[Evangelium] 2005-07-24

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 24. - Évközi 17. vasárnap

   Abban az időben  ezt mondta Jézus  a tömegnek: "A  mennyek országa  olyan,
   mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra,
   azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette  azt
   a szántóföldet.
   A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt  keresett.
   Talált egy  nagyon értékeset,  erre elment,  eladta mindenét,  amije  csak
   volt, és megvásárolta azt.
   Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az
   mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és  nekiülve
   kiválogatják: a javát  edényekbe rakják, a  hitványát pedig kidobják.  Így
   lesz a világ végén is.  Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat  elválasztják
   az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
   Értitek-e mindezt?"  "Igen!"  -  felelték.  Erre  így  folytatta:  "Minden
   írástudó, aki jártas  a mennyek országáról  szóló tanításban, olyan,  mint
   egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elo."
   Mt 13,44-52

   Elmélkedés:

   Isten Országa bennünk valósul meg
   A mai evangéliumban Jézus folytatja  a mennyek országáról szóló  beszédét.
   Három hasonlatot mond az igazgyöngyről, a kincsről és a halászhálóról.  Az
   első kettőnek  ugyanaz  a  mondanivalója:  a  mennyek  országáért  érdemes
   mindent  odaadni.  A  kereskedő   mindenét  eladja,  hogy  megvehesse   az
   igazgyöngyöt,  a  földműves  szintén,  hogy  birtokolhassa  a  felfedezett
   kincset.  Mindkét  személy  viselkedése  az,  ami  példaértékű  számunkra.
   Hányszor ragaszkodunk a földi javakhoz, az evilági dolgok birtoklásához, s
   bízunk abban, hogy a pénz, a vagyon megoldja gondjainkat, pedig Jézus  nem
   ezek megszerzéséről  beszél,  hanem  a  lelki  javakról.  Ha  tartanánk  a
   szentmise után egy árverést, hogy ki szeretné megvenni a mennyek országát,
   vajon mit ajánlanánk fel érte? Az autónkat nem, mert akkor gyalog  kellene
   hazamenni, de a házunkat sem, mert akkor nem lenne hova hazamenni. Ki az a
   bátor közöttünk, aki képes lenne  mindenét felajánlani, hogy övé legyen  a
   mennyek országa? A  mennyek országának birtoklása  olyan lelki kincs,  ami
   minden földi  dolognál  értékesebb,  és amelynek  a  megszerzésére  minden
   erőnkkel törekednünk kell.

   Emellett ez a két  példabeszéd azt is tanítja,  hogy a mennyek  országánál
   nincs értékesebb  az ember  számára.  Ha miénk  a mennyek  országa,  akkor
   minden a miénk: az örök  élet, az üdvösség, az  örök boldogság. De ha  nem
   birtokoljuk azt, akkor tulajdonképpen semmink sincs, mindent elvesztünk.

   A harmadik, a hálóról szóló  példázatnak ugyanaz a mondanivalója, mint  az
   elmúlt vasárnapon olvasott, a búzáról  és a konkolyról szóló beszédnek.  A
   mennyek országában együtt vannak a jó és a rossz halak, a búza között  ott
   van a konkoly  is, mindenféle ember  tagja lehet. A  végső ítélet  egyedül
   Istenre tartozik,  nekünk  embereknek  pedig  türelmet  kell  tanúsítanunk
   addig.

   Ezen értelmezés  mellett azonban  jó, ha  egy kicsit  mélyebbre megyünk  a
   mennyek országának gondolatában. A "mennyek országa" kifejezés csak  Szent
   Máté evangéliumában  fordul  elő,  aki elsősorban  a  zsidók  számára  írt
   könyvében tudatosan kerüli  Isten nevét,  amelyet a  zsidó embereknek  nem
   szabadott kimondaniuk. A többi  evangélista ezeknél a példabeszédeknél  az
   Isten Országáról beszél, amelyet nem  úgy kell elképzelnünk, mint a  földi
   országokat. Mit tudhatunk erről az Országról?

