[Evangelium] 2005-08-07

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 7. - Évközi 19. vasárnap

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  a tömeg  befejezte az  étkezést,  Jézus
   mindjárt a csónakba  parancsolta tanítványait,  hogy amíg  ő elbocsátja  a
   tömeget,  menjenek  át  előtte  a  túlsó  partra.  Amint  elbocsátotta  az
   embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett,
   s  ő  ott  volt  egymagában.  A  csónak  pedig  már  jó  pár  stádiumnyira
   eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél  fújt.
   Éjszaka a negyedik  őrváltás idején  Jézus elindult feléjük  a víz  színén
   járva. Amikor  észrevették, azt  hitték,  hogy kísértet,  és  rémületükben
   felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én  vagyok!
   Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki:  "Uram, ha te vagy az,  parancsold
   meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt
   a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél  láttán
   megijedt, és  merülni  kezdett.  Felkiáltott:  "Ments  meg,  Uram!"  Jézus
   nyomban  kinyújtotta  kezét,  megfogta  őt,   és  így  szólt  hozzá:   "Te
   kicsinyhitű, miért  kételkedtél?"  Mikor  beszálltak  a  bárkába,  a  szél
   elállt. A csónakban  levők pedig  leborultak előtte, és  így szóltak:  "Te
   valóban az Isten Fia vagy!"
   Mt 14,22-33

   Elmélkedés:

   Jézus velünk van
   Talán még egy esztendeje sincs,  hogy egy híradásban arról olvastam,  hogy
   egy németországi  egyházi  segélyszervezet  templomhajót  adományozott  az
   oroszországi egyháznak.  A templomhajót  úgy rendezték  be, hogy  alkalmas
   legyen a  szentmise és  más  szertartások elvégzésére.  A 3500  km  hosszú
   Volgán ez  már a  harmadik hajó,  amely  a folyón  járva megáll  azokon  a
   településeken, amelyeknek nincs temploma, s  a hívek ezen a vízi  járművön
   vehetnek részt a szentmisén. A templomhajó tulajdonképpen Jézust viszi  az
   embereknek, s mondhatjuk, hogy  a hajón segítségével az  Oltáriszentségben
   jelen lévő Jézus a vízen jár, aki el szeretne jutni minden emberhez.

   A mai evangéliumban egy másfajta vízen járásról hallottunk, egy természeti
   csodáról, amikor Jézus a víz tetején járva közelíti meg a csónakban  evező
   apostolokat. A  történetben  azonban mégsem  a  csoda mibenléte  lehet  az
   érdekes, s rossz irányba indulnánk el, ha azon kezdenénk törni a fejünket,
   hogyan tudott Jézus a víz felett maradni vagy miért nem süllyedt el.

   Ennél fontosabb lehet  például az,  hogy Jézus a  túlsó partra,  Genezáret
   környékére küldi a tanítványokat, oda, ahol már nem zsidók, hanem pogányok
   élnek.  Jézus  pogány  vidékre  küldi  a  tanítványokat,  akiket   később,
   feltámadása után  szintén elküld  majd, hogy  minden népnek  hirdessék  az
   evangélium örömhírét.  Egyházunknak minden  korban  az a  küldetése,  hogy
   Jézus parancsát teljesítve  újra ás  újra hajóba szálljon  és kievezzen  a
   mélyre. Erről  a küldetésről  így írt  II. János  Pál pápa  Az új  évezred
   kezdetén című apostoli levelében  2001. januárjában: "Egy széles  óceánhoz
   hasonló  új  évezred  nyílik  meg   az  Egyház  előtt,  amelyre   Krisztus
   segítségére számítva hajózunk ki" (58.).

