[Evangelium] 2005-08-10

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 10. - Szerda, Szent Lőrinc diakónus és vértanú

   Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony,  mondom
   nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad,  ha
   azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.  Aki szereti életét, elveszíti azt,  de
   aki gyűlöli életét ebben a világban,  az megmenti azt az örök életre.  Aki
   nekem szolgál, kövessen engem, és ahol  én vagyok, ott lesz a szolgám  is.
   Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."
   Jn 12,24-26

   Elmélkedés:

   A szentírásban az  Isten szolgájának lenni  nagy megtiszteltetést  jelent,
   mert  ez  azt  jelenti,  hogy  Isten  valakit  arra  választott  ki,  hogy
   együttműködjék vele  szándékainak  megvalósításában. Jézus  is  elsősorban
   ebben az értelemben hív bennünket a szolgálatára, tehát nem megalázni akar
   bennünket valamiféle alantasnak tűnő munka végzésére kényszerítve, hanem a
   megváltás  művébe  való  bekapcsolódás   és  az  evangélium   hirdetésének
   nagyszerű feladatát bízza ránk. A  szolgálat megtagadása maga a bűn,  azaz
   ellenszegülés Isten szándékának. Szenvedésének és halálának  elfogadásával
   Jézus Isten szenvedő szolgája és  a mi megváltásunk szolgája lesz,  példát
   adva nekünk is a szolgálatra.  Akarunk-e neki szolgálni egész  életünkben?
   Ha  kiálljuk  a  próbatételeket,   Isten  hűséges  szolgáinak   jutalmában
   részesülhetünk. (his)



   Imádság:

   Szent Lőrinc úgy vívott csatát,
   hogy nem vér nélkül volt tanú:
   fegyvert öltött a hit maga
   s vérét tékozlón szórta szét.

   Hét férfiből elsőnek áll
   az égi szent oltár elé:
   magas lépcsőn a többi közt
   a legkiválóbb levita.

   A hősi harcba indulón
   övére kardot nem csatolt:
   a gyilkos tőrt csavarva ki
   sújtotta le a támadót.

   Szent Lőrinc, szenvedésedet
   tisztelve száll hozzád imánk:
   mindaz, ki hozzád esdekel
   biztos meghallgatást talál.

   S te ott fenn el nem mondható
   ékes város polgára vagy:
   az örök udvar tagjaként
   viselve égi koszorúd.

   Atyát, Fiút, s Vigasztaló
   Lelkét dicsérje énekünk:
   tőlük közbenjáró imád
   örök babért szerez nekünk. Ámen.