[Evangelium] 2005-09-10

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 10. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus így  szólt tanítványaihoz: Nincs  jó fa, amely  rossz
   gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa,  amely jó gyümölcsöt hoz. Minden  fát
   gyümölcséről lehet megismerni.  Nem szednek a  tövisbokorról fügét, sem  a
   tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót
   hoz elő, a rossz  ember pedig a  rosszból rosszat hoz  elő. Hiszen a  szív
   bőségéből szól  a száj!  Miért mondjátok  nekem: "Uram,  Uram!" -  ha  nem
   teszitek, amit mondok?
   Megmondom  nektek,   kihez  hasonlít   az,  aki   hozzám  jön,   hallgatja
   tanításomat, és tettekre  is váltja: hasonlít  ahhoz a házépítő  emberhez,
   aki mélyre ásott, és az alapot  sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult  a
   házra, de nem tudta  azt összedönteni, mert jó  alapra épült. Aki  viszont
   hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez,
   aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az  árvíz,
   háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
   Lk 6,43-49

   Elmélkedés:

   Jézus  nem  csak  a  tanítványainak  beszél  a  mai  evangéliumban,  hanem
   kifejezetten megszólítja  leendő követőit,  bennünket is.  Nem elég  Jézus
   szavait hallgatnunk,  de az  sem, ha  Urunknak nevezzük  őt, mert  ostobák
   vagyunk, ha csak a fülünknek szól a szava. Tanítását meg kell valósítanunk
   életünkben. Ha a szívünkhöz szól  tanítása és a mindennapi  jócselekedetek
   gyakorlására ösztönöz bennünket, akkor bölcsek vagyunk.
   De  a  várépítés  hasonlata  azt  is  eszünkbe  juttatja,  hogy   Krisztus
   követésünket  és  vallásosságunkat   nem  tekinthetjük  földi   életünkben
   befejezettnek,  hanem  szüntelenül  építkeznünk,  fejlődnünk,  növekednünk
   kell. Építsünk  Krisztusra, fejlődjünk  lélekben  Őbenne és  Ő  növekedjék
   bennünk! (his)



   Imádság:

   Szent Ágoston imádsága
   Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
   ha felé fordulunk, feltámadunk,
   ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
   ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
   ha benne lakunk, akkor élünk.