[Evangelium] 2005-07-15

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 15. - Péntek

   Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
   együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
   eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: "Nézd,  tanítványaid
   olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre  megkérdezte:
   "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
   Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
   amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
   a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
   a templomban  megszegik a  szombati nyugalmat,  anélkül hogy  vétkeznének?
   Mondom nektek: a templomnál  is nagyobb van itt.  Ha pedig értenétek,  mit
   jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok  és nem áldozatot!", akkor  sohasem
   ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
   Mt 12,1-8

   Elmélkedés:

   A ma olvasott  evangéliumi szakaszban  Szent Máté úgy  mutatja be  Jézust,
   mint aki összeütközésbe kerül kortársaival.  Nem Jézus, hanem csak a  vele
   tartó tanítványok a törvényszegők, akik  eszik a gabonát. Bár a  farizeusi
   magyarázatok is  megengedik az  életmentés elsőbbségét  a törvény  szigorú
   megtartásával szemben - tehát a  szombat megtartása nem lenne kötelező  az
   éhség miatt  - mégis  belekötnek Jézusba,  és olyan  mesternek  igyekeznek
   beállítani, aki megengedi a törvényszegést tanítványainak.
   Válaszában Jézus  egyértelművé teszi,  hogy felette  áll a  szombatnak  és
   minden törvénynek, mert  személyében "nagyobb"  valaki van  jelen. Ő  adja
   számunkra a törvényt, a szeretet parancsát, és nem törvénykönyvekbe, hanem
   a szívünkbe írja,  hogy soha  el ne feledkezzünk  róla. Krisztus  törvénye
   irányítja-e az életemet? (his)



   Imádság:

   Mindenható Isten,
   a te szent misztériumodban történt
   részesedés adjon nekünk erőt,
   s ne legyen senkinek ítéletére,
   hanem töltsön be minket
   minden áldással Krisztus által.
   Általa dicsőség és hatalom néked,
   most és mindenkor
   és mindörökkön-örökké!
   (Ókeresztény ima áldozás után, III. század)