[Evangelium] 2005-09-11

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 11. - Évközi 24. vasárnap

   Abban az  időben:  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  "Uram,  ha
   vétkezik  ellenem  testvérem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?" Jézus így  felelt: "Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze  adósságát. De a szolga leborult  előtte,
   és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki  neki
   száz dénárral tartozott.  Elkapta és  fojtogatni kezdte:  Add meg,  amivel
   tartozol! Szolgatársa térdre  hullott előtte, és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek! De  ő nem engedett,  hanem ment, és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

   Amikor szolgatársai látták a  történteket, nagyon elszomorodtak.  Elmentek
   és elbeszélték  uruknak. Akkor  az úr  magához hívatta  őt, és  így  szólt
   hozzá:  Te,  gonosz  szolga!  Amikor  kérleltél,  én  minden  tartozásodat
   elengedtem   neked.   Nem   kellett   volna   neked   is    megkönyörülnöd
   szolgatársadon, mint  ahogy  én  megkönyörültem  rajtad?  És  az  úr  nagy
   haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a testvérének."
   Mt 18,21-35

   Elmélkedés:

   Eucharisztia és bűnbocsánat
   A  mai  evangéliumban  a   megbocsátásról  hallottunk  egy   példabeszédet
   Jézustól. A  gonosz  szolga,  akinek  az  úr  elengedte  nagy  tartozását,
   szolgatársának egy kisebb  adósságot sem  volt hajlandó  elengedni. Az  úr
   irgalmas volt, de a  szolga kegyetlenül viselkedett,  amiért el is  nyerte
   büntetését. A  történet mondanivalója  világos számunkra:  bocsássunk  meg
   ellenünk vétő embertársainknak, hogy mi is számíthassunk Isten irgalmára!

   A mai vasárnapon, azért mert az Eucharisztia évének végéhez közeledünk  és
   mert a jövő szombaton ünnepli a Magyar Katolikus Egyház a budapesti  Szent
   István-bazilikában a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszust, mintegy erre  az
   eseményre  lélekben  felkészülve  elmélkedjünk  az  oltáriszentség  és   a
   megbocsátás kapcsolatáról. Hasznos lesz  talán ez mindazoknak, akik  részt
   vesznek az eseményen, de azoknak is, akik odahaza maradnak, de lélekben és
   imádságaikban csatlakoznak a Kongresszushoz.

   A szentmisében a kenyér átváltoztatását követően  a pap a kelyhet veszi  a
   kezébe, s a bor Krisztus Vérévé  változtatásakor ezt imádkozza: "... Ez  a
   vér értetek és mindenkiért  kiontatik a bűnök  bocsánatára". Talán nem  is
   figyeltünk még fel arra, pedig  egyáltalán nem véletlen, hogy a  szentmise
   lényegi részében  is  a  "bűnök bocsánatáról"  beszélünk,  pedig  ennek  a
   kifejezésnek  az  átváltoztatáskor  való  használata  jól  mutatja,   hogy
   mennyire szoros a  kapcsolat az  oltáriszentség és  a bűnbocsánat  között.
   Miben áll ez a kapcsolat?

   Először: A szentmise  és az oltáriszentség  az irgalmas Istenre  irányítja
   figyelmünket, arra az Istenre, aki nem akarta, hogy az emberek elvesszenek
   bűneik miatt,  hanem  úgy  szeretett minket,  hogy  egyszülött  Fiát  adta
   nekünk. Minden szentmisében  a megtérésre  hívó Atya szavát  halljuk és  a
   megbocsátani kész  Atyával találkozhatunk.  A szentmise  helye, a  templom
   olyan atyai  ház, ahová  mi,  a tékozló  fiúk  visszatérhetünk, s  ahol  a
   gyóntatószékben megtalálhatjuk Atyánkat, aki eltörli bűneinket.

   Másodszor: De nem csupán emlékezés a szentmise, hanem áldozat is, s ez  az
   áldozat-jelleg  szintén  kifejezően   mutatja  az   oltáriszentség  és   a
   bűnbocsánat kapcsolatát. A szentmisében Krisztus keresztáldozatát  tesszük
   jelenvalóvá, azt az áldozatot, amely nekünk megszerezte a kiengesztelődést
   az Atyával,  és erre  az  áldozatra való  tekintettel nyerjük  el  bűneink
   bocsánatát.  A  Jézus  áldozatát   megjelenítő  szentmise  szüntelenül   a
   személyes megtérés válaszát várja tőlünk. Jézus azt szeretné és az  Egyház
   is állandóan arra buzdít minket,  hogy csatlakozzunk ehhez az  áldozathoz,
   egyrészt  önmagunk  felajánlásával,  másrészt  a  szentáldozással.   Akkor
   részesülhetünk a legteljesebben  a szentmise kegyelmeiben,  ha az  önmagát
   értünk feláldozó Jézus Szent Testét magunkhoz vesszük a szentáldozáskor. A
   szentáldozásnak, azaz a Krisztussal való teljes egyesülésnek azonban az  a
   feltétele, hogy súlyos bűnt ne hordozzunk magunkban. Ha a keresztény  hívő
   valamilyen  súlyos  bűn  terhét  hordozza  lelkiismeretében,  ahhoz,  hogy
   részesüljön az Eucharisztiában,  előbb a szentgyónásban  a bűnbánat  útján
   végig  kell   mennie,  és   csak  a   feloldozást  követően   járulhat   a
   szentáldozáshoz.

   Harmadszor: Világosan kell látnunk,  hogy amikor a megtérésről  beszélünk,
   akkor nem egyetlen tettről  van szó, hanem  olyan belső irányultságról  és
   tartós  lelkiállapotról,  amely   szüntelenül  a   lelki  megújulásra   és
   megtisztulásra törekszik. Egy elkötelezett hívő nem elégedhet meg azzal  a
   lelki minimummal, hogy  évente húsvétkor  vagy talán  még karácsonykor  is
   elvégzi szentgyónását és megáldozik. Legyen rendszeres a szentgyónásunk és
   a  szentáldozásunk!  E   két  szentség  gyakori   vétele  lekünk   állandó
   megújulásához vezet.

   S befejezésül  még  egy  gondolat: Az  irgalmasság  a  megbocsátásban  ölt
   testet. Isten irgalma nem csupán  egy érzés, hanem a megbocsátás  tettében
   valósul meg. Az irgalmasság ne maradjon egy jó érzés a mi lelkünkben  sem,
   hanem a  testvéreinknek való  megbocsátásban válik  megtapasztalhatóvá.  A
   megbocsátás - akár Isten bocsát meg nekünk, akár mi emberek bocsátunk  meg
   másoknak - azt jelzi, hogy a bűnnél erősebb a szeretet. Törekedjünk erre a
   szeretetteljes   megbékélésre    Istennel   és    embertársainkkal    való
   kapcsolatunkban! (his)



   Imádság:

   Emberek  és  népek   Édesanyja,  te  ismered   minden  szenvedésünket   és
   reményeinket, anyai  szívvel érzed  a  fény és  a sötétség  harcát,  amely
   megrázza a világot: fogadd kiáltásunkat  és öleld át a népeket,  leginkább
   az  erre  várakozókat.   Fogadd  a   te  anyai  védelmed   alá  az   egész
   embercsaládot!
   II. János Pál pápa