[Evangelium] 2005-08-01

[evangelium at communio.hu]

   2005. augusztus 1. - Hétfő

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  mindnyájan  ettek és  jóllaktak,  Jézus
   mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
   át  előtte  a  túlsó  partra,  miközben  ő  elbocsátja  a  tömeget.  Amint
   elbocsátotta az  embereket, fölment  a  hegyre, hogy  egyedül  imádkozzék.
   Közben beesteledett, és ő ott volt  egymagában. A csónak pedig már jó  pár
   stádiumnyira eltávolodott  a parttól.  Hányták-vetették a  hullámok,  mert
   ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult  feléjük
   a víz  színén járva.  Amikor észrevették,  azt hitték,  hogy kísértet,  és
   rémületükben  felkiáltottak.   De   Jézus  azonnal   megszólította   őket:
   "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te
   vagy az,  parancsold meg,  hogy  hozzád menjek  a  vízen!" Ő  azt  mondta:
   "Jöjj!" Péter ki is  szállt a csónakból, elindult  a vízen, és ment  Jézus
   felé. De az erős  szél láttán megijedt,  és merülni kezdett.  Felkiáltott:
   "Ments meg, Uram!" Jézus  nyomban kinyújtotta kezét,  megfogta őt, és  így
   szólt hozzá:  "Te kicsinyhitű,  miért  kételkedtél?" Amikor  beszálltak  a
   bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és  így
   szóltak: "Te  valóban az  Isten  Fia vagy!"  Akkor  átkeltek a  tavon,  és
   Genezáret földjénél  értek partot.  Annak a  helynek a  lakói  felismerték
   Jézust, hírét vitték az egész  környéken. Eléje hoztak minden beteget,  és
   kérték,  hogy  legalább  ruhája   szegélyét  érinthessék.  És  akik   csak
   hozzáértek, mind meggyógyultak.
   Mt 14,22-36

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi történet egy természeti  csodát ír le, amelyben Jézus  a
   vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi  viselkedés
   változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és
   aközött, hogy  kiszállva  a csónakból  az  Úr előtt  leborulva  hitvallást
   tesznek. Péter  magatartásában  is észrevehető  a  fordulat, de  ez  éppen
   ellentétes,  mint  a  többieknél.  Rendkívüli  bátorsága  és   lobbanékony
   szeretete jeleként képes a vízen járni, de aztán hirtelen süllyedni  kezd,
   mert a kicsinyhitűség felülkerekedik rajta.
   A hit  és  a kételkedés,  a  remény  és a  reményvesztettség,  a  szeretet
   erőssége és gyengesége  váltakozik állandóan  bennünk. Biztonságot  jelent
   számunkra, ha egyházunk  csónakjában maradunk, de  ha ki akarunk  szállni,
   akkor azonnal sebezhetőekké válunk.
   Törekszünk-e a biztonságra? Milyen irányba fejlődik hitünk? (his)



   Imádság:

   Ima Máriához
   Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény: az angyali rendek s
   az összes emberi  nem. Te megszentelt  hajlék, lelki édenkert  s a  szüzek
   dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől  fogva
   Isten volt; mert a  te méhedet égi trónná  alkotta, s bensődet a  mennynél
   ékesebbé tette.  Tebenned örvend,  malaszttal teljes,  minden  teremtmény.
   Dicsőség néked!