[Evangelium] 2005-09-25

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 25. - Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

   Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: "Erről mi
   a véleményetek? Egy  embernek két fia  volt. Odament az  egyikhez, és  így
   szólt hozzá:  Fiam,  menj ki  ma,  és dolgozz  a  szőlőben! -  A  fiú  azt
   válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament  a
   másikhoz, és  annak is  szólt. Az  így válaszolt:  Szívesen, uram!,  menni
   azonban nem ment. Kettőjük közül  melyikük teljesítette az apa  akaratát?"
   Azt felelték: "Az első."
   Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
   megelőznek bennetek  Isten  országában.  Mert  eljött  hozzátok  János  az
   igazságosság útján járva, és  ti nem hittetek neki,  a vámosok és  utcanők
   viszont hittek neki. És ti, akik  mindezt láttátok, még utólag sem  tértek
   jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
   Mt 21,28-32

   Elmélkedés:

   Az életünket alakító isteni szó
   Ma, szeptember  utolsó  vasárnapján  a  katolikus  egyházban  mindenütt  a
   Szentírás vasárnapját ünnepeljük. Ezen a  napon még inkább odafigyelünk  a
   Bibliára, a Szentírásra, Isten sugalmazott és leírt szavára, hogy közelebb
   kerüljünk Isten megtestesült Igéjéhez, Jézus személyéhez.

   A katolikus Egyház tanítása szerint  "a Szentírás szerzője maga az  Isten"
   (KEK 105.).  A szent  könyvek elkészítéséhez  Isten embereket  választott,
   akik a  Szentlélek  sugalmazására  írásba foglalták  Isten  igazságait.  A
   Szentlélek a  sugalmazás  mellett ugyanakkor  vigyázott  arra is,  hogy  a
   leírtak biztosan és tévedések nélkül tartalmazzák mindazt, amit Isten a mi
   üdvösségünk érdekében közölni  alkart, az Egyház  pedig, amely hűséges  az
   élő és megtestesült Igéhez, mindenkor  ügyel arra, hogy a szent  könyveket
   helyesen értelmezzék és tanítsák.

   Az isteni  szerzőség  és  a  sugalmazás ténye  nem  jelenti  azt,  hogy  a
   Szentírás egy tankönyv vagy egy olvasókönyv volna, amely csak Istenről  és
   az Ő tanításáról szól. A szent könyvekből megismerjük Istent, de  emellett
   az emberi történelemnek azt a kb. 1000 esztendejét, amely alatt a  könyvek
   íródtak. Az  első  szövegeket,  amelyek a  Biblia  legelején  található  5
   Mózesnek tulajdonított könyv (Teremtés  könyve, Kivonulás könyve,  Leviták
   könyve, Számok  könyve  és  a Második  Törvénykönyv)  alapját  képezték  a
   Krisztus előtti  IX.  században  jegyezték  le,  utoljára  pedig  a  János
   evangélium és a Jelenések könyve íródott  a Krisztus utáni I. század  vége
   felé. Amikor most azt állítjuk, hogy a Szentírás mintegy ennek az 1000  év
   emberi történelmének a  lenyomata, akkor  nem arról  beszélünk, hogy  csak
   emberi dolgokat  tartalmaz  a  Bibliánk, hiszen  ha  elolvassuk  ezeket  a
   könyveket, akkor észrevesszük, hogy a  bibliai ember számára a  történelem
   soha nem Istentől független. A szentírás történeti könyvei úgy mutatják be
   a történelmet,  mint  amelyet Isten  irányít,  s amelyet  éppen  ezért  az
   emberiség  üdvtörténetének  is  nevezünk.  A  Szentírásból  megismerhetjük
   azokat a  nagy  cselekedeteket,  amelyeket  Isten  a  történelem  folyamán
   véghezvitt: a  világ és  az  ember teremtését,  a választott  néppel  való
   szövetségkötést,  a   Messiás   várását,   Jézus   eljövetelét   az   idők
   teljességében, az Ő megváltó halálát  és feltámadását, valamint az  Egyház
   életének első évtizedeit, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki.  Amikor
   olvassuk a Szentírást, akkor elsősorban ne  az izgalmas csatákra vagy -  a
   másik végletet  mondva -  a  talán unalmas  törvényleírásokra  figyeljünk,
   hanem vegyük  észre  Istennek  azokat  a  cselekedeteit,  amelyeket  a  mi
   üdvösségünkért az évszázadok alatt tett, s akkor ezekből az írásokból  azt
   is  megtudjuk,  hogy  Isten  mit  vár  személyesen  mitőlünk   üdvösségünk
   elnyerése érdekében.

