[Evangelium] 2005-08-12

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 12. - Péntek

   Egy alkalommal  a farizeusok  próbára akarták  tenni Jézust.  Megkérdezték
   tőle: "Szabad-e  a férfinak  bármilyen  okból elbocsátania  a  feleségét?"
   Jézus ezt felelte: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
   nőnek teremtette az embert, és azt  mondta: A férfi ezért elhagyja  atyját
   és anyját, feleségéhez csatlakozik,  és ketten egy  test lesznek? Így  már
   nem ketten  vannak, hanem  csak egy  test. Amit  tehát Isten  egybekötött,
   ember szét ne válassza."

   A  farizeusok  azonban  erősködtek:  "Miért  írta  hát  elő  Mózes,   hogy
   válólevelet kell kiállítani, és úgy  kell elbocsátani a feleséget?"  Jézus
   kijelentette:  "Mózes  a   keményszívűségtek  miatt   engedte  meg,   hogy
   elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
   elbocsátja feleségét - hacsak nem a  paráznasága miatt - és mást vesz  el,
   házasságtörést követ el."

   Erre a  tanítványok megjegyezték:  "Ha így  áll a  dolog férj  és  feleség
   között,  akkor  nem  érdemes  megházasodni."  Jézus  így  válaszolt:  "Nem
   mindenki tudja ezt  felfogni, hanem  csak az, akinek  Isten megadja.  Mert
   van, aki úgy  született, hogy alkalmatlan  a házasságra, és  van, akit  az
   emberek tettek ilyenné,  de van,  aki a mennyek  országáért önként  lemond
   róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
   Mt 19,3-12

   Elmélkedés:

   Vannak, akik  a  mennyek  országáért önként  lemondanak  a  házasságról  -
   olvassuk Jézus szavait. A házasságról való lemondás mindig is  érthetetlen
   marad a világ  számára, olyan  dolog, amibe  sokszor szívesen  belekötnek.
   Sokan  csodálkozva  és  furcsállva  nézik  a  papokat,  szerzeteseket   és
   szerzetesnővéreket, akiknek képesek voltak  Istenért egy másik  életformát
   választani. Pedig nem ők találták ezt  ki, s nem is maguk emberi  erejével
   teszik ezt, hanem - ahogyan a  mai evangéliumból kiderül - Isten adta  meg
   nekik, hogy  megértsék  ennek  jelentőségét,  s egyedül  Ő  adhat  erőt  a
   lemondás  megtartásához.  De   ne  gondoljuk,  hogy   egy  rendkívüli   és
   természetellenes dologról van szó!  Csupán arról, hogy a  természetfeletti
   kegyelem segítségével valaki egyedül Istennek él. (his)



   Imádság:

   Üdvözítsd a benned bízókat, anyja a soha le nem hunyó Napnak,  tisztaságos
   Istenszülő, kérünk téged, kérleld meg imáiddal a jóságos Istent:  helyezze
   el lelkét a tőlünk elköltözötteknek, hol az igazak megnyugszanak, s  tegye
   őket a mennyei javak örököseivé a szentek hajlékaiban s örök emlékezetben,
   ó Szeplőtelen.