[Evangelium] 2005-08-08

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 8. - Hétfő, Szent Domonkos áldozópap

   Galileai útjuk során  Jézus ezt  mondta tanítványainak:  "Az Emberfiát  az
   emberek kezébe fogják adni. Megölik  őt, de harmadnapra feltámad." Erre  a
   tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az  adószedők
   Péterhez  fordultak,  és   megkérdezték:  "A  ti   Mesteretek  nem   fizet
   templomadót?" -  "De  igen" -  felelte.  Amikor belépett  a  házba,  Jézus
   megelőzte őt  kérdésével: "Mit  gondolsz, Simon,  a földi  királyok  kitől
   szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" "Az idegenektől" -
   felelte Péter. Erre Jézus így szólt:  "A fiak tehát mentesek. De hogy  meg
   ne botránkoztassuk őket, menj  ki a tóra, vess  horgot, és az első  halat,
   amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
   Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
   Mt 17,22-27

   Elmélkedés:

   Amikor Jézus első  alkalommal jövendölte meg  szenvedését (Mt 16,  21-23),
   szavai Péter  tiltakozását  váltotta  ki. A  mai  evangéliumban  másodszor
   beszél szenvedéséről és haláláról (Mt  17,22-23). Az Emberfiát az  emberek
   kezébe fogják adni.  Megölik őt,  de harmadnapra feltámad  - mondja  Jézus
   tanítványainak, akik ezt  hallva nagyon  elszomorodnak, még  akkor is,  ha
   Jézus a feltámadásáról is beszél.  Amikor később harmadszor jövendöli  meg
   szenvedését és  feltámadását  (Mt  20,17-19),  akkor  ismét  az  apostolok
   értetlenségével találkozunk,  akik arról  kezdenek el  alkudozni, hogy  ki
   ülhessen majd Jézus dicsőséges trónja mellett. Mindhárom esetben tehát  az
   apostolok értetlenségével találkozunk, mert  nem tudják megérteni, hogy  a
   Messiás dicsőségével hogyan egyeztethető össze a szenvedés és a halál.
   Mi már tudjuk, hogy a dicsőség Jézus feltámadása, s számunkra ez nem  csak
   jövendölés, mint az apostoloknak, hanem hitünk lényeges titka. Ha  hiszünk
   Jézus  szenvedésének  értelmében  és  hiszünk  megváltó  halálában,  akkor
   higgyünk üdvösségszerző feltámadásában is! (his)



   Imádság:

   Dicső nevet méltán viselt
   Domonkos, Isten bajnoka,
   az Úrhoz fűzte őt neve,
   és lett a jó hír harcosa.

   Minden bűnfoltot elkerült
   a szűzi tiszta életért,
   s mint fáklya fénye, úgy lobog
   a veszni indult lelkekért.

   Elvetve földi kincseket
   szegénység lett a fegyvere,
   a hit tüzelte fel szívét:
   Krisztus kegyelme van vele.

   Szóval, csodákkal küzdve küzd
   világgá küldve társait,
   könnyes, buzgó imáival
   kíséri mindnek lépteit.

   Istent, a hármas Egy-valót
   illesse méltó tisztelet,
   ki Szent Domonkos nyomdokán
   minket mennyekbe elvezet! Ámen.