   A történelem mellett  a Szentírás  az ember,  az emberi  gondolkodás és  a
   világnézet fejlődéséről is szól, amely  szintén nem Istentől független.  A
   Szentírás az  Istenben  hívő,  a  vallásos ember  szemével  mutatja  be  a
   világot. Megismerjük belőle az ember bűnbeesését, a sokszoros hűtlenséget,
   de felemelkedésünket a megváltás által. A Szentírás megtanít bennünket  az
   istennel és az embertársainkkal való helyes kapcsolatra, életünk értelmére
   és hivatásunkra. A bibliát hittel kell olvasni, értelmezni és elfogadni!

   A Szentírás olvasásának jelentősége abban  áll, hogy nem lehet  hitetlenül
   olvasni. Ha valaki hitetlenül  is veszi kezébe a  Könyvek könyvét, és  hit
   nélkül kezdi  el  azt olvasni,  az  isteni igazság  lassanként  átalakítja
   gondolkodásmódját,  felébreszti  benne   a  hitet  és   az  Isten   iránti
   szeretetet, de az  is előfordul,  hogy ez  a lelki  megtérés, nem  lassan,
   hanem egészen hirtelen történik, s egyetlen szentírási mondat alakítja  át
   gyökeresen valakinek  az  életét.  Az Egyház  azért  ajánlja  a  Szentírás
   mindennapi rendszeres olvasását, mert  ez pozitív hatással van  életünkre.
   Megismerjük  ezáltal   Isten   akaratát   és   bátorítást   kapunk   annak
   megvalósítására. Izajás próféta könyvében  olvashatunk arról, hogy  "amint
   az eső lehull a földre és nem tér oda vissza, hanem megöntözi, termékennyé
   és gyümölcsözővé teszi a  földet, ugyanúgy Isten szava  is nem tér  vissza
   eredménytelenül", hanem  az  emberi lelkekben  véghezviszi,  amiért  Isten
   elküldte (vö.: Iz 55,10-11).

   A szentek  sok-sok tanúságtételét  sorolhatnánk  fel, hogy  mit  jelentett
   számukra a  Szentírás elmélyült  tanulmányozása. Befejezésül  most csak  a
   Gyermek Jézusról-nevezett  (Kis)  Szent  Teréz  egyik  gondolatát  idézem,
   akinek jövő szombaton lesz az ünnepe: "Elsősorban az evangéliumból merítek
   imádságaimban. Benne meglelem  mindazt, amire  szegény lelkemnek  szüksége
   van". A  Szentírás minket  is mindig  a jóra  indít, és  az üdvösség  felé
   segít. Olvassuk  lehetőleg minden  nap,  főleg az  evangéliumokat,  éljünk
   aszerint, amit olvasunk, és hirdessük a világban Isten szavát! (his)



   Imádság:

   Dsida Jenő: A gyöngék imája

   Jó Uram, aki egyként letekintesz
   bogárra, hegyre, völgyre,
   Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
   csak nagyon-nagyon gyönge.

   Mert pókháló és köd a szív,
   selyemszőttes az álom,
   pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
   az én erőtlen kezem
   még azt sem tudja Hozzádig emelni.

   De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
   ami az Óceánnak
   legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
   Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
   csak gyönge, nagyon gyönge.