[Evangelium] 2005-07-17

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 17. - Évközi 16. vasárnap

   Abban az időben:
   Jézus egy másik példabeszédet  is mondott a  tömegnek: "A mennyek  országa
   olyan, mint amikor egy  ember jó magot vetett  a földjébe. Míg az  emberek
   aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment.  Amikor
   a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a
   szolgák odamentek a  gazdához, és  megkérdezték: "Uram, te  ugye jó  magot
   vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?" Az így  válaszolt:
   "Ellenséges ember műve ez." A  szolgák erre megkérdezték: "Akarod-e,  hogy
   elmenjünk és kiszedjük belőle?" Ő azonban így felelt: "Nem, nehogy a búzát
   is kitépjétek,  amikor a  konkolyt kiszeditek!  Hagyjátok, hadd  nőjön  az
   aratásig  mindkettő.  Aratáskor  majd  megmondom  az  aratóknak:  Előbb  a
   konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát  pedig
   hordjátok a magtáramba!"
   Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa olyan,
   mint a mustármag,  amelyet egy ember  elvetett a földjébe.  Bár kisebb  ez
   minden más magnál, mégis, amikor  felnő, nagyobb minden veteménynél.  Fává
   terebélyesedik, úgyhogy  jönnek  az  ég madarai  és  ágai  között  fészket
   raknak." Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: "A mennyek országa olyan,
   mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az
   egész megkel tőle."
   Mindezt példabeszédekben  mondta el  Jézus  a sokaságnak,  és  példabeszéd
   nélkül nem  mondott  nekik  semmit, hogy  beteljesedjék,  amit  a  próféta
   mondott: Példabeszédekre  nyitom ajkamat,  s hirdetem,  mi rejtve  volt  a
   világ kezdetétől.
   Akkor elbocsátotta a tömeget,  és hazament. Tanítványai pedig  odajárultak
   hozzá és kérték:  "Magyarázd meg  nekünk a szántóföldről  és a  konkolyról
   szóló példabeszédet!"  Erre ő  ezekkel a  szavakkal válaszolt:  "Aki a  jó
   magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai,
   a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti - az  ördög.
   Az aratás a  világ vége,  az aratók pedig  az angyalok.  Ahogy a  konkolyt
   összeszedik és  tűzre  vetve elégetik,  úgy  lesz  a világ  végén  is.  Az
   Emberfia elküldi  angyalait, hogy  szedjék össze  országában mindazt,  ami
   botrányos, és  minden törvényszegőt.  Ezeket  tüzes kemencébe  vetik,  ott
   sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni  fognak
   Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!"
   Mt 13,24-43

   Elmélkedés:

   Egyházunk arca
   A  mai  evangéliumban   Jézus  ismét  a   mennyek  országáról  beszél.   A
   példabeszédben a búzához  és a  konkolyhoz hasonlítja  az Isten  országát,
   amelyben a jó és a rossz egyaránt jelen van. A szolgák, amikor  felfedezik
   a jó búza között a konkolyt, azonnal kiirtanák a gyomnövényt, de az Úr nem
   engedi meg nekik, hanem türelmet gyakorol, s engedi, hogy mindkettő nőjön.
   Csak később, az aratáskor történik majd a szétválogatás.

   A II. században  keletkezett és  az őskeresztény  egyházról szóló  Pásztor
   című írásban a  szerző, Hermasz egy  toronyépítéshez hasonlítja az  Egyház
   növekedését és  fejlődését.  A  köveknek,  azaz  a  keresztényeknek  olyan
   pontosan kell  egymáshoz illeszkedniük,  mintha az  egész torony  egyetlen
   kőből  volna.  A  megtérni  nem  akaró  keresztényeket  jelképező  köveket
   félredobják, mert nem illenek az épületbe, de nem végleg, mert ha készek a
   bűnbánatra, azaz visszatérnek az egyházba  addig, amíg az építkezés  tart,
   akkor beépülnek ők is a toronyba. Ez a példázat is Isten türelméről és nem
   az azonnali, hanem az utolsó időkben történő ítéletéről szól.

   A búzáról  és  a konkolyról  szóló  példabeszédet nyugodtan  érthetjük  az
   Egyházra, amelyben megnyilvánul az Isten  országa, hiszen az Egyházban  is
   egyaránt jelen van a rossz és  a jó. El kell ismernünk, hogy  Egyházunknak
   vannak bűnei, s a keresztények  is, ugyanúgy, mint mások, számtalan  hibát
   követnek el, de ugyanakkor  az Egyházat szentnek  is valljuk, tehát  olyan
   közösségnek,   amelynek   a   tagjai   az   életszentség   megvalósítására
   törekszenek.  A  Krisztus  Egyházához   tartozók  sokszor  földies   módon
   gondolkoznak és ugyanez  nyilvánul meg magatartásukban  is, de  ugyanakkor
   állandóan keresik  az odafönt  valókat, s  a földi  életből a  menny  felé
   törekszenek. Emberi oldalról sokszor  megtapasztaljuk a gyarlóságot és  az
   esendőséget, de ugyanakkor bőségesen  részesülünk a kegyelemben is,  amely
   szüntelenül felemel bennünket. Egyházunkban emberi és isteni elemek vannak
   jelen együttesen, sokszor bizony konkoly keveredik  a búza közé, de ezt  a
   kettősséget csak a hittel lehet megérteni és elfogadni.

