[Evangelium] 2005-07-06

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 6. - Szerda, Goretti Szent Mária szűz és vértanú

   Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a  hatalmat,
   hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt  és
   minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
   néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és  testvére,
   János, továbbá  Fülöp és  Bertalan, Tamás  és Máté,  a vámos;  Alfeus  fia
   Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta
   őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne  lépjetek
   a pogányokhoz vezető  útra, s  a szamaritánusok városába  be ne  térjetek.
   Menjetek  inkább   Izrael  házának   elveszett  juhaihoz.   Menjetek,   és
   hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa."
   Mt 10,1-7

   Elmélkedés:

   Jézus  tanítványainak   mondott   missziós   beszédét   olvastuk   a   mai
   evangéliumban. A  szakasz  egyértelműen hangsúlyozza,  hogy  az  apostolok
   kiválasztásában, meghívásában és küldésében Jézusé a kezdeményező  szerep.
   A küldöttek egyértelműen  Jézus nevében  és erejével  indulnak el,  akitől
   "hatalmat" kapnak, hogy hirdessék a mennyek országának örömhírét.  Mindent
   Jézustól kapnak, s őt kell majd hirdetniük.
   Tudatosítanunk kell magunkban, hogy  mi is személyesen Krisztustól  kapjuk
   küldetésünket, hogy tanúskodjunk róla, s tőle  kapjuk az erőt is, hogy  az
   evangélium hirdetését fáradhatatlanul tudjuk végezni. Mi is az Ő apostolai
   és  küldöttei  vagyunk,   akiket  szintén  kiválaszt,   meghív  és   küld.
   Küldetésünk célja,  hogy  egyrészt  mindenütt erősödjenek  a  már  meglévő
   krisztusi közösségek, másrészt megszólítsuk az "elveszett juhokat",  tehát
   azokat, akik  eltávolodtak  az  egyház  közösségétől.  Tudatosítanom  kell
   magamban,  hogy  Krisztus  apostolaként   nem  csupán  hallgatója,   hanem
   hirdetője is vagyok az örömhírnek. (his)



   Imádság:

   Csöndes litánia
   A szóért, mely bőrünk alatt lüktet,
   A szóért, amelytől szomjazunk,
   A szóért, amely ködbe vonja a derűs horizontot,
   A szóért, mely hangja a nyelvnek,
   A szóért, mely szakadékba visz,
   ezért és még sok minden másért,
   el ne vedd tőlünk testté lett
   Igédet, Uram!

   A szóért: atom,
   A szóért: bomba,
   A szóért: rakéta,
   A szóért: halál,
   ezért és még sok minden másért
   el ne vedd tőlünk testté lett
   Igédet, Uram!