[Evangelium] 2005-09-23

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 23. - Péntek, Pietrelcinai Szent Pio szerzetes

   Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak  vele,
   megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így  válaszoltak:
   "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont  a
   régi próféták közül támadt fel valaki."
   Ő tovább kérdezte:  "Hát ti  kinek tartotok engem?"  Péter válaszolt:  "Az
   Isten Fölkentjének."  Jézus  rájuk  parancsolt, hogy  ezt  ne  mondják  el
   senkinek. Majd hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
   főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
   Lk 9,18-22

   Elmélkedés:

   A tegnapi evangéliumban olyanokról hallottunk, akik nem ismerik  valójában
   Jézust, ma pedig az apostolokat halljuk, akik mindig Jézussal vannak ezért
   a legjobban  kell ismerniük.  Szembetűnő a  válaszok közti  különbség.  Az
   apostolok, akiknek  nevében  Péter  megfogalmazza,  hogy  Jézus  az  Isten
   Fölkentje, egyre inkább megismerik Mesterüket, s megértik küldetését.
   Ezt eredményezi a Krisztushoz való  közelség és a szándék, hogy  nyitottak
   és  befogadóak  legyenek  arra  a  kinyilatkoztatásra,  amely   Krisztusra
   vonatkozik. Ez nem a kíváncsiskodás, hanem az Úr iránti szeretet jele.  Ha
   arra törekszem, hogy  minél többet  legyek Jézus  közelében, egyre  jobban
   megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát. (his)



   Imádság:

   Isten szeretete (ókeresztény ima)
   Isten szeretete kicsinnyé tette
   Jézust, a Fönségest.
   Olyanná lett, mint én,
   hogy érinthessem őt,
   hozzám hasonló lett,
   hogy magamra ölthessem.

   Nem ijeszt, amidőn látom:
   Ő olyan jóságos.
   Az én természetemet vette föl,
   hogy megfoghassam,
   magamba ölelhessem;
   az én alakomat vette fel,
   hogy a közelében lehessek.

   Tőle van a világosság,
   a Fiúban sugárzik,
   hogy áthatoljon az egész világon
   megváltásunkra.