[Evangelium] 2005-08-20

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 20. - Szombat, Szent István király

   Abban az időben Jézus így  szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki  meghallgatja
   szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki  a
   házát sziklára építette. Szakadt a zápor,  ömlött az ár, süvített a  szél,
   és nekizúdult a  háznak, de az  nem dőlt össze,  mert sziklára épült.  Aki
   viszont hallgatja  szavaimat,  de  nem  követi  azokat,  ahhoz  az  ostoba
   emberhez hasonlít, aki a házát  homokra építette. Szakadt a zápor,  ömlött
   az ár,  süvített  a szél,  nekizúdult  a  háznak, az  összedőlt,  és  nagy
   romhalmaz  lett   belőle.   Ezzel   Jézus  befejezte   beszédét.   A   nép
   elragadtatással  hallgatta  tanítását,  mert  úgy  tanított,  mint  akinek
   hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
   Mt 7,24-29

   Elmélkedés:

   Legyünk tanúságtevő keresztények!
   A mai napon Szent István királyt, Magyarország fővédőszentjét  ünnepeljük.
   Ma bizonyára  számos  ünnepségen  és rendezvényen  elhangzik,  hogy  Szent
   István király  alakja  messze  kimagaslik magyar  népünk  nagy  történelmi
   alakjai közül és öröksége  1000 év távlatából  is aktuális. Ha  megőrizzük
   államalapító királyunk örökségét, akkor magyar nemzetünk még legalább 1000
   évig fenn fog állni. A nem hívő embernek persze teljesen lényegtelen, hogy
   15  évvel  ezelőtt   I.  István   királyról  mondták   el  ugyanezeket   a
   gondolatokat, főleg, ha a szónok ugyanaz, mint egykor, s maga sem hívő.

   A hívő  ember  viszont -  anélkül,  hogy elvitatná  Szent  István  királyi
   érdemeit - jól  tudja, hogy  többről van  itt szó.  István király  erényei
   ugyanis   elsősorban    vallásos   meggyőződéséből    és   Jézus    iránti
   elkötelezettségből származnak.  Ha  szentéletű  királyunk  napján  valamit
   tanulni szeretnénk,  akkor tanuljunk  attól  a Jézus  Krisztustól,  akitől
   Szent  István  király  is  tanult   egykoron.  Ha  csak  István   királyra
   figyelnénk, legalább akkorát csalódnánk, mint amekkora meglepést ért engem
   néhány  évvel  ezelőtt  augusztus  21-én.  Az  ünnep  másnapján  egy   pap
   barátommal  egy  kicsit  kirándultunk,   és  az  előző  napon   felavatott
   kápolnaszerű  építményhez  értünk.  Egy   nappal  korábban  a   történelmi
   helyszínen nagy megyei rendezvény volt országos méltóságok  részvételével.
   Másnap viszont az  üres épületben  csak egy kanepén  alvó szakállas  férfi
   volt található, aki egy fél láda sör és a rádióból hangzó zeneszó  mellett
   álmában vigyázott az  1000 éves  dicsőséget hirdető  új létesítményre.  Ez
   Szent István király Magyarországa? Eddig tart Szent István király  ünnepe?
   -  kérdeztem  magamtól.   Örökre  megjegyeztem,   hogy  nekünk,   vallásos
   embereknek mindenkor  Jézus Krisztusra  kell  figyelnünk, mert  az  ünnepi
   hangulat  hamar  elmúlik,  de  Krisztus  tanítása  mindig  időszerű  marad
   számunkra. Arra a  sziklaszilárd alapra, Jézus  Krisztusra kell nekünk  is
   építenünk, akire  Szent  István  király  is  alapozta  országának,  magyar
   nemzetünknek jövőjét. A Szent Jobb ma is Krisztusra mutat.

