[Evangelium] 2005-09-26

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 26. - Hétfő

   Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
   közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
   maga mellé állította, és  így szólt tanítványaihoz:  "Aki befogadja ezt  a
   gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
   fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
   legnagyobb." Ekkor János vette  át a szót:  "Mester, láttunk valakit,  aki
   ördögöt űzött ki a  te nevedben. Megtiltottuk neki,  mert nem követ  téged
   velünk együtt." Jézus  így válaszolt:  "Ne tiltsátok meg,  mert aki  nincs
   ellenetek, az veletek van."
   Lk 9,46-50

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumból kiderül, hogy a tanítványok teljesen félreértik  Jézus
   követésének értelmét, s rangsort akarnak maguk között felállítani.  Mindez
   ugyanis  azok  után  történik,  hogy  Jézus  megjövendöli  szenvedését  és
   felszólítja őket a kereszthordozásra. Jézus egy gyermeket állít példaképül
   eléjük.  A  gyermeknek  nincs   hatalma,  védtelen,  s  mások   gondoskodó
   szeretetére szorul.
   De abban a tekintetben is félreértik Jézust a tanítványok, hogy  egyeseket
   ki akarnak  zárni a  közösségből,  s megtiltják,  hogy Jézus  nevében  jót
   tegyen, azt gondolva, hogy kizárólag ők követhetik Jézust.
   A Krisztus követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel  fogadja
   Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá. (his)



   Imádság:

   Walter Rupp: Az Úr mondta
   Én vagyok az élet kenyere -
   és nem fűszer, amely ízesíti ételeiteket!
   Én vagyok a világ világossága -
   és nem felvillanó fény az éjszakában!

   Én vagyok az ajtó -
   és nem ablak, amelyen csak benézni lehet az új világba!
   Én vagyok a jó pásztor -
   nem pedig szolga, aki szűk akolba
   tereli a nyájat!

   Én vagyok a föltámadás -
   és nem vigasztaló, aki csak enyhíti a halált!
   Én vagyok a jó pásztor -
   nem pedig szolga, aki szűk akolba
   tereli a nyájat!

   Én vagyok a föltámadás -
   és nem vigasztaló, aki csak enyhíti a halált!
   Én vagyok az út -
   és nem hátsó feljárat,
   amelyen rejtőzködve járnak!

   Én vagyok az igazság -
   s nem olyan bölcs, aki kérkedik tudásával!
   Én vagyok az élet -
   és nem orvos, aki gyógyszereket
   ír fel a betegségekre!

   Én vagyok a szőlőtő -
   nem pedig karó, amelyhez
   a szőlővesszőket kikötözik!