   Az  evangéliumban  szereplő,  de  az  Úr  szerint  helytelenül  gondolkodó
   szolgákhoz lennénk  hasonlóak, ha  azt  akarnánk, hogy  az Egyház  csak  a
   szentek gyülekezete  legyen,  s onnan  mindenkit  azonnal ki  kell  zárni,
   akinek  valamilyen  bűne   van.  Az   Egyházat  nem   lehet  ilyen   módon
   megtisztítani,  de  nincs  is  erre  szükség.  Egy  orvosi  műtétnél  csak
   sterilizált, fertőtlenített eszközöket lehet alkalmazni, mert a  legkisebb
   fertőzés is  halálos lehet  a beteg  számára. Az  Egyháznál nem  így  van,
   hiszen nem lehetünk már itt a földön tökéletesen tiszták és bűntelenek. Ha
   erre  törekednénk,   akkor  nagyon   sok   embert  kizárnánk   az   egyház
   közösségéből, de még  az is  lehet, hogy  engem is,  bennünket is  kizárna
   valaki,  aki  nálunk  sokkal  szentebb  életet  él.  De  ha  nekiesnénk  a
   konkolynak, tűzzel-vassal irtanánk,  és rendszeres tisztogatást  végeznénk
   kitaszítva a gyengébbeket, akkor éppen annak az ellenkezőjét tennénk, mint
   amit Krisztus az Egyház feladatának szánt.  A mi Urunk ugyanis azt  akarta
   és azért alapította  Egyházát, hogy  ez a közösség  ne kitaszítson,  hanem
   összegyűjtsön minden embert. Szükség van a hibák felismerésére és a  bűnök
   megvallására, de ezeket a sebeket az Egyház keretén belül kell  orvosolni,
   hogy a bűnös megtérjen és rátaláljon  az Istentől jövő és az Egyház  által
   közvetített kegyelmi  ajándékokra.  Isten türelmes,  engedékeny,  időd  ad
   mindenkinek a  lelki megtisztulásra  és  vétkei beismerésére.  Ne  legyünk
   türelmetlenek vagy könyörtelenek! Ne akarjunk azonnal ítélkezni és  rögtön
   megoldani minden helyzetet,  mert nem  ez a  feladatunk! Ne  gondolkodjunk
   rövid távon!  A hibákat  látva sem  kell kétségbe  esnünk, mert  mindenkor
   számíthatunk  Isten  kegyelmére.  Isten  előretekintő,  és  hosszú   távon
   gondolkodik, s egyedül az ő joga ítéletet alkotni.

   És mi  a feladatunk?  Arra kellene  törekednünk, hogy  ne a  bűn, hanem  a
   kegyelem irányítson minket,  s így győzzük  le a jóval  a rosszat!  Emberi
   akaratunk fölött érvényesüljön  Isten akarata! Legyünk  készek az  állandó
   lelki fejlődésre  és  megtisztulásra a  szentgyónás  által! Így  válik  az
   Egyház  általunk   és  bennünk   Isten   országává,  amelyen   az   emberi
   gyengeségeket is átsugározza a kegyelem. E kegyelem által nem a mi bűneink
   elhomályosító hatása látszik majd, hanem Krisztus világossága tündöklik az
   Egyház arcán. (his)



   Imádság:

   Ima papi hivatásokért
   Jézus, Urunk, Te azt mondottad,  kérjétek az aratás urát, hogy  munkásokat
   küldjön  földjébe.  Esedezve  kérünk,   szaporítsd  országunkban  a   papi
   hivatásokat, Te, ki  annyira óhajtod, hogy  isteni Szíved szeretetének  és
   irgalmasságainak hullámai  eláradjanak  a  lelkeken,  add  kegyesen,  hogy
   hívásodat a társadalom minden osztályában meghallják. A munkás és birtokos
   fia egyaránt.  Mind a  kettőnek szüksége  van. Adj,  kérünk, nagylelkű  és
   áldozatkész papokat,  imádságos és  áldozatos eucharisztikus  életeddel  a
   legbensőbben  egyesülve,   hogy  tevékenységükkel   Isten   dicsőíttessék,
   lelkeket mentsünk és  hazánkat megújítsuk. Ezért  kérünk Téged, óh  Jézus,
   örök pap  a Te  szentséges Anyád,  a Papok  Királynéjának  közbenjárására.
   Ámen.