[Evangelium] 2005-07-31
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2005. Júl. 31., V, 05:10:02 CEST
2005. július 31. - Évközi 18. vasárnap
Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget
látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint
beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: "Sivár ez a
hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a
falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!" Jézus azonban ezt mondta
nekik: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!" Ők ezt felelték:
"Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk." Mire ő ezt mondta:
"Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a
fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást
mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a
tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi
evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21
Elmélkedés:
Az Eucharisztia: életünk középpontja
A csodálatos kenyérszaporítás történetét olvastuk a mai evangéliumban.
Amikor a tanítványok figyelmeztetik Jézust, hogy a több ezer embernek
nincs ennivalója, akkor Jézus felszólítja őket: "ti adjatok nekik enni!".
De hogyan is tudnák a tanítványok ezt a lehetetlennek tűnő kérést
teljesíteni? Hogyan tudnának 5 kenyérrel ennyi embert megetetni? De a
csodát nem is ők teszik, hanem Jézus. A csoda úgy történik, hogy Jézus
megáldja a kevés kenyeret, megtöri, majd a tanítványoknak adja, hogy
osszák ki a népnek. Jézus csodájában a tanítványok, az apostolok
közreműködésével részesülnek az emberek.
A történetet úgy szoktunk értelmezni, mint az Oltáriszentség előképét. Az
utolsó vacsorán, az oltáriszentség alapításakor, ugyanis Jézus pontosan
ugyanezt teszi. Megáldja és megtöri a kenyeret, majd saját Testeként
nyújtja az apostolainak, hogy már ne testi, hanem sokkal inkább lelki
táplálékul szolgáljon mindannyiuk számára. Majd megparancsolta nekik, hogy
ezt cselekedjék az Ő emlékezetére.
Minden szentmisében ezt a jézusi cselekedetet tesszük jelenvalóvá, amikor
az Ő áldozatára emlékezve, és azt megelevenítve, a pap megáldja és megtöri
a kenyeret, amely Jézus szent Testévé változva át a híveknek szétosztásra
kerül a szentáldozáskor.
Ahogyan a kenyérszaporítás alkalmával szükség volt az apostolok
közreműködésére, ugyanúgy a szentmisében is szükséges az apostolok
utódainak a püspököknek és segítőiknek, a papoknak a közreműködésére. Nem
csak az Egyházra mondható el, hogy "apostoli", hanem magára az
Eucharisztiára is.
Az Eucharisztia először is apostoli abban az értelemben, hogy Jézus, az
Oltáriszentség szerzője, az apostolokra és az ő utódaikra bízta ezt a
Legszentebb Szentséget. Krisztus parancsának engedelmeskedve, és az
apostolok példáját követve az Egyház évszázadokon keresztül megünnepli az
Oltáriszentséget.
Másodszor azért apostoli az Oltáriszentség, mert az Egyház mindenkor az
apostolok hitével összhangban ünnepli. Az Egyház évszázadokon keresztül
pontosan megfogalmazta az Eucharisztiáról szóló tanítását annak érdekében,
hogy megőrizze az e szentséggel kapcsolatos az apostoli hitet. Az
Oltáriszentségről ugyanúgy hisszük mi is, hogy az Jézus valóságos Teste és
Vére, ahogyan ezt egykor az apostolok is vallották. És azt is meg kell itt
jegyezni még, hogy az Oltáriszentség hittitka az alapítástól kezdve
mostanáig lényegében változatlan maradt, s ezt a maradandóságot az Egyház
a jövőben is meg fogja őrizni.
Harmadszor pedig azért nevezhetjük az Eucharisztiát apostolinak, mert csak
az apostolutódok által felszentelt papok mutathatják be Krisztus
személyében a szentmiseáldozatot. Jézus szavainak megismétlésével egyedül
ők tehetik jelenvalóvá Jézus áldozatát, amelyet az egész nép nevében
ajánlanak fel Istennek. A keresztény közösség, amely összegyűlik az
oltáriszentség ünneplésére, s amelynek minden tagja részesedik az
általános papságban, nem képes a szolgálati papság nélkül létrehozni e
szentséget. Az apostolokig visszamenő jogfolytonossággal rendelkező püspök
által a pap a felszenteléskor megkapja az Eucharisztia átváltoztatásának
különleges hatalmát, s a püspök ugyanakkor rábízza a közösség vezetését,
amelynek tagjai az egy kenyérből részesülnek.
II. János Pál pápa az Eucharisztia évének lelki előkészületeként írt, és
2003. Nagycsütörtökén megjelent Az Egyház az Eucharisztiából él kezdetű
enciklikájában így tanít: "Ha az Eucharisztia az Egyház életének központja
és csúcsa, akkor ugyanúgy központja és csúcsa a papi szolgálatnak is"
(31.). Mi, papok, minden alkalommal, valahányszor bemutatjuk a szentmisét
vagy közösségi illetve egyéni szentségimádást végzünk, igyekszünk átérezni
ennek jelentését. De a Szentatya tanítását kiegészítve talán elmondhatjuk
azt is, hogy minden hívő életének is csúcsa és középpontja az
Eucharisztia. Jézus minden nap, minden szentmisében megismétli a
kenyérszaporítás csodáját, hogy Szent Testét és Vérét adja táplálékul. Az
Eucharisztia Évében különösen is kérem a híveket, hogy ne mulasszák el
egyetlen alkalommal sem a szentmisén való részvételt, s lehetőleg minden
alkalommal járuljanak szentáldozáshoz, hogy ezáltal valóban az
Eucharisztiában jelenlévő Jézus Krisztus legyen életük középpontja! (his)
Imádság:
Örök Ige, Isten egyszülött Fia! Taníts meg, hogy mindent oda tudjak adni.
Taníts meg téged szolgálnom, amint illik: adni és nem számlálgatni,
harcolni és a sebekkel nem törődni, fáradozni és pihenést nem keresni,
önmagamat adni és jutalmat nem várni. Elég nekem a boldogító tudat, hogy
szent akaratodat teljesítettem.
Loyolai Szent Ignác
More information about the Evangelium
mailing list