[Evangelium] 2005-07-30

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 30. - Szombat

   Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló
   híreket, azt  mondta szolgáinak:  "Ez  Keresztelő János:  ő támadt  fel  a
   halálból, azért van ilyen csodatevő  ereje." Heródes ugyanis annak  idején
   elfogatta Jánost, bilincsbe  verette és börtönbe  vetette Heródiás  miatt,
   aki fivérének,  Fülöpnek a  felesége volt.  János ugyanis  figyelmeztette:
   "Nem szabad  őt feleségül  venned!" Heródes  emiatt ki  akarta  végeztetni
   Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor  Heródesnek
   születésnapja volt, Heródiás  leánya a vendégek  előtt táncolt. Ez  nagyon
   megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér,  megadja
   neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: "Add nekem  egy
   tálon Keresztelő János fejét!" Erre a király elszomorodott, de esküje és a
   jelenlevő vendégek miatt megparancsolta,  hogy adják oda neki  (Keresztelő
   János fejét).  Erre  elküldvén  lefejeztette  Jánost  a  börtönben.  Fejét
   elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának.  Akkor
   János tanítványai  eljöttek, elvitték  a holttestet,  és eltemették.  Majd
   felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
   Mt 14,1-12

   Elmélkedés:

   Heródes lakomáját és  Keresztelő János fővételét  ábrázolja a  Pannonhalmi
   Főapátság barokk ebédlőjének  egyik festménye. A  kép felett Szent  Ambrus
   egyik beszédéből vett idézet olvasható (latinul): "A kegyetlenség  kívánta
   meg ezt a  fogást, hogy táplálja  a vadságot, amelyet  nem elégített ki  a
   lakoma".
   Az étkezés a szeretet, a megosztás, a barátság gesztusa a legtöbb esetben,
   mégis sokszor  éppen az  ellenkezőjévé válhat,  s kegyetlen  gyilkossághoz
   vezethet. Az utolsó vacsoránál is jelen  van az árulás, s ezután  kezdődik
   Krisztus szenvedése.
   Milyen lélekkel  ülök  le  Jézus  asztalához? Hogyan  veszek  részt  az  ő
   lakomáján, a szentmisén? (his)



   Imádság:

   Kelts áldásoddal, ó, Uram,
   s Te igazgasd minden utam,
   sorsom ösvénye akármerre térjen.
   Krisztusom, rajtam tanúsítsd
   irgalmasságod javait,
   s oltalmazz engem szent Anyád nevében.
   Ahogy az angyal rá vigyázott,
   s jászladnál melletted is állott,
   szamár s ökör közt, ahogy
   ott pihegtél, ős Isten, gyenge kisded
   (s a derék József is, szívében
   ártatlan hűséggel, serényen
   őrizni sosem lankadott):
   úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
   híveként töltsem a napot.
   Walter von der Vogelweide