[Evangelium] 2005-09-04
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2005. Sze. 4., V, 05:10:02 CEST
2005. szeptember 4. - Évközi 23. vasárnap
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: "Ha testvéred vétkezik
ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted
testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két
társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha
rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére
sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben
is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony
mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy
kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman
összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
Mt 18,15-20
Elmélkedés:
A hívő és az Egyház kapcsolata
Az evangéliumban az emberek közötti nézeteltérés megbeszélésének és
elrendezésének módjáról hallottunk. Ha négyszemközt nem sikerül eloszlatni
a viszályt, akkor mások bevonásával kell azt megpróbálni, de ha így sem
sikerül, akkor a közösség közreműködésével kell megszüntetni az egymás
közti veszekedést. A problémamegoldásnak ez a békés útja nem csak a
keresztények számára, hanem mások számára is járható.
Ha nem ragadunk le az egyes szavaknál és mondatoknál, és még annál a
ténynél sem, hogy itt egy konfliktushelyzet konkrét kezeléséről
hallottunk, és ha nagyobb összefüggésében akarjuk látni a történet
mondanivalóját, akkor észrevehetjük, hogy ebben a részben tulajdonképpen
az egyén és a közösség kapcsolatáról van szó. Mivel vallásos emberek
vagyunk, azt is mondhatjuk, hogy Jézus a hívő keresztény és az Egyház
kapcsolatáról beszél. De mi is ennek a kapcsolatnak, a hívő ember és az
Egyház kapcsolatának az alapja és lényege?
A kérdésre nem elegendő csupán azzal válaszolni, hogy a megkeresztelt hívő
az Egyház tagja. Csupán az, hogy egy szervezetnek a tagjai vagyunk nem
jelenti azt, hogy elkötelezzük magunkat mellette mindenben egyetértünk
célkitűzéseivel, s egyáltalán nem biztos, hogy odaadjuk életünket
céljainak megvalósításáért. Annak idején az Úttörőszövetségnek és a
KISZ-nek is sok tagja volt, s néhány mai vezető politikuson kívül mégsem
vette senki komolyan e mozgalmakat, s ők is csak azért, mert jól meg
lehetett belőle élni.
A hívő és az Egyház esetében sokkal komolyabb dologról van szó, kettőjük
kapcsolatának első alapja az, hogy mindkettő Istenhez tartozik. Az egyént,
az egyes embereket Isten meghívja, hogy Ővele szeretetben éljenek. Ez a
meghívás és kiválasztás mindenkinek egyénileg is szól, a megváltás
kegyelmét, az üdvösséget és az örök életet Isten mindenkinek egyénileg
felajánlja. Az isteni megszólításra mindenkinek személyesen kell
válaszolni, s mindenkinek egyéni felelőssége, hogy elfogadja-e az Isten
által felkínált boldogságot.
Emellett az Egyház is Istenhez tartozik. A görög "ekklészia" szó
eredetileg "kihívottakat" jelent, tehát azokat a személyeket, akiket
kihívtak, meghívtak a népgyűlésre. A keresztény szóhasználatban pedig az
Isten által meghívottak gyülekezetét jelentette. Az Egyház olyan közösség
amelynek tagjait Isten meghívja, maga köré gyűjti és magához kapcsolja,
akiket Isten egybegyűjt, hogy élő közösséggé váljanak. A II. vatikáni
zsinat dokumentumai és a szentmisének a szövegei nagyon gyakran azt a
kifejezést, hogy az Egyház az "Isten népe", amely szintén az Istenhez
tartozást fejezi ki. A hívő és a közösség kapcsolatának egyik alapja tehát
az, hogy mindkettő Istenhez tartozik.
A másik jelentős dolog, ami megalapozza ezt a kapcsolatot, hogy mind a
hívőben, mind az Egyház benne él, jelen van az Isten. Nem az formál
bennünket közösséggé, hogy azonos a hobbink, hanem hogy velünk van és
bennünk él az Isten. Ezt az állandó isteni jelenlétet bizonyítja, hogy az
Egyházat semmilyen evilági hatalomnak nem sikerült elpusztítania vagy
megsemmisítenie. Mert az Egyház kegyelmi közösség, amelyben és amelynek
tagjaiban Isten él, aki a szentségek éltető és lélekben megújító erejével
segít bennünket. A szentségek közül külön is ki kell emelnünk az
Eucharisztiát, az Oltáriszentséget. Az Oltáriszentség létrehozása a
szentmisében az átváltoztatáskor azt jeleníti meg, hogy Krisztus
valóságosan jelen van köztünk. Jelen továbbá a templomokban, ahol a
tabernákulumban őrizzük az Oltáriszentséget, s ha betérünk egy templomba
imádkozni, akkor nem az élettelen falak díszítéseit nézzük, hanem a
Eucharisztiában jelenlévő Krisztus előtt borulunk le. És Jézus él a
hívőkben, akik a szentáldozáskor Szent Testét magukhoz veszik. Akkor
válhatunk az Egyháznak élő tagjaivá, ha Krisztusban élünk, s Ő bennünk él.
Joseph Ratzinger bíboros, még mielőtt pápává választották volna, egy
újságíró kérdésére válaszolva mondta egyszer, hogy soha nem fordult meg a
fejében, hogy kilépjen az Egyházból, mert az Egyház az otthona, amely
nélkül elpusztulna. Az Egyház nem csak a Szentatyának, XVI. Benedek
pápának az otthona, hanem a mi otthonunk is. Tekintsük Egyházunkat
otthonos és családias közösségnek, és tegyük egyre inkább ilyen
közösséggé, hogy meghívhassuk ebbe a közösségbe azokat, akik hit nélkül
élnek, és ebben a közösségben minden ember békében éljen egymással és
mindenki Istenre találjon. (his)
Imádság:
Uram, ki megáldod a téged áldókat és megszenteled a benned bízókat,
üdvözítsd és áldd meg örökségedet, egyházad teljességét őrizd meg.
Szenteld meg azokat, akik házad ékességét szeretik. Te viszont dicsőítsd
meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, akik benned bízunk.
Ajándékozz békességet a te világodnak, egyházaidnak, papjaidnak és minden
népnek, mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van,
leszállván tőled, a világosság atyjától. És téged dicsőítünk, imádunk s
neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szent lélek, most és mindenkor s
örökkön-örökké. Ámen.
More information about the Evangelium
mailing list