[Evangelium] 2005-07-10

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 10. - Évközi 15. vasárnap

   Abban az időben:
   Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt  össze,
   ezért beült  egy  csónakba,  a  tömeg  pedig  ott  állt  a  parton.  Ekkor
   példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: "Íme, kiment a magvető  vetni.
   Amint vetett, némely  szem az  útszélre esett.  Jöttek az  ég madarai,  és
   ezeket mind megették.  Némely szem kövek  közé esett, ahol  nem volt  elég
   termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld. Majd amikor  a
   nap fölkelt  és forrón  tűzött, kiégtek,  mert nem  volt gyökerük.  Voltak
   szemek, amelyek  tövisek közé  estek, és  amikor nőni  kezdtek, a  tövisek
   elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
   egyik százszorosat, a  másik hatvanszorosat,  a harmadik  harmincszorosat.
   Akinek van füle, hallja meg!"
   Ekkor  odamentek  hozzá  tanítványai  és  megkérdezték:  "Miért   beszélsz
   hozzájuk példabeszédekben?"  Ő így  válaszolt: "Nektek  adatott meg,  hogy
   megismerjétek a mennyek országa  titkait, nekik ez  nem adatott meg.  Mert
   akinek van, annak még adnak, hogy  még több legyen neki; de akinek  nincs,
   attól  még  azt   is  elveszik,   amije  van.   Azért  beszélek   hozzájuk
   példabeszédekben, hogy  nézzenek,  de  ne lássanak,  hallgassanak,  de  ne
   halljanak, és  ne értsenek,  és így  beteljesedjék rajtuk  Izajás  próféta
   jövendölése:
   Hallván hallotok, és mégsem értetek,
   nézvén néztek, de mégsem láttok;
   megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
   Fülükkel restül hallanak,
   szemüket behunyják,
   hogy a szemükkel ne lássanak,
   fülükkel ne halljanak,
   és a szívükkel ne értsenek,
   s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

   De boldog a  ti szemetek, mert  lát, és  boldog a ti  fületek, mert  hall!
   Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti  láttok,
   - és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta.
   Hallgassátok meg hát a magvetőről  szóló példabeszédet! Akik hallgatják  a
   mennyek országáról  szóló tanítást,  és  nem értik  meg, azokhoz  eljön  a
   gonosz, és  elragadja mindazt,  amit a  szívükbe vetettek  Ez az,  ami  az
   útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja  ugyan
   a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret,  csak
   ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar
   eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de
   a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs  nélkül
   marad. Végül a jó földbe hullott  mag az, aki meghallgatja, megszívleli  a
   tanítást,  és  jó  termést  is   hoz:  az  egyik  százszorosat,  a   másik
   hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat."
   Mt 13,1-23

   Elmélkedés:

   Az evangélium magvetői
   Szent Máté evangéliumának 13. fejezetében hét példabeszédet olvashatunk az
   Isten Országáról. Jézus beszél a magvetőről, a búzáról és a konkolyról,  a
   mustármagról,  a   kovászról,   a  szántóföldbe   rejtett   kincsről,   az
   igazgyöngyről és végül a hálóról. Valamennyi példázat más-más  szempontból
   mutatja be az Isten  Országát. A hét  hasonlat közül az  első, s egyben  a
   leghosszabb a  magvetőről szóló  beszéd, amelyhez  a későbbiekben  bőséges
   magyarázat is  kapcsolódik. A  mag  az Isten  szava, amely  egyes  emberek
   lelkében rossz talajra hull,  és nem hoz  termést, de másokéban  termékeny
   földre talál és bőséges, sokszor  százszoros termést érlel. A  példabeszéd
   egyértelmű magyarázatánál, amit Jézus mond, jobbat nem tudnánk mondani,  s
   arra sincs szükség, hogy kiegészítsük  azt, de mégis próbáljunk meg  ezzel
   kapcsolatban arról elmélkedni, hogy mit  tanít az igehirdetőknek, tehát  a
   papoknak, illetve az igét hallgatóknak, tehát a híveknek ez a beszéd.

   Nézzük először is azt, hogy mi a mai beszéd tanulsága nekünk, papoknak  és
   igehirdetőknek. Talán annyi személyeset megengedhetek, hogy elmondjam, bár
   sok papi  feladat és  szolgálat  szép, én  akkor érzem  magamat  leginkább
   papnak,  amikor  misézek.  A  szentmisében  Krisztus  szavait  mondom   az
   eucharisztia  liturgiájában,  az  átváltoztatáskor  és  Krisztus   szavait
   hirdetem, amikor az evangéliumot felolvasom. Az Úr szavainak ismétlése  és
   hirdetése lényegileg  hozzátartozik  minden pap  életéhez.  Igazán  papnak
   érzem magamat,  amikor odaléphetek  a szószékhez,  és az  evangélium  után
   magvetőként hirdethetem  Isten igéjét.  Nem  rendkívüli és  nagy  dolgokat
   szeretnék mondani, hanem az a célom, hogy mindenki megértse Jézus  szavait
   és abból legalább egy mondatot meg tudjon jegyezni, ami erőt ad számára  a
   hétköznapok Krisztus követésében. Kérem, hogy se nálam, se más papoknál ne
   az  emberi  bölcsességre,  vagy  sokszor  bizony  az  emberi  oktalanságra
   figyeljenek, hanem igyekezzenek észrevenni, hogy mit akar általunk  üzenni
   az Isten. Mert  minden gyengeségünk  ellenére is  Isten szavát  szeretnénk
   továbbadni!

