[Evangelium] 2005-07-05

[evangelium at communio.hu]

   2005. július 5. - Kedd

   Egyszer egy ördögtől  megszállott néma  embert hoztak  Jézus elé.  Mihelyt
   kiűzte belőle az ördögöt,  megszólalt a néma. A  nép elámult ezen, és  azt
   mondogatta: "Ilyen még  sohasem történt Izraelben."  A farizeusok  azonban
   megjegyezték: "Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az  ördögöket."
   Jézus  ezután  bejárta  az  összes  városokat  és  falvakat.  Tanított   a
   zsinagógákban,  hirdette  Isten  országának  örömhírét,  és  meggyógyított
   minden betegséget és  minden bajt. Amikor  látta a népsokaságot,  megesett
   rajtuk a szíve,  mert olyan fáradtak  és kimerültek voltak,  mint a  nyáj,
   amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: "Az  aratnivaló
   sok, de a munkás kevés. Kérjétek  az aratás Urát, hogy küldjön  munkásokat
   aratásába!"
   Mt 9,32-38

   Elmélkedés:

   Az aratnivaló  sok, de  a  munkás kevés.  Kérjétek  az aratás  Urát,  hogy
   küldjön munkásokat aratásába!- mondja Jézus  az evangéliumban, s ezeket  a
   szavait  sokszor  szoktuk  idézni   a  paphiánnyal  kapcsolatban.  A   sok
   aratnivalóval  küzdő   kevés  munkás   esetét  sokszor   problémaként   és
   nehézségként értékeljük és éljük meg napjainkban. De Jézus talán nem is  a
   nehézséget nézi, amikor  elküldi kevés tanítványát,  hanem a  lehetőséget,
   hogy a nép az örömhírre vár.
   Éppen ezért talán helyesebb volna, ha nem a kevés munkásra  koncentrálnánk
   elsősorban, hanem  a  sok  aratnivalóra, s  meglátnánk  a  lehetőséget  az
   evangélium hirdetésére. Figyeljünk embertársaink lelki igényeire,  fogjunk
   hozzá az aratáshoz, s közben kérjük Istent imáinkban, aki majd gondoskodni
   fog róla, hogy  megfelelő számú  munkás legyen mindig.  Tegyük ezt  mindig
   hivatástudattal, tehát  azzal  a meggyőződéssel,  hogy  Isten  munkatársai
   vagyunk az evangélium terjesztésében. (his)



   Imádság:

   Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
   csak mosolyogsz, amikor látod,
   hogyan viaskodunk mi vele.
   Jól tudod, mit csinálsz.
   Nem követsz el hibát,
   akkor sem követtél el,
   amikor kiosztottad az időt az embereknek.
   Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
   mit is akarsz vele.
   Igen, van időm, Uram.
   Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
   életemnek évei,
   éveimnek napjai,
   napjaimnak órái.
   Az én dolgom csupán,
   hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
   hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
   hogy engedelmeskedjem Neked,
   aki a vizet borrá változtathatod,
   mint egykor Kánában tetted...
   Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
   hogy ezt vagy azt tehessem.
   Csak kegyelmet kérek Tőled,
   hogy a nékem adott időben
   azt tegyem, amit Te akarsz.
   Michel Quist