[Evangelium] 2005-08-11

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 11. - Csütörtök, Szent Klára szűz

   Abban az  időben:  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  "Uram,  ha
   vétkezik  ellenem  testvérem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?" Jézus így  felelt: "Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze  adósságát. De a szolga leborult  előtte,
   és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki  neki
   száz dénárral tartozott.  Elkapta és  fojtogatni kezdte:  Add meg,  amivel
   tartozol! Szolgatársa térdre  hullott előtte, és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek! De  ő nem engedett,  hanem ment, és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

   Amikor szolgatársai látták a  történteket, nagyon elszomorodtak.  Elmentek
   és elbeszélték  uruknak. Akkor  az úr  magához hívatta  őt, és  így  szólt
   hozzá:  Te,  gonosz  szolga!  Amikor  kérleltél,  én  minden  tartozásodat
   elengedtem   neked.   Nem   kellett   volna   neked   is    megkönyörülnöd
   szolgatársadon, mint  ahogy  én  megkönyörültem  rajtad?  És  az  úr  nagy
   haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a  testvérének."  Amikor  Jézus ezt  a  tanítását  befejezte,
   elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
   Mt 18,21-19,1

   Elmélkedés:

   Úgy tűnik, hogy az  Isten irgalma nem végtelen  abban az értelemben,  hogy
   minden embert üdvözítene, még azokat is, akik ezt nem akarják. De végtelen
   az isteni megbocsátás abban az értelemben, hogy Isten kész minden embernek
   minden bűnét megbocsátani. Ennek egyrészt  az a feltétele, hogy  bűneinket
   beismerve bocsánatot kérjünk, másrészt az,  hogy mi is legyünk  irgalmasok
   másokkal szemben.  A szívtelen  szolga ez  utóbbinál követte  el a  hibát,
   hiszen jelentős tartozásának elengedése után  még egy kisebb összeget  sem
   volt hajlandó elengedni társának. Csak akkor számíthatunk Isten megbocsátó
   irgalmára, ha készek vagyunk embertársainknak megbocsátani. (his)



   Imádság:

   Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára,
   midőn tehozzád kiáltok: hallgass meg, Uram!
   Szálljon fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek
   fölemelése esti áldozat gyanánt! Hallgass meg engem, Uram!