   Nekünk igehirdetőknek  nagy  vigasztalás az  -  és ez  a  mai  evangéliumi
   példabeszéd második  fontos igazsága  számomra  - hogy  az  igehirdetésnek
   végülis  mindig  van  eredménye,  amely  természetesen  elsősorban   Isten
   kegyelmének köszönhető,  s csak  ezután azoknak,  akik ezt  a  szolgálatot
   végzik. Bármennyi  mag  is  hull  az útszélre,  a  köves  talajra  vagy  a
   bogáncsok közé,  a jó  földbe is  bőségesen kerül  mag, amely  sokszorosan
   megtermi gyümölcsét.  Ha vannak  is olyanok,  akik nem  hallgatják meg  az
   Isten szavát,  mellettük  mindig  szép számmal  vannak  olyanok  is,  akik
   hűségesen, örömmel  és  szívesen  hallgatják  azt  és  meg  is  valósítják
   életükben.
   Az olvasmányban Izajás próféta könyvéből azt olvastuk, hogy ahogyan az eső
   lehull az égből  és nem  tér oda  vissza, hanem  megöntözi és  termékennyé
   teszi a földet,  ugyanígy Isten  szava sem  eredménytelen, hanem  megtermi
   gyümölcsét az  emberek lelkében.  Az  evangélium hirdetése  minden  korban
   meghozza eredményét.

   A magvetőről  szóló példázat  következő fontos  tanítása az  Isten  szavát
   hallgatók számára szól:  arról van  szó, hogy  az evangélium  hirdetésének
   sorsa és gyümölcse jelentős  mértékben függ a hallgatóság  hozzáállásától.
   Kérdezzük meg  magunktól: vajon  milyen talajra  hull az  én lelkemben  az
   isteni tanítás? Hogyan  hallgatom Isten szavát  és mennyit próbálok  abból
   megvalósítani az életemben? Törekedjünk arra, hogy ne legyen eredménytelen
   vagy terméketlen  egyikünkben  sem  az  isteni  szó!  Figyeljünk  oda  rá,
   próbáljuk megérteni,  hogy aztán  meg  is valósíthassuk  életünkben!  Mert
   ahogyan az igehirdetők  számára nagy  kísértés lehet, hogy  csak a  szavak
   ékesszóló  hirdetésére  figyeljenek  és  ne  azok  megtartására  a   saját
   életükben,  ugyanígy  a  hívek  is   beleeshetnek  abba  a  hibába,   hogy
   megelégszenek a szavak hallgatásával, s el is fogadják annak igazságát, de
   azzal már  nem  törődnek,  hogy  ez  személyesen  nekik  szóló  üzenet  az
   Istentől, amit meg is kell tartaniuk.

   Az igehirdetés a mi részünkről akkor  hiteles, ha magunk is az  evangélium
   szerint élünk, és a hallgatóság  keresztény élete és vallásossága is  csak
   akkor válik hiteles tanúságtétellé a világ számára, ha nem csak hallgatják
   Isten  Igéjét,  hanem  ez   határozza  meg  mindennapi  cselekvésüket   és
   viselkedésüket! Isten Igéjének  hallgatása, megélése  és hirdetése  minden
   keresztény ember  életében szorosan  összetartozik, legyen  az illető  pap
   vagy hívő. A pap, Isten üzenetének felszentelt szóbeli hirdetője maga is e
   tanítás szerint kell, hogy éljen, tehát az elmondottakhoz igazítja életét.
   De a hívek  is az evangélium  hirdetőivé válnak azáltal,  hogy megélik  az
   evangéliumot, s így példát adnak sokaknak a keresztény életre.

   A mai  evangélium üzenete  indítson el  minket és  Isten Szentlelke  adjon
   nekünk erőt,  hogy az  evangélium hűséges  hallgatói, hiteles  megélői  és
   bátor hirdetői legyünk! Így válunk mindannyian az evangélium magvetőivé, s
   növekszik bennünk és általunk az Isten Országa! (his)

   A vasárnapi elmélkedések a Szombathelyi Egyházmegye honlapján  olvashatóak
   [1]Gondolatok



   Imádság:

   Szelíd világossága
   a szent és boldog
   és halhatatlan mennyei Atya
   isteni dicsőségének:
   Jézus Krisztus!
   Eljővén a napnak
   lenyugovásához
   és látván az estéli fényt,
   áldjuk az Atya és Fiú
   és Szent lélek Istent.
   Mert Te méltó vagy,
   hogy minden időben
   szent hangon énekeljünk
   tenéked, Isten Fia,
   ki életet adsz a világnak;
   miért is ez a világ
   dicsőít Téged.
   Ámen.


References

   Visible links
   1. http://www.szombathely.egyhazmegye.hu/szombathely-gondolatok.html