[Evangelium] 2005-09-01

[evangelium at communio.hu]

   2005. szeptember 1. - Csütörtök

   Amikor Jézus  egyszer  a  Genezáret tavánál  állt,  nagy  tömeg  sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
   bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
   az egyik  bárkába,  amelyik Simoné  volt,  s megkérte,  hogy  vigye  kissé
   beljebb a parttól. Aztán  leült, és a bárkából  tanította a népet.  Amikor
   befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek  ki
   a hálótokat  halfogásra."  "Mester -  válaszolta  Simon -,  egész  éjszaka
   fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
   is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
   másik  bárkában  levő  társaiknak,  hogy  jöjjenek  és  segítsenek.   Azok
   odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
   Ennek láttán  Simon Péter  Jézus  lábához borult,  és e  szavakra  fakadt:
   "Uram, menj  el tőlem,  mert bűnös  ember vagyok."  A szerencsés  halfogás
   láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
   és Jánost is, Zebedeus  fiait, Simon társait.  De Jézus bátorságot  öntött
   Simonba:  "Ne  félj!  Ezentúl  emberhalász  leszel."  Erre  partra  vonták
   hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11

   Elmélkedés:

   Ezentúl emberhalász leszel - mondja Jézus Péternek a csodálatos  halfogást
   követően.  Minden   emberhalász   Isten  üzenetével,   Isten   tanításának
   hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus számára. Ha  a
   halászat-horgászat hasonlatánál akarunk maradni, akkor úgy fogalmazhatunk,
   hogy ez az emberhalászat  csak akkor eredményes,  ha vannak olyanok,  akik
   megeszik a  csalétket, azaz  hallgatják  a tanítást.  A halászatnak  az  a
   célja, hogy a vízből kifogjuk a halakat,  s megegyük, és ez a hal  életébe
   kerül. Az  emberhalászatnak azonban  nem az  a célja,  hogy a  természetes
   élettérből kiszakítva az  ember halálát okozza,  hanem Jézus  szolgálatába
   szeretne állítani és az Ő közösségébe hív. (his)



   Imádság:

   Jöjj, Kegyosztó Istenünk!

   Jöjj, Szentlélek Isten,
   jöjj, áraszd ki a mennnyekből
   fényességed sugarát.

   Jöjj, ki árvák atyja vagy,
   jöjj, ki szívek lángja vagy,
   ajándékos jóbarát.

   Te vagy a vigasztalás,
   drága vendég, lelki Társ,
   te az édes enyhülés.

   Gondok között nyugalom,
   hőség ellen oltalom,
   zokogásban könnyülés.

   Jöjj, és töltsd be híveid
   titkos mélyű szíveit,
   boldogító égi tűz!

   Semmi, semmi Nélküled
   az emberben nem lehet,
   semmi tiszta, semmi szűz.

   Mosd, amit a szenny belep,
   öntözd, ami eleped,
   seb fájását csillapítsd!

   Ami dermedt, élesztgesd,
   ami fagyos melengesd,
   ami hibás, igazítsd!

   Benned minden bizalom,
   osszad, osszad pazaron
   hét szent ajándékodat.

   Adj érdemre jobbulást,
   üdvösséges kimúlást,
   örök vigasságot adj!
   Amen.
   (Babits Mihály fordítása)


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   A közelmúltban megkértek,  hogy az Új  Ember havonta megjelenő  liturgikus
   kiadványa,   az    ADOREMUS   szeptemberi    számába   írjak    hétköznapi
   elmélkedéseket.  Ezt   természetesen   megtettem.  Ezúton   jelzem,   hogy
   ugyanezeket teszem  fel  a listára  is  ebben a  hónapban  elmélkedésként.
   Remélem, hogy ez a kis átfedés senkit sem fog zavarni.
   Olvassátok, éljétek és hirdessétek az evangéliumot!
   Szeretettel: István atya