[Evangelium] 2005-08-29

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 29. - Hétfő, Keresztelő Szent János vértanúsága

   Miután  Jézus  megkezdte  nyilvános  működését,  Heródes  Antipász  király
   elfogatta Jánost,  és börtönbe  vetette. Testvérének,  Fülöpnek  felesége,
   Heródiás miatt tette,  akit feleségül vett.  János ugyanis  figyelmeztette
   Heródest: "Nem  szabad  elvenned  testvéred  feleségét."  Emiatt  Heródiás
   áskálódott ellene.  Szívesen eltétette  volna láb  alól, de  nem  tehette.
   Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért
   meg akarta  őt menteni.  Valahányszor beszélt  vele, zavarba  jött,  mégis
   szívesen meghallgatta.
   Végül elérkezett a kedvező nap.  Heródes a születése napján lakomát  adott
   vezető embereinek, a  magas rangú tiszteknek  és Galilea  előkelőségeinek.
   Közben Heródiás  leánya bement,  táncolt nekik,  és Heródes  meg  vendégei
   előtt nagy tetszést aratott. A király  így szólt a leányhoz: "Kérj  tőlem,
   amit akarsz! Megadom neked." Sőt  meg is esküdött: "Bármit kérsz,  megadom
   neked, még az országom felét is." A leány kiment, és megkérdezte anyjától:
   "Mit  kérjek?"  Anyja   ezt  felelte:  "Keresztelő   János  fejét."   Erre
   visszasietett a  királyhoz, és  előadta kérését.  "Azt akarom,  hogy  most
   azonnal add  nekem egy  tálon  Keresztelő János  fejét!" A  király  nagyon
   elszomorodott emiatt, de  esküjére és  a vendégekre  való tekintettel  nem
   akarta kedvét szegni.  Azonnal elküldött  egy hóhért  azzal a  paranccsal,
   hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
   fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
   Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
   egy sírboltba temették.
   Mk 6,17-29

   Elmélkedés:

   Márk evangéliumának 6. fejezetében  arról olvashatunk, hogy Jézus  elküldi
   tanítványait a  városokba  és  falvakba, hogy  betegeket  gyógyítsanak  és
   bűnbánatot  hirdessenek,   majd   visszaérkezésük   után   a   tanítványok
   beszámolnak arról, hogy mi mindent tettek és tanítottak. E két rész között
   található Keresztelő Szent  János vértanúságának  elbeszélése. A  történet
   arra utal,  hogy János  sorsa előrevetíti  Jézus sorsát  és a  tanítványok
   sorsát  is.  Aki  Krisztus  tanítványa  akar  lenni,  annak  egyre  inkább
   osztoznia kell az Ő  sorsában, vállalva a szenvedéseket  és akár a  halált
   is. János estében a vértanúsággal válik teljessé az, hogy neki kisebbednie
   kell, Jézusnak pedig növekednie. Bennünk is egyre inkább növekednie kell a
   Krisztus melletti elkötelezettségnek és semmilyen veszély, de még a  halál
   sem tarthat bennünket vissza a hitünkről szóló tanúságtételtől. (his)



   Imádság:

   Az ég kegyének hírnöke,
   igazság bátor bajnoka,
   Krisztus fáklyája: tündököl
   örömről, fényről hírt hozón.

   Miről prófétalelke szól,
   mit ajka hirdet s élete:
   pecséttel azt a szent halál
   meggyőző jelként zárja le.

   Az eljövendő Úr előtt
   jön küldöttként a földre ő,
   s mikor kereszttel felfedi
   igaz keresztvíz Kútfejét.

   Ki értünk meghalt bűntelen,
   s a földre életet hozott,
   őt jelzi most, mint hű tanú,
   vérével a Keresztelő.

   Add meg, kegyelmes jó Atyánk,
   járhassunk János útjain,
   s örökségként hadd nyerjük el
   Krisztus mennybéli kincseit. Ámen.