[Evangelium] 2005-09-09

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 9. - Péntek

   Jézus a  hegyi  beszédben  ezeket a  hasonlatokat  mondta  tanítványainak:
   "Vajon vezethet-e  vak  világtalant? Nem  esnek-e  bele mind  a  ketten  a
   gödörbe? Nem nagyobb  a tanítvány  mesterénél: Akkor  tökéletes az  ember,
   amikor már olyan, mint  a mestere. Miért látod  meg a szálkát  embertársad
   szemében, amikor  a magad  szemében a  gerendát sem  veszed észre?  Hogyan
   mondhatod embertársadnak:  Barátom, hadd  vegyem ki  szemedből a  szálkát,
   holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki  előbb
   a magad szeméből a gerendát, s  aztán törődj azzal, hogy kivedd a  szálkát
   embertársad szeméből."
   Lk 6,39-42

   Elmélkedés:

   Gyakran előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy  dühös
   volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán  elkezdi
   sorolni, mennyire  rossz a  gyerek,  s mennyi  hibája van  a  szomszédnak.
   Igyekszem mindjárt az  elején leállítani a  mások hibájának  felsorolását,
   hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen, sajnos sokszor még a
   szentgyónásban sem  vesszük észre,  hogy  a másik  bűneivel  foglalkozunk,
   pedig  ilyenkor   éppen   a   magunkéval   kellene.   Lelki   megújulásunk
   kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak  akkor
   tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk megtisztítása az első. (his)



   Imádság:

   Székely asztali áldás étkezés után
   Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve
   Szívből hálát adunk kezünk összetéve.
   Áldd meg ezt a házat s ennek a gazdáját,
   Fordítsd vissza néki a vendéglátását.
   Szánd meg a szegényt, a szenvedőt s az árvát,
   S a benned bízóknak viseld mindig gondját!
   Ámen.