[Evangelium] 2005-08-26

evangelium at communio.hu evangelium at communio.hu
2005. Aug. 26., P, 05:10:01 CEST


   2005. augusztus 26. - Péntek

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: "Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!"  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek, és  felszították lámpásaikat.  A balgák  kérték az  okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak  ezt
   válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!" Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  "Uram,  uram!  Nyiss  ajtót nekünk!"  De  ő  így  válaszolt:
   "Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!"  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   A mai példabeszéd tulajdonképpen ugyanarról szól, mint a tegnapi, tehát  a
   később érkező Urat vagy vőlegényt várók magatartásáról. Ez a női változat.
   Kevésbé az éberség  áll a  középpontban, hiszen mind  a tízen  elalszanak,
   hanem inkább az állandó készenlét.
   Talán arra utal ez,  hogy az üdvösség várása  nagyon is gyakorlati  dolog.
   Nem elég  tehát a  Hiszekegyben megvallanunk,  hogy Krisztus  "újra  eljön
   dicsőségben",  hanem   állandóan  készen   kell   állnunk  a   vele   való
   találkozásra.  Ezt  a   gyakorlati  várást   mutatja  az   olaj,  azaz   a
   jócselekedetek, amelyeket a  bölcsek - természeténél  fogva - nem  képesek
   átadni másoknak,  bármennyire is  sok  van nekik.  Az üdvösség  várása  és
   elfogadása személyes felelősséggel kérdése. Sem más emberek, sem Isten nem
   kényszerít bennünket.  A  mi  törekvésünkön és  jótetteinket  múlik,  hogy
   elnyerjük-e Istennek  ezt  a  végtelen  értékű,  é  mindenkinek  felkínált
   ajándékát. (his)



   Imádság:

   Fogadd szívesen, Uram, Istenem,  fölajánlásomat és végtelen  dicséretedre,
   fogyhatatlan magasztalásodra irányuló  vágyódásomat, hiszen ezek  kijárnak
   neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy.
   Ezzel fordulok  hozzád és  szeretnék hozzád  fordulni minden  nap,  minden
   időben, és arra  kérek minden  mennyei lelket, minden  benned hívőt,  hogy
   velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.
   Kempis Tamás




More information about the Evangelium mailing list