt fel Krisztus.  A
   keresztények a  kezdeti időktől  fogva a  hét első  napján emlékeztek  meg
   Jézus  feltámadásáról,  tehát  vasárnap.   Nem  kell  megváltoztatnunk   a
   kalendáriumot, de legyen  újra az első  a vasárnap az  életünkben! Ezen  a
   napon mondjunk igent Jézus ünnepi meghívására, üljünk le asztalához és  ne
   keressünk  kifogásokat  vagy   indokokat  a   távolmaradásra!  Vessük   le
   hétköznapi ruhánkat és öltözzünk ünneplőbe! Legyen ez a nap az öröm  napja
   számunkra és  családjaink  számára! Legyen  a  vasárnap  a hit  és  a  hit
   megvallásának napja!  Legyen  a  vasárnapunk a  közösség  és  a  közösségi
   együttlét napja! Szenteljük vasárnapunkat Istennek, mert ez a nap  valóban
   az Úr napja! (his)



   Imádság:

   Üdvözlégy mennyei lépcső, melyen alászállott az Isten,
   Üdvözlégy híd, ki a földieket az égbe átvezeted,
   Üdvözlégy csoda, melyről az angyalok sokat beszéltek.