[Evangelium] 2005-08-30

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 30. - Kedd

   Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
   tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma  volt.
   Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki  így
   kiáltozott: "El innen!  Mi dolgunk  veled, názáreti  Jézus? Azért  jöttél,
   hogy  elveszíts  minket?  Tudom,  ki   vagy:  az  Isten  Szentje."   Jézus
   ráparancsolt: "Némulj  el, és  menj ki  belőle!" Erre  az ördög  a  földre
   sújtotta az embert,  és kiment  belőle, anélkül, hogy  bajt okozott  volna
   neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
   "Mi ez? Akkora  hatalommal és  erővel parancsol  a tisztátalan  lelkeknek,
   hogy  kimennek  a  megszállottakból."   Ennek  híre  elterjedt  az   egész
   környéken.
   Lk 4,31-37

   Elmélkedés:

   Az evangéliumban  arról  hallottunk,  hogy  Jézus  szavai  ámulatba  ejtik
   hallgatóságát, mert szavának hatalma volt. A hegyi beszéd lezárásaként  is
   arról olvashatunk,  hogy  az  emberek  csodálkoztak  tanításán,  mert  úgy
   tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.  Jézusnak
   valóban  rendkívüli   hatalma   van,  ezt   bizonyítják   gyógyításai   és
   ördögűzései. Olyan megszabadító  erő ez,  amely feloldja a  betegség és  a
   gonosz lélek bilincseit, s új élethez ad lehetőséget.
   Jézus megszabadító,  bűneinket megbocsátó  szavának  is olyan  ereje  van,
   amellyel legyőzhetjük magunkban a rosszat és erőt ad a lelki megújuláshoz.
   Nincs helye  már többé  bennünk semmilyen  rossz szándéknak,  hanem  éljen
   bennünk Krisztus! (his)



   Imádság:

   Uram, Istenem, teremtőm  és megváltóm!  Akkora vonzódással,  tisztelettel,
   dicsérettel és tisztességgel, akkora  hálával, odaadással és  szeretettel,
   akkora hittel,  reménnyel,  tisztasággal  szeretnélek  ma  magamhoz  venni
   téged,  amekkorával  méhébe  fogadott  és  óhajtott  szentséges  anyád,  a
   dicsőséges Szűz Mária, amikor alázatosan és áhítattal felelt az angyalnak,
   aki a  megtestesülés örömhírét  jelentette neki:  íme, az  Úrnak  szolgáló
   leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
   Kempis Tamás