[Evangelium] 2005-08-14

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 14. - Évközi 20. vasárnap

   Abban az időben: Jézus továbbhaladt,  és Tirusz és Szidon vidékére  vonult
   vissza. És íme, jött  egy arra lakó kánaáni  asszony, és kiáltozva  kérte:
   "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
   szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
   és arra kérték: "Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus  kijelentette:
   "Az én  küldetésem csak  Izrael házának  elveszett juhaihoz  szól." Ám  az
   asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: "Uram, segíts rajtam!"  Ő
   így válaszolt:  "Nem  való  elvenni  a gyerekek  kenyerét  és  odadobni  a
   kutyáknak!" Mire az asszony: "Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
   lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: "Asszony! Nagy  a
   te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!"  És a lánya meggyógyult még  abban
   az órában.
   Mt 15,21-28

   Elmélkedés:

   Szüntelenül imádkozzatok!
   A  mai   evangéliumban  arról   hallottunk,   hogy  egy   asszony   leánya
   gyógyulásáért fordult Jézushoz,  aki először  megtagadja a  kérést, de  az
   asszony kitartó érvelésére végülis teljesíti azt és meggyógyítja a  lányt.
   A történet azt bizonyítja, hogy érdemes állhatatosnak és kitartónak  lenni
   imádságainkban, hiszen Jézus meghallgatja azt.  Ennek kapcsán - de  közben
   nem elfeledkezve arról, hogy mennyire fontos a dicsőítő, az engesztelő,  a
   felajánló és a hálaadó  ima is - elmélkedjünk  a kérő imádságról,  illetve
   annak módjáról. Milyen legyen a kérő imánk?

   Mindenekelőtt nagy-nagy bizalommal forduljunk  Istenhez! Amikor az  imában
   valamit kérünk, akkor elismerjük, hogy egy cél eléréséhez kevés az  emberi
   erőnk és rászorulunk  Isten segítségére.  A kánaáni  asszony azért  fordul
   Jézushoz, mert tudja,  hogy sem ő,  sem az orvosok  nem tudnak segíteni  a
   lányán, de  hiszi,  hogy  Jézusnak hatalma  van  meggyógyítani.  Bármilyen
   kéréssel is fordulunk Istenhez, előtte fel kell ismernünk mindenhatóságát,
   és  a  kéréssel   azt  fejezzük  ki,   hogy  hatalmában  áll   kéréseinket
   teljesíteni. De  nem vakmerő  bizalom  ez, amely  azt hiszi,  hogy  bármit
   kérhet, Istent mindent teljesíteni fog, hanem alázatos bizakodás ez  Isten
   jóságában. Ez  a bizalom  és  alázat csendül  meg például  az  ószövetségi
   imádságokban,  a  zsoltárokban:  "A  mélységből  kiáltok,  Uram,   hozzád,
   Istenem,  figyelj  a  szómra!  Fordulj  felém,  és  hallgass   figyelmesen
   könyörgésem hangos szavára! ...  Remélek az Úrban,  benne remél a  lelkem"
   (129. zsoltár). De Jézus is ugyanezzel a bizalommal fohászkodik mindig  az
   Atyához. Merjünk mi is bizalommal fordulni imádságaikban Istenhez!

   Másodszor: A bizalom mellett az is fontos, hogy állhatatosan kérjünk, s ha
   az első pillanatban nem is teljesül, amit kértünk, újra és újra forduljunk
   Istenhez! Ezt  tette  a  kánaáni  asszony  is,  aki  nem  húzódott  vissza
   lemondóan az első  visszautasítás hallatán,  hanem érvelni  kezd, s  addig
   vitázik Jézussal, amíg nem teljesül a kérése.
   Az  Egyház  életében   a  kezdetektől   fogva  fontos   szerepe  volt   az
   imádkozásnak. Az Apostolok  Cselekedetei így számol  be arról, hogy  Jézus
   mennybemenetele után hogyan imádkozott a keresztény közösség:  "Mindnyájan
   állhatatosan,  egy   szívvel-lélekkel  kitartottak   az  imádkozásban   az
   asszonyokkal, valamint Máriával" (ApCsel 1, 14). A mi személyes életünkben
   is nagy jelentősége van annak, hogy buzgón és kitartóan tudjunk  imádkozni
   azokért a lelki javakért, amelyeket Istentől kaphatunk.

   Mindezek láttán könnyen abba a  tévedésbe eshetünk, hogy ha bizalommal  és
   kitartóan  imádkozunk,  akkor  minden  kérésünk  teljesülni  fog,  és  azt
   gondolhatnánk, hogy  szüntelen imádkozásunkkal  bármit  kikényszeríthetünk
   Istentől, mert úgysem fog semmit sem megtagadni tőlünk. Ezáltal felborulna
   az ima  egyensúlya, hiszen  mindig  csak a  mi akaratunk  érvényesülne.  A
   helyes  arány  megtartásában   az  segít,  ha   mindig  Isten   akaratában
   megnyugodva és azt elfogadva imádkozunk. Nyugodjunk bele abba, hogy  Isten
   csak azokat a  kéréseinket fogja  teljesíteni, amelyek  valóban a  lelkünk
   üdvösségét szolgálják.

   Végezetül a kérő imádsággal  kapcsolatban meg kell  még azt is  tanulnunk,
   hogy túllépjünk önmagunkon. Természetesen lehet és szabad önmagunk számára
   kérni, de még jobb, ha tudunk mások számára könyörögni. A kánaáni  asszony
   is  nem  önmaga,  hanem  leánya  számára  fordult  segítségért   Jézushoz.
   Imádságainkkal mi is  tudunk másokat  segíteni, főként  akkor, ha  valóban
   üdvösségre jutásuk a  cél. A  szeretet egyik  legtökéletesebb formája  az,
   amikor az  általunk  szeretett  személyt abban  segítjük  imáinkkal,  hogy
   üdvözüljön. Többet ér ez bármi más ajándéknál. (his)



   Imádság:

   Hogy jól végezz  szentségimádást, ne feledd:  E Szentség: Jézus  Krisztus,
   múlt, jelen és jövő! A Szentség  a Megtestesülés utolsó foka, Urunk  földi
   életének  végső,   végigtartó  fázisa,   aki  ebben   Szentségben   minden
   kegyelmével eláraszt. Minden hitigazság itt van, ide tart, ide  torkollik.
   Semmit   nem    kell   hozzátennünk,    amikor   mondjuk:    Eucharisztia,
   Oltáriszentség, mert ez maga Jézus Krisztus.