   Először is  azt, hogy  az  Isten Országa  soha  nem választható  el  Jézus
   Krisztus személyétől. Ő  az, aki  meghirdeti ennek az  Országnak a  minden
   emberhez szóló  örömhírét.  Az Ő  földi  életével kezdődött  el  ennek  az
   Országnak  a  megvalósulása   az  emberek  között,   s  Jézusban  lesz   a
   beteljesedése is a végső időkben. A kereszthalált szenvedett és  feltámadt
   Krisztus nélkül  nem  beszélhetünk  az  Isten  Országáról,  aki  ennek  az
   Országnak  az   egyetlen   Ura.  Meghamisítanánk   az   Isten   Országának
   jelentéstartalmát és eltérnénk  a katolikus hittől,  ha elszakítanánk  azt
   Jézus Krisztustól.

   Másodszor: világosan  kell  látnunk azt  is,  hogy az  Isten  Országa  nem
   választható el az Egyháztól, a Krisztus által alapított Egyháztól, de  nem
   azonos annak látható valóságával, hiszen  nem zárhatjuk ki azt, hogy  mind
   Krisztus működése, mind  a Szentlélek kegyelme  a látható Egyház  keretein
   kívül is megtapasztalható. Az Isten Országa tehát az egész világra,  benne
   minden emberre és  emberi közösségre vonatkozik,  s abból önkényes  emberi
   szempontok szerint  nem  zárhatunk ki  senkit  sem. Jó  és  rossz  emberek
   egyaránt meg vannak hívva, hogy az Országhoz tartozzanak, s egyedül  Isten
   ítélheti meg  az embereket,  hogy  ki mennyire  élt a  felkínált  kegyelmi
   lehetőségekkel. Az  Egyház az  Isten Országára  irányuló intézmény,  amely
   egyrészt Jézus megbízásából  minden korban hirdeti  ennek az Országnak  az
   evangéliumát,  másrészt   jelzi   annak   folyamatos   megvalósulását   és
   növekedését.

   Az Isten Országának növekedésénél érkezünk  el a harmadik fontos  elemhez.
   Az Isten Országa nem  úgy jön létre,  hogy földi királyságokhoz  hasonlóan
   Isten országot alapít, vagy elfoglalja egy másik országnak a területét. Az
   Isten Országa  úgy  valósul meg,  hogy  egy isteni  törekvés  folyamatosan
   átformálja a világot és az embereket, s ez a törekvés nem más, mint  Isten
   üdvözítő szándéka.  Azzal  járulhatunk hozzá  Isten  Országának,  Krisztus
   uralmának és az Egyháznak a növekedéséhez,  ha a világ történelmében és  a
   saját  személyes  életünkben  is   felismerjük  ezt  az  üdvözítő   isteni
   szándékot. Az Isten  országa bennünk,  bennem és általam  valósul meg.  Ha
   ragaszkodom Krisztushoz és az Ő Egyházához, akkor az üdvösség útján járok,
   és ezért  az üdvösségért,  amely  a legnagyobb  lelki kincs  számomra,  és
   amelyért érdemes mindent odaadni. (his)



   Imádság:

   Te tanúsítod,  Istenem,  hogy  semmi sem  vigasztalhat  meg  engem,  semmi
   teremtett dolog  meg nem  nyugtathat,  csak te,  én Istenem,  akit  vágyva
   vágyok örökké szemlélni.
   De ez meg lehetetlen  ebben a halandó életben,  azért nagy türelemre  kell
   fognom  magam,  s  minden  vágyakozásommal  együtt  kezedbe  kell   tennem
   lelkemet.
   Hiszen a szentek is,  Uram, akik már veled  együtt ujjonganak a  mennyben,
   míg éltek, nagy türelemmel várták dicsőséged napjának fölvirradását.
   Amit ők hittek, azt hiszem én is, amit ők reméltek, azt remélem, ahová  ők
   elérkeztek, bízva bízom, hogy kegyelmeddel én is eljutok oda.
   Kempis Tamás