[Evangelium] 2005-10-03

[evangelium at communio.hu]

   2005. október 3. - Hétfő

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.
   "Mester - szólította meg  -, mit tegyek, hogy  elnyerjem az örök  életet?"
   Jézus így  felelt:  "Mit mond  erről  a  törvény? Mit  olvasol  benne?"  A
   törvénytudó így válaszolt:  "Szeresd Uradat,  Istenedet teljes  szívedből,
   teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat  pedig,
   mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél. Tedd  ezt,
   és élni fogsz."  A törvénytudó  igazolni akarta  magát, ezért  megkérdezte
   Jézustól: "De hát ki az én felebarátom?" Válaszul
   Jézus ezt  mondta  neki: "Történt,  hogy  egy ember  Jeruzsálemből  lement
   Jerikóba. Rablók  kezébe került.  Ezek  kifosztották, véresre  verték,  és
   félholtan  otthagyták.  Egyszer  csak  egy   pap  jött  lefelé  az   úton.
   Észrevette, de  elment  mellette.  Azután  egy  levita  jött  arra,  ő  is
   meglátta, de elment mellette.  Végül egy szamaritánusnak  is arra vitt  az
   útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
   és bort öntött  sebeire, és  bekötözte, majd  pedig felültette  teherhordó
   állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap  elővett
   két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel  a kéréssel: Viseld gondját, és  ha
   többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül
   ki volt a felebarátja  annak, aki a rablók  kezébe került?" A  törvénytudó
   így válaszolt: "Aki irgalmasságot cselekedett vele." Jézus így  folytatta:
   "Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"
   Lk 10,25-37

   Elmélkedés:

   Jézus beszédeinek  egyik  fő témája  az  isteni irgalmasság.  Az  irgalmas
   szamaritánus történetével  azt  akarja a  szívünkbe  vésni, hogy  az  Atya
   irgalmasságát utánozva mi is legyünk irgalmasok embertársainkkal  szemben.
   Ahogyan Isten  megbocsátó irgalma  mindig  erősebb, mint  a nép  bűnei,  s
   éppenezért mindig kész a megbocsátásra, ugyanígy a mi irgalmasságunknak is
   felül kell múlnia esetleges ellenérzéseinket és mindig segítőkésznek  kell
   lennünk. A  bűnös ember  mindig Istenhez  menekül, mert  csak tőle  várhat
   megbocsátást. A  bajbajutott ember  is mindig  az irgalmassághoz  menekül,
   rászorul az  irgalmas  ember  segítségére.  Az  irgalmasság  gyakorlásában
   megtalálhatjuk a  boldogságot,  mert  Jézus ígérete  szerint  boldogok  az
   irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. (his)



   Imádság:

   Sík Sándor:Üdvözlégy!

   Magasztalja én lelkem az Urat
   És Azt, akiben teljes az Ő kedve,
   Akiben minden titkot megmutat,
   Egyetlen szép mosollyá édesedve.
   Hogy is lehetne hozzád más szavam
   Legelsőbben, mint a magasztalásé!
   Hadd mondom, százötvenszer, boldogan:
   Áve Mária! Üdvözlégy Királyné!
   (részlet)