   Magyarországról természetesen nem beszélhetünk úgy, mint hitetlen  emberek
   országáról, hiszen az emberek többsége keresztény, és a teljes lakosság 55
   %-a katolikusnak vallja magát. Emellett azonban azt is el kell  ismernünk,
   hogy hazánkban, ugyanúgy  mint sok  más európai országban  is, nagyon  sok
   ember nem  tudja  mindennapi  életébe beépíteni  Jézus  tanítását,  és  az
   evangélium üzenete nélkül próbál  meg élni. Ők  általában a "maguk  módján
   vallásos" kifejezést alkalmazzák önmagukra. Néhány hívő embernél pedig  az
   figyelhető meg,  hogy  a  vallási  élet  teljesen  elszakad  a  mindennapi
   élettől. Hétfőtől szombatig élik az  életüket, vasárnap pedig a  szentmise
   idejére  vallásosak.  A   valóban  hívő  emberek   helyzetét  nehezíti   a
   társadalmi, amelyben inkább  a hitetlenség számít  magától értetődőnek,  a
   hit pedig igazolásra,  sőt gyakran  védelemre szorul.  Ezt bizonyítják  az
   utóbbi idők  méltatlan támadásai  az egyház  és a  hívő emberek  ellen.  A
   hívőknek nagyon sokszor  meg kell  küzdeniük azokért  a jogokért,  amelyek
   elméletileg minden embert megilletnek. Magyarország igenis a hívő  emberek
   országa, de ezeknek  a Krisztushívőknek állandóan  arra kell  törekedniük,
   hogy egyre inkább az evangélium  szerint éljenek, és megmutassák  másuknak
   is azt a reményt,  amely Jézus örömhíréből táplálkozik.  De mit jelent  ez
   konkrétan?

   Először      is:      Legyünk      keresztények      gondolkodásmódunkban,
   világfelfogásunkban,  életszemléletünkben!  A  keresztény   gondolkodásmód
   ugyanis úgy  alakítja át  a  politikát, a  gazdaságot  és a  kultúrát,  de
   mondhatjuk, hogy az egész közéletet, hogy minden ember otthon érzi magát a
   társadalomban, a másikban nem ellenséget keres, hanem testvérének tekinti,
   s mindenki az igazságosság, a béke és a szeretet fenntartására  törekszik.
   A keresztény életszemlélet  odafigyel a szegényekre  és a nélkülözőkre,  a
   betegekre és az idősekre,  a gyermekekre és  nőkre, tehát mindenkire,  aki
   helyzetéből fakadóan segítségre szorul,  és keresi azokat a  megoldásokat,
   amelyek ugyanolyan jogokat biztosítanak számukra is.

   Másodszor: Az  evangélium,  Jézus  Krisztus  tanítása  senki  számára  sem
   maradhat  csupán  elmélet!  Tehát  ne  csak  gondolkodásmódunkban,   hanem
   cselekedeteinkben is  legyünk  keresztények! Legyünk  bátor  és  hitünkről
   életünkkel tanúságot  tevő  keresztények! Mindazt,  amit  Krisztus  nekünk
   tanít, meg  kell valósítanunk  mindennapjainkban. Arra  kell  törekednünk,
   hogy a társadalom, a kultúra, a  gazdaság, a közösségi és a családi  élet,
   az oktatás és  a nevelés  területén az evangélium  értékrendje szabja  meg
   tetteinket,  amely   az  élet   minden   területén  hiteles   választ   ad
   kérdéseinkre.  A  keresztény   értékrend,  amely  évszázadokon   keresztül
   meghatározta Európa és  Magyarország életét,  ma is biztos  utat jelöl  ki
   számunkra.

   Katolikus Egyházunk  Magyarországon, Szűz  Mária országában,  akire  Szent
   István királyunk nemzetünket bízta, mindig ezt az evangéliumi  értékrendet
   hirdette. Ez a Jézus Krisztustól  kapott keresztény értékrend az a  szikla
   alap, amelyre  -  ha  bölcs  emberek  vagyunk  -  mi  is  építeni  akarjuk
   országunkat. Adjuk vissza a  nem hívő embereknek  a reményt! Adjuk  vissza
   nekik az üdvösség evangéliumát! Adjuk vissza nekik Krisztust! (his)



   Imádság:

   Áldott Szent István, Istennek szolgája,
   Krisztus hitének igaz plántálója,
   Bálványozásnak eltávoztatója
   És elrontója!

   Irgalmas Isten kegyes jóvoltodból
   Adaték nekünk magas mennyországból,
   Utat, hogy lelnék gonosz pogányságból,
   Régi vakságból.

   Jobbodra kérünk, amely ma is épen,
   Légy közbenjárónk Szent Király az égben,
   Hogy áldás légyen a magyar nemzeten,
   Adja meg az Isten.

   Jóságos Jobbod nyújtsd ki reánk, kérünk,
   Szent koronáddal új ezeret érünk,
   Hogyha keresztek, s imádságod vélünk,
   Régi vezérünk.