[Evangelium] 2005-07-20

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 20. - Szerda

   Abban az időben:
   Jézus elment hazulról  és leült  a Genezáreti-tó  partján. Hatalmas  tömeg
   gyűlt össze, ezért beült  egy csónakba, a tömeg  pedig ott állt a  parton.
   Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta  őket: "Íme, kiment a  magvető
   vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég  madarai,
   és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt  elég
   termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld. Majd amikor  a
   nap fölkelt  és forrón  tűzött, kiégtek,  mert nem  volt gyökerük.  Voltak
   szemek, amelyek  tövisek közé  estek, és  amikor nőni  kezdtek, a  tövisek
   elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
   egyik százszorosat, a  másik hatvanszorosat,  a harmadik  harmincszorosat.
   Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"
   Mt 13,1-9

   Elmélkedés:

   Isten országának  növekedése,  az  Egyház fejlődése  nagy  mértékben  függ
   attól, hogy milyen talajra hull  lelkünkben az igazság tanítása.  Márpedig
   Isten országának termést kell érlelnie,  állandóan növekednie kell, s  nem
   állhat meg  a  fejlődésben.  Ne  várjunk  gyors,  hirtelen  történő  lelki
   növekedést se  magunkban,  se másokban,  hiszen  mindennek megvan  a  maga
   természetes rendje.  A  kitartó,  hűséges,  de  esetleg  lassúbb  fejlődés
   sokszor többnek  bizonyul  a  hirtelen lelkesedésnél,  amely  hamar  véget
   érhet. Isten szava  nem üvegházban  növekszik lelkünkben,  ahol esetleg  a
   legideálisabbak volnának  a  körülmények,  hanem sokszor  ki  van  téve  a
   viszontagságoknak és a viharoknak. De  még a nehéz körülmények között  is,
   kint a világi gondok szabad  földjében is képesek vagyunk bőséges  termést
   hozni. (his)



   Imádság:

   Oltáriszentség
   Ha bárhol is  kiomlik Krisztus  Vére, a  bűnök bocsánatára  omlik, én,  ki
   annyit vétkeztem, épp én kell, hogy  gyakran Őt vegyem! Oly szükségem  van
   gyakorta orvosságra. E Kenyérről mondatott: "Mind, ki Tőled távolra  megy,
   az elvész!" (Zsolt  72,27) Ha  távol tartod Tőle  magadat, te  is majd  el
   fogsz veszni. Az elveszőket önhanyagságuk veszti el!
   Szent Ambrus