[Evangelium] 2005-09-18

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 18. - Évközi 25. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
   országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
   munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
   elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
   hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
   "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd nektek." Azok el  is
   mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
   cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
   talált. Megkérdezte  tőlük: "Miért  álldogáltok itt  egész nap  tétlenül?"
   Azok ezt  válaszolták: "Mert  senki  sem fogadott  fel minket."  Erre  azt
   mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"

   Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így szólt  intézőjéhez: "Hívd össze  a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"  Először
   azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
   dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
   fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
   zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
   és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
   viseltük!" Ő  azonban  ezt felelte  az  egyiküknek: "Barátom,  nem  vagyok
   igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
   fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
   azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
   nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
   utolsók!
   Mt 20,1-16a

   Elmélkedés:

   Krisztushoz, a szőlőtőhöz kapcsolódjunk!
   Az evangéliumban  egy példabeszédet  hallottunk, amelyben  a gazda  a  nap
   különböző óráiban munkásokat fogad fel,  hogy dolgozzanak a szőlőjében.  A
   munka befejeztével  aztán mindenki  egy napi  munkabérnek megfelelő  pénzt
   kap, azok  is akik  egész nap  dolgoztak és  azok is,  akik kevesebbet.  A
   teljes napon  keresztül dolgozók  igazságtalanságnak tartják,  hogy ők  is
   csak annyit kaptak, mint a  többiek, de zúgolódásukat a gazda  jogtalannak
   tartja, hiszen  az  elsőként munkába  állóknak  megadta azt  az  összeget,
   amiben megegyeztek, a többieknek pedig nagylelkűen többet adott, de ezt  a
   nagylelkűséget  senki  sem  róhatja  fel  igazságtalanságnak.  A  történet
   megértéséhez    mindenekelőtt     túl     kell     lépnünk     "mennyiségi
   gondolkodásmódunkon"! Nem indulhatunk  ki ugyanis abból,  hogy a  "nagyobb
   kifli többe kerül, mint  a kisebb, mert előfordulhat,  hogy a kisebb  jobb
   minőségű, s ezért az a drágább. De a kereskedelmi hasonlatból  visszatérve
   az evangéliumokhoz nem  feledkezhetünk meg arról,  hogy Jézus  beszédeiben
   milyen gyakran találkozunk azzal a gondolattal, hogy "az elsőkből  lesznek
   az utolsók" vagy azzal, hogy abban mutatkozik meg Isten ereje, ami a világ
   szemében gyengének tűnik. Túllépve tehát emberi "mennyiség szemléletünkön"
   már megkérdezhetjük, hogy mit is  jelent a példabeszédben szereplő  szőlő,
   mit jelképeznek a munkások és mi a jelentése a fizetségnek?

   Az ószövetségben sokszor találkozunk azzal a hasonlattal hogy Izrael  népe
   az Úr szőlője,  de a  nép sokszor  hűtlenné vált.  Izajás próféta  szerint
   Isten szereti szőlőjét, az ő népét, és mindent meg is tett érte, de mégsem
   termették az  igazságosság gyümölcsét  (Iz  5,1-7). Jeremiás  pedig  arról
   beszél, hogy az Úr nemes fajtájú szőlője vadhajtásokat termett (Jer 2,21).
   Isten szeretetét a választott nép a hűtlenség miatt nem tudta  viszonozni,
   ezért az  Atya,  a  gazda  új  szőlőtőt  ültetett,  Jézus  Krisztust,  aki
   engedelmességével   a   megváltás    gyümölcsét   termette,   és    akihez
   szőlővesszőként szorosan kapcsolódnak tanítványai. Krisztus egyháza egy új
   szőlőskert, egy  új  közösség.  Ebbe  a  közösségbe  hívja  meg  Isten  az
   embereket, egyeseket korábban, másokat később. Az Atya meghív minket, hogy
   munkásai   és   munkatársai   legyünk,   neki   szolgáljunk,   hogy   majd
   szolgálatunkért  megkapjuk  jutalmunkat.  A  fizetség  pedig   mindenkinek
   ugyanaz: az üdvösség elnyerése.  Isten ennél többet  nem tud senkinek  sem
   adni, de  kevesebbet sem  akar. Rajtunk  áll, hogy  meghalljuk-e  hívását,
   szolgálatába  szegődünk-e,   neki   akarunk-e  szolgálni   életünkben,   s
   megelégszünk-e az általa adott jutalommal, az üdvösséggel. Az  evangéliumi
   hasonlat jelentése tehát a következő:  Isten meghív minket az ő  szőlőjébe
   az  Egyház  közösségébe,  hogy  mi  a  munkások  szorosan  Krisztushoz   a
   szőlőtőhöz kapcsolódjunk, s életünk végén mindannyian ugyanazt a  jutalmat
   kapjuk, elnyerjük az üdvösséget.

   Tévedés volna  azonban,  ha  kijelentenénk, hogy  az  Úr  kiváló  munkásai
   vagyunk, jól végezzük  feladatunkat és biztosan  megkapjuk bérünket. Ez  a
   fajta   magabiztosság    lassanként   elaltatná    lelkiismeretünket    és
   éberségünket, kényelmessé, később esetleg tétlenné tehetne bennünket.  Egy
   olyan gyengélkedő  világban,  amelyben  élünk,  ahol  az  emberek  keresik
   gyökereiket és  a kapaszkodópontokat,  ahol sokan  a reménytelenség  és  a
   csüggedés miatt  elszáradt vesszőkhöz  kezdenek  hasonlítani, és  ahol  az
   emberek sokszor  egymás ellen  fordulnak ahelyett,  hogy a  közös cél,  az
   üdvösség   elnyerésében   egymást   segítenék,   ebben   a   világban    a
   kereszténységnek egyik  legsürgetőbb  feladata, hogy  felmutasson  egy  új
   reményt, megmutassa  mindenkinek az  evangélium szerinti  igazi  szabadság
   útját és tanúságot kell tennie Krisztusról, akihez kapcsolódva új életerőt
   nyerhetünk. És megint csak túl kell lépnünk a mennyiségi gondolkodásunkon,
   amely néha tárgyilagosan szemünk elé  tárja, hogy szám szerint kevesebb  a
   hívő,  kevesebben  járnak  szentmisére  vagy  kevesebben  kötnek   egyházi
   házasságot.  Ha  mindez  igaz,  akkor   sincs  okunk  a  csüggedésre!   Ha
   számbelileg kevesebb is a keresztény hívő,  ez a kicsiny nyáj képes  arra,
   hogy elkötelezettebb legyen, tudatosabban élje meg hitét és egy élő Egyház
   képét mutassa a világnak.

   A Szentatya,  XVI. Benedek  pápa beiktatási  mis;j;n az  mondta, hogy  "Az
   Egyház él, az  Egyház fiatal!" Igen,  az Egyház él,  mert Krisztusból  él,
   Krisztusból  merít  mindig   új  erőt,  Krisztusból,   az  élő   Kenyérből
   táplálkozik. Legyen  Ő  az  életünk,  legyen Ő  az  igazi  szőlőtő  akihez
   életünket kapcsoljuk! Legyen Ő a mi utunk, aki az üdvözítő Atyához  vezet!
   (his)



   Imádság:

   Metafrasztesz Szent Simeon: Tűz vagy te
   Íme, odajárulok az isteni áldozáshoz.
   Alkotóm, ne engedj megégnem
   e részesülés által.

   Mert tűz vagy te, aki megégeted a méltatlanokat,
   de tisztíts meg engem minden salaktól!
   Ámen.