[Evangelium] 2005-09-05

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 5. - Hétfő, Kalkuttai Boldog Teréz

   Jézus az  egyik szombaton  elment a  kafarnaumi zsinagógába,  és  tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
   figyelték  Jézust,  vajon  meggyógyítja-e   szombaton;  hogy  aztán   okot
   találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.  Megszólította
   tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a középre!" Az felkelt és
   odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
   jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Végignézett
   rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az  megtette,
   és meggyógyult a  keze. Erre  esztelen harag  szállta meg  őket, és  arról
   kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi történet szerint Jézus meggyógyít egy béna kezű  embert,
   csodát tesz vele. Az evangéliumokban a csodák olyan jelképes cselekedetek,
   amelyek egyrészt Jézus isteni, természetfeletti hatalmát jelzik,  másrészt
   Isten jóságáról  tanúskodnak,  amely  enyhíti  az  emberek  nyomorát  vagy
   megszünteti a betegséget. Erre a gyógyításban megmutatkozó isteni  jóságra
   egyes farizeusok úgy  reagálnak, hogy hibát,  sőt törvényszegést  keresnek
   benne.
   Kérdezzük meg  magunktól:  Hogyan  reagálok  Jézus  jelenlétére?  Hiszek-e
   abban, hogy  napjainkban is  számtalan  csodát tesz?  Észreveszem-e  Jézus
   csodáit, amelyeket körülöttem vagy velem tesz? Felfedezem-e Isten  jóságát
   és segítő szándékát a csodákban? (his)



   Imádság:

   Hatalmunk van arra,
   hogy Istennel már most
   a Paradicsomban legyünk,
   hogy boldogok legyünk vele
   akár ebben a pillanatban is,
   ha úgy szeretünk, ahogy ő
   ha úgy segítünk, ahogy ő,
   ha úgy adunk, ahogy ő,
   ha úgy szolgálunk ahogy ő.
   (Kalkuttai Teréz anya)