   Nagy bátorságra és reményre van szükségünk e munkában, de mindenekelőtt  a
   Szentlélek  útmutató   segítségére,   hiszen  sokszor   érezhetjük,   hogy
   "ellenszél fúj" és meglehetősen hánykódik hajónk a háborgó vizeken. De még
   azokban a  nehéz  időkben  sem szabad  elveszítenünk  reményünket  és  úti
   célunkat, amikor  Egyházunkat számtalan  méltatlan támadás  éri  kívülről,
   vagy amikor  esetleg  egyesek nem  törekszenek  minden erejükkel  a  belső
   egység  megtartására.  De  nehézséget  jelenthet  számunkra  az  is,  hogy
   megfelelő  és   hiteles   keresztény   válaszokat   adjunk   korunk   akár
   közösségeket, akár  egyéneket érintő  problémáira. Az  evangéliumi  leírás
   szerint az apostolok megrettentek és féltek, de ennek a félelemnek az volt
   az oka, hogy az Úr  nem volt velük a  csónakban, s hozzájuk közeledő  alak
   személyében  sem  ismerték  fel   Jézust.  Ha  megtanuljuk,  hogy   minden
   élethelyzetben  felismerjük  Urunk  arcát,  aki  olykor  szenvedő,  máskor
   dicsőséges arcvonásait mutatja nekünk, sőt néha lehet, hogy el is rejtőzik
   egy időre  előlünk,  akkor  könnyebben elmúlnak  félelmeink,  s  tanúságot
   tudunk tenni  azoknak e  reményvesztett  világban, akik  reményünk  okáról
   kérdeznek bennünket.

   Soha  nem  veszíthetjük  el  bátorságunkat,  mert  mindenkor  számíthatunk
   Krisztus jelenlétére.  Jézus  már nem  vonul  többet félre,  hanem  mindig
   Egyházával marad,  nem  száll ki  a  hajóból, hanem  állandó  jelenlétével
   erősít minket. Csak  oda kell  figyelnünk erre a  valóságos jelenlétre,  s
   engednünk kell, hogy ő kormányozza  hajónkat. Éppen ezért az  Eucharisztia
   évében nem tudjuk elégszer  hangsúlyozni, hogy mennyire fontos  számunkra,
   hogy az  Oltáriszentségben jelenlévő  Jézus Krisztus  a mi  életünk  igazi
   középpontja. Mindig  tőle kell  elindulnunk  és hozzá  kell  megérkeznünk.
   Amikor missziós  küldetését  teljesítve lelkesen  elindulunk,  hogy  Jézus
   tanítványává  tegyünk  minden  embert,   akkor  tudjuk,  hogy  ugyanaz   a
   Szentlélek tölt el minket is  erejével, aki egykor kiáradt az  apostolokra
   Pünkösd  napján.  Ő  ösztönöz  bennünket  arra,  hogy  az   eucharisztikus
   közösségbe hívjuk az  embereket, amelyben  mindenki felismerheti  Krisztus
   arcát és megtapasztalhatja  jelenlétét. Evezzünk  bátran a  mélyre, és  ne
   féljünk, mert Jézus velünk van! (his)



   Imádság:

   Egyház: legyőzhetetlen
   Párja az Egyháznak nincsen; fegyvert, falat emlegetsz-e?
   Dönt falat ám az Idő! s meg nem öregszik Anyánk!
   Barbár is falat elzúz; Rajta pokol dühe sem győz.
   Nem gőgnek szava ez! bizonyítja a Múlt, a valóság!
   Szembe ki Véle szegült, végül a porba merült.
   Túl az egeknek egén ér Istenig, oly nagy az Egyház!
   Támadják s diadalt ül; felröpül, át cseleken!
   Szidja-gyalázza világ, s ragyogóbban áll ki elébük.
   Ütnek mély sebeket; s edzve, üdébb-virulóbb!
   Hányja dühös tajték, sose tudja süllyeszteni mélybe.

   Döngeti tenger, vész; s nem törik égi Hajónk.
   Küszködik és nem inog-dől; vívatik: s áll, halad épen.
   S Jézusa révibe fut nép, a Halász, a Hajó...
   Aranyszájú Szent János költői beszéde Eutrópius üldöző bukásakor