[Evangelium] 2005-07-25

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 25. - Hétfő, Szent Jakab apostol

   Jézus Jeruzsálembe  indult. Útközben  odalépett hozzá  a Zebedeus  fiúknak
   (Jakab és János apostoloknak) anyja,  fiaival együtt, és leborult  előtte,
   hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
   "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én  két fiam országodban melletted üljön:  az
   egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
   Jézus  így  válaszolt  nekik:  "Nem  tudjátok,  hogy  mit  kértek.  Készek
   vagytok-e arra,  hogy  kiigyátok azt  a  kelyhet, amelyet  nekem  ki  kell
   innom?" "Készek  vagyunk!"  -  felelték.  Jézus  erre  így  folytatta:  "A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: "Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért."
   Mt 20,20-28

   Elmélkedés:

   Miután Jakab és  János azzal  a nagyravágyó  kéréssel fordulnak  Jézushoz,
   hogy  dicsőséges   trónja  mellett   ülhessenek,  a   többi  tíz   apostol
   méltatlankodni kezd emiatt.  Neheztelésük oka  nem lehet más,  hogy ők  is
   éppolyan nagyravágyók, és ők is Jézus mellett szeretnének helyet kapni. De
   talán nem csak az apostolok,  hanem mi is ugyanilyen nagyravágyók  vagyunk
   sokszor.
   A  nagyravágyás  lelkületével   szemben  Jézus  az   alázatosságot  és   a
   szolgálatkészséget  ajánlja,  s  erre  a  legjobb  példa  a  saját  élete.
   Tanítványinak szolgája, amikor az utolsó  vacsorán megmossa lábukat, s  az
   Atya  alázatos  szolgája,  amikor  a  kereszten  feláldozza  életét  a  mi
   üdvösségünkért.  Ha  dicsőségében  részesülni  szeretnénk,  akkor  nem   a
   hatalmaskodást vagy az  uralkodást kell választanunk,  hanem az  szolgálat
   útján kell járnunk alázatosságban. (his)



   Imádság:

   Örvendező szívünk dala
   magasra száll, Jakab, veled,
   halászból téged Krisztusunk
   ily szent orom csúcsára vitt.

   Testvéreddel, mert hív a szó,
   elhagytok mindent, kincset is;
   az Úr igéjét, szent nevét,
   buzgó küldöttként, hirdeted.

   Erős jobbján, mint hű tanút
   magával visz, s megláthatod
   dicsőségét a hegytetőn,
   s a kertben vére csöppjeit.

   te készen állsz, bár jól tudod:
   a kínoknak kért kelyhe vár,
   az Úr első apostola,
   ki érte szenvedsz kínhalált.

   Jézus hűséges gyermeke,
   örök fény magvetője vagy,
   imádra hitben ékesen
   s gazdag reményben ég szívünk.

   Kérd Krisztustól szorgalmasan:
   parancsa útját járjuk itt,
   s dicsőségének himnuszát
   örökre énekeljük ott